Aki ma "ezoterikus érző ember", az kiáll a háború ellen. Lépten nyomon béketüntetésekbe botlunk, élükön ezoterikus barátainkkal, akik mélyről jövő felháborodással oltogatnak minket: Lépj a háború ellen! Tégy a békéért! Egyesek gyertyát gyújtanak, mások Internetes spamokkal bombázzák barátaikat. A tény: belső ellenállás a háborús intézkedések iránt.

Aki ma „ezoterikus érző ember”, az kiáll a háború ellen. Lépten nyomon béketüntetésekbe botlunk, élükön ezoterikus barátainkkal, akik mélyről jövő felháborodással oltogatnak minket: Lépj a háború ellen! Tégy a békéért! Egyesek gyertyát gyújtanak, mások Internetes spamokkal bombázzák barátaikat.
A tény: belső ellenállás a háborús intézkedések iránt.

Hisz ki akar háborút? Ki akarja, hogy kisgyermekek haljanak meg?
Sőt! Hogy fiatal, erős férfiak haljanak meg? Olyan eszmékért, amikről mi, kívülállók, innen ebből a kényelmes székből, amiben ülünk, nyilvánvalóan látjuk, hogy szemenszedett bolondság az egész. Mintha a nyuszikás vicc közepén ülnénk, amiben a farkas azért is megveri Nyuszikát, ha van rajta sapka és azért is, ha nincsen. A farkas ereje nagyobb és bár Nyuszika agyafúrt, a sorsa el van döntve. Verés lesz. Nyuszika sorsa determinált ebben a viccben, ahogy Iraké is az, az USA-val szemben.

Bush –Farkasnak mindegy, hogy van-e sapka Szaddam - Nyuszikán, mert Nyuszikának ugyan sok és szép sapkája van, de ha hordja az a baj, ha nem hordja az. Farkas ugyanis a legnagyobb sapkaforrások birtokosa a maga vadászterületén, és tűrhetetlen számára, hogy Nyuszika is birtokol spaka-mezőket. Hát ennyi az ok. Nyuszika sorsa eldőlt.

Mégis van determináció? Hol van itt az emberek szabad akarata?

Nézzük meg a Nyuszika –kérdést spirituális szemszögből. Az emberiség sorsa egyfelől teljesen determinált, másfelől teljesen szabad. Ahogy a fény egyszerre hullám és részecske is. Nincs vagylagosság. Minden ami a világon van, létjogosultsággal bír. Az atomreaktortól a biológiai fegyveren át az éhező iraki kisgyerek bizonytalan vacsorájáig. Mindennek megvan a maga értelme, különben nem jönne létre. Ha valami mellett foglalunk állást, az aszt jelenti, hogy annak ellentéte mellett vagyunk, azt pártoljuk. A háború ellen, a béke mellett. Csak éppen azt felejtjük el, hogy ezek a fogalmak párban vannak, ahogy párban áll a száraz és nedves, a fény és az árnyék. Elválaszthatatlan egységet alkotnak. Ha kitör a háború, azt mutatja, hogy valahol kibillent az egyensúly, és erre van szükség ahhoz, hogy az egyensúly visszaállhasson. Így a valóság részévé lesz, és mi a tüntetéseinkkel semmit nem változtathatunk azon, mint objektív tényen: kitört a háború. Szubjektíven azonban sokkal pocsékabbul érezhetjük magunkat – és ezzel a háború pólusára mozdítjuk a világot.

A valósággal szemben kifejtett nyomás érezhető ellennyomást hoz létre. A szenvedés legnagyobb része a manifesztálódott körülményekkel szembeni ellenállásból ered. Önmagukban a dolgok nem jók és nem rosszak, nincs értékük. Az Iraki katona számára a háború jelenthet biztos halált és félelmet, de egy lehetőséget is Istennel egyesülni a Szent háborúban.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy a világ megváltozzon, nem más, mint az, hogy magunkat változtatjuk meg. Belső békénket hozzuk helyre. Ha nyugalom és béke lakik bennünk, nem jut eszünkbe tüntetni, ellenkezni, mert tudjuk, hogy minden helyénvaló. „A valódi aktivitás a nyugalomban keletkezik. Az érettség jele, ha valaki történni enged valamit anélkül, hogy azonnal bele akarna avatkozni.” – írja Thorwald Dethlewsen. A valódi ezoterikus gondolkodó tudja, hogy a világ nem más, mint önmaga. Tudja, hogy minden egy, ezért a béke megteremtéséhez így fog hozzá.

Akik a háborút szítják, másokat okolnak saját szenvedésükért. Mindegy, hogy van- e sapka Nyuszikán, a büntetés nem marad el. Aki a háborúzókat szidja, ugyanígy jár el. A külvilágban keresi a vétkest saját békétlenségéért, és addig sem kell saját belső békéjével foglalkoznia. Aki érti és felfogta a rezonancia és a karma törvényét, az tudja, hogy semmi nem történik véletlenül. Nem véletlenül választja az iraki gyerek ezt a sorsot, hogy feladatát betölthesse. Mindannyian csak olyan eszmékkel, gondolatokkal, áramlatokkal találkozunk, amikre érettek vagyunk, amikkel elbírunk és amikre rá vagyunk hangolódva. Irakban az emberek többsége most a háborúra hangolódott rá, ahogy az USA-ban a támadásra rezonálnak. Olyasmivel találkoznak, ami megtöri a feszítő egyhangúságot. Az egyik oldalon az elnyomó önkényuralmat, a másik oldalon a túlzott külsőségekre koncentráló „jólétet”. A két ellentétes pólus, a „demokrácia” és az „elnyomás” egymásnak feszük és az erők törvénye szerint kioltódik. A kiegyensúlyozódásra mindkét félnek szüksége van. Tükröt tartank egymásnak, és kényszerű áldozatok árán fognak belenézni, mindketten, meglátva benne valódi arcukat.


Ha felháborított Téged az Iraki állapot, fordulj bölcsebb önmagadhoz, a szívedhez, Istenedhez, és kérdezd meg: mi békétlenségem oka? Miért zavar engem ez ennyire innen iszonyatos távolságból minkét harctértől? Kapcsold le a TV-t, a hírportálok percenként ömlő áradatát és maradj kicsit csendben magaddal. Koncentrálj a valódi kérdésedre; Mi az, amit az ellenségeskedéssel elnyomsz?

A legfontosabb követelmény magunkkal szemben az, hogy harmóniában legyünk. Nem lehet – és szükségtelen is - intézkedésekkel erőnket arra fecsérelni, hogy megváltoztassuk a külvilágot anélkül, hogy a lelkünkben megértünk volna a változása.
Ha ma gyertyát gyújtasz, gyújtsd azt magadért, belső békédért, és mindazokért, akik halálukkal magukkal visznek egy darabot lerakódott félelmeidből, szorongásaidból, és hiedelmeidből, s akik életben maradnak azért, hogy megmutassák, hogyan emelkedhet maga fölé az ember.



Bucher Katalin
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.