A kínai színházművészet nem különösebben ismert tájainkon - ha elegánsan szeretnénk kifejezni, hogy az égvilágon semmit sem tudunk róla. Ha mégis látunk, vagy hallottunk róla valamit, akkor tudjuk, hogy a kínai színészek arcfestése meglehetősen sajátos...

A kínai színházművészet nem különösebben ismert tájainkon - ha elegánsan szeretnénk kifejezni, hogy az égvilágon semmit sem tudunk róla. Ha mégis látunk, vagy hallottunk róla valamit, akkor tudjuk, hogy a kínai színészek arcfestése meglehetősen sajátos. A karakterek szabják meg, hogy milyen színű folt vagy vonal virít a megszemélyesítő arcán. Mindez a tradíció által erősen meghatározott, azt is közvetítik, hogy ki a "gonosz", vagy a "hős", "áruló" vagy egyenesen "gazember" a darabban.

A vörös arcú színész képviseli a bátorságot, az egyenességet és a hűséget. Tipikus "vörös arc"-ként játsszák Guan Yu-t, egy történelmi alakot, a Három királyság (220-280) idején élt hadvezért, aki a császárához, Liu Bei-hez fűződő hűsége tett híressé.

A fekete arc durvaságot és bátorságot egyaránt jelöl vagy pedig igazságos, kissé "személytelen" karaktert. Az előbbiekre példa Zhang Fei (a Három Királyság Románca) és Li Kui (a Határfolyóról), az utóbbiakra pedig Bao Gong (alias Bao Zheng), a Song dinasztia legendás figurája a példa.

A zöld arc sértődött makacsságot jelent és az önuralom teljes hiányát.

Elég gyakori, hogy a főgonosz a kínai darabokban fehér arccal jelenik meg. Ez általában az összes rosszat képviseli az emberben, ami kínai felfogás szerint a ravaszság és az árulás. Tipikus karakter Cao Cao hatalmas és kegyetlen miniszterelnök, aztán Qin Hui, a Song Dinasztia áruló minisztere, aki kivégeztette a kínai nemzeti hőst: Yue Fei-t.

Az összes előbb említett sminket a karakterek egy kategóriáját jelentik, amit együttesen jing-nek hívnak: férfiak, akiknek meghatározott karakterük van. Ami a bohócokat illeti a hagyományos kínai drámában, az ő sminkjüket csak így egyszerűen, xiaohualiannak hívják, amit "csinos vagy kicsi festett arcokat" jelent. Kicsi krétafoltok az orr körül titokzatos és aljas személyiséget jelöl, mint Jiang Gan figurája, akik a Három királyság ideje alatt Cao Cao-nak hízelkedik. Ellenben ha a darabban megjelenik egy munkásfigura, néha az ő arcfestése is ilyen, de ebben az esetben szellemességet, humort és ugratást jelent.

A játszók másik típusa az akrobata bohócok (wuchou), az orrhegyükön pici fehér foltot viselnek, ami gyors észjárásra vall és lelkesedésre. Néhány hős hasonlóképpen csak ezt az apró jelet viseli.

A kínai arcfestés a Song (960-1279) és Yuan (1271-1368) dinasztia idején vált hagyományteremtővé. Az ebből az időből megmaradt sírokon néha lehet találni a színházi festéssel megegyezően pingált maszkokat. A Ming dinasztia idején (1368-1644) bonyolultabbá vált ez a színházi szimbolika, és a képzőművészet fejlődésével végül eljutott oda, hogy a legszínesebb és változatosabb formákat tudta létrehozni, amit ma akármikor láthatunk a Jingju-ban, a pekingi operaházban...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.