Szent György havának elsõ napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevõk ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyõmagért, trombitahúrért vagy hegedûbillentyûért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.
Április a szerelem hónapja, melyet korábban Vénusz istenasszonynak szenteltek, annál is inkább, mert a naptárt reformáló Julius Ceasar a maga családjának õsanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Vénusz mellékneve „aprilis” volt, mely szó az „aprire”, „megnyitni” igébõl ered. Vénusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott a „megnyitás”, ám mint naptári fogalmat, késõbb úgy magyarázták, hogy az ezen a napon hivatalba lépett konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendõt.
Hogy ezen napból miként is lett a bolondok napja, igazából nem lehet tudni.
Mint azt Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek címû
könyvébõl megtudhatjuk, sok találgatás van eredetérõl, ám egyik sem meggyõzõ. E napnak világszerte sok elnevezése van. Angliában „All fools Day” (minden bolondok napja), Franciaországban „poison d’Avril” (Áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan „il pesce d’aprile”, Németországban „Narrentga” a neve. Úgy, mint nálunk, a szláv területen is egészen az újabb idõkig ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban is csupán 1631 óta ismerik.
Talán az óitáliai Saturnaliákból származott középkori bolondünnepre lehetne
visszavezetni, amelyet a középkorban „festa stultorum” vagy „follorum” néven emlegettek. Az egyetlen hiba ezzel a megoldással, hogy ezt a bizonyos napot – melynek elsõ nyomait a 12. században fedezhetjük fel – december 28-án (az Aprószentek ünnepén) vagy újév napján ülték meg. Ezenkívül sok összefüggést találhatunk a két ünnep között. A bolondünnepen ugyanis a diákgyerekek gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket tartottak. Azonban minél szabadosabb formát öltött az ünnep, annál durvább szövegû dallamokat énekeltek hozzá.
A pápák, püspökök, a francia és a spanyol zsinatok már a 13. század óta
tilalmazták ezt a vallást gyalázó szokást, amely ezek ellenére fennmaradt, s a Sorbonne-nak 1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, s még a dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben. Annak ellenére, hogy az újévi és április elsejei bolondnap közötti összefüggés kétes, feltûnõ, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy idõben, 1538-ban jelentkezik német földön egy furcsa népszokás, amely talán átmenetet jelenthetett a két nap között. Az említett évben ugyanis az augsburgi országgyûlés április elsejére nagy valutarendezést tûzött ki, s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. S amikor aztán a valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok ráfizettek manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettõl fogva ezt a napot német területen „az elbolondítás napjaként” emlegetik.
Az áprilisi tréfa persze nem mindig sikerül jól. Magyarországról van egy
1891-es adat, mely szerint egy vidéki városban egy anya és leánya öngyilkos
lett, mert egyik ismerõsük április elsején levelet írt nekik Budapestrõl, hogy a katonai szolgálatot teljesítõ fia, illetve bátyja haditörvényszék elé került, ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipõsarka.
A magyar gazdák régi elõírásai szerint a méheket április elsején vagy április elsõ hetében, lehetõleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni elsõ röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendõben szorgalmatosak, kövérek és elevenek.
Szent György havának elsõ napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevõk ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyõmagért, trombitahúrért vagy hegedûbillentyûért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.
Miközben azonban arra készülünk, hogy minél agyafúrtabb módon tréfáljuk meg ismerõseinket; vagy éppen bosszankodunk, hogy megint túljártak az eszünkön; esetleg megfogadjuk, hogy jövõre már tényleg mi fogunk csapdát állítani másoknak, gondoljunk egy pillanatra a bolondság másik, mindannyiunkat személyesen érintõ fajtájára.
Hogyan is mondja Szent Pál? "Miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége." (1Kor 1,22-24)
Szent György havának elsõ napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevõk ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyõmagért, trombitahúrért vagy hegedûbillentyûért.
Tetszett a cikk?



