Dívali, a mécsesfüzér, fények sora – mondja a szanszkrit - a bőség, a gyarapodás, a fény, a tudat tisztaságának ünnepe alkalmából rendhagyó est zajlott le október 20-án este az Iparművészeti Múzeumban. Bár egyes híresztelések szerint lemaradtunk az újévről és a fény ünnepéről, tehát a karácsonyról is, hagyományos értelemben senkinek sem kell ezek miatt aggódnia, pusztán az indiai újesztendőt köszöntötték a magyarországi vaisnavák.

Újév ilyenkor?
Talán meglepődünk, de nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen szerte a világon a természeti népek is egytől egyik ezekben hetekben ünneplik a Holdnaptár szerint az Újév kezdetét, s az évet egyfajta optimista gondolkodás szerint az év sötét felével kezdik, majd a fényessel fejezik be. Így a kezdet, hogy rövidülnek a nappalok, ám a vég, hogy mindannyian a fénybe tartunk.
(Holdnapár??? Honnan tudhatod, mikorra esnek az ünnepek? A HarmoNet is készít holdnaptárt! Hamarosan érkezik a 2010-es verzió!)
Dívali vagy Dípávali a legszebb ünnep az évkörön. Isten egyik inkarnációjának, az Úr Rámacsandrának Rávana démon feletti győzelmét és azt követő hazatérést ünneplik e napon a hívek. Indiában és most már szerte a világon fények sokaságát gyújtják eben az időszakban, ahogy egykor Rámacsandra útját is kirakták az emberek, hogy mielőbb hazataláljon Ajódhjába. Ezáltal midnenki részt vállalhat a Fény hazatérében, a sötétség feletti győzelemben, s elérhetjük, hogy bőség és boldogság is belépjen házunkba. A gyarapodást most kis mécsesekkel hívhatjuk be otthonunkba, bár azt mondják, a pénz, és ragyogás, Laksmí deví ott van, ahol a férje, vagyis ahol a hívek, vagyis Urát, az Istent tisztelik.
Dívali napján este 6 órakor hagyományos indiai viseletbe, száriba, dhótiba, pandzsábiba öltözött vidám sereg fogadta a hagyományos öltözékű, öltönyös, kisestélyiben érkező vendégeket. Ahogy a közösség, a Krisna-tudatú Hívők vehető lelkésze viccelődött, ezek a fiatalok egytől egyig vállalták, hogy – európai szemmel - pizsamában, lepedőben kiálljanak kultúrájuk, hitük, vallásuk, filozófiájuk mellett. A személyiség fejlődése, megerősödése lehet ez az őszinte felvállalás, ám ennek is szerény, csendes megmutatkozása. Bár vallási közösségről beszélhetünk senki sem akart senkit megtéríteni, a szellemi hadjárat helyett a béke idejét éltük. A szervezők részéről a helyszín tökéletes ötletnek mondható. Az Iparművészeti Múzeum belső tere az indiai és magyar kultúra páratlan ötvözése, mécsesek hadával megvilágítva semmihez sem fogható hangulatot árasztott, hiszen bárki a védikus időkben, India aranykorában érezhette magát. A szőnyegeken és asztalokon rózsaszirmok hirdették az élet színességét és vidámságát, ám még ez sem volt fogható a hívők boldog tekintetéhez, akik vezetőjük kitüntetésének örvendtek e napon.
A Magyar Krisna-tudatú Hívők Közösségének lelkésze Sivaráma Szvámi, ahogy csak ők hívják Mahárádzsa, ezen a napon vehette át a már tavasszal neki ítélt kitüntetést a Magyar Állam Arany Érdemkeresztjét.
A Szvámi a kitüntetést prédikálása, az emberek között az erőszakmentesség hirdetése, életmentő hadjárata végett vehette át, mint pl. az Ételt az életért szegényélelmezési program vagy éppen környezetvédelmi buzdításai és felszólalásai (Ökovölgy program). Sivaráma Szvámi egy különleges, holisztikus fenntarthatóságot és rendhagyó életmodellt hirdet, amely korunk társadalmainak példaértékű lehet, az ember minden igényét kielégítve a legegyszerűbb dolgokban is tanácsot adva és az ember spirituális céljait, a végső kérdéseket is figyelembe véve és megválaszolva ad tanácsot. Munkássága nemcsak kis hazánkban zajlik, hanem szerte a világon, hiszen ő egy utazó prédikátor, aki gyakran fordul meg Közép-Európa más országaiban és Angliában is tanítványai körében.

A kitüntetés átvétele nem a szokványos módon zajlott. Hiszen Mahárádzsa nem köszönte meg mindezt családjának vagy édesanyjának és nem tette mondandója végére a világbéke trendi kifejezését sem, ellenben megköszönte mindazoknak a híveknek, akik szerinte részt vállaltak ennek a kitüntetésnek a kivívásában, akik oroszlánrészt vállaltak ebben a munkában, akik nap, mint nap vállalták, hogy pizsamájukban kimennek az utcára és az emberek között egy valóban emberséges, méltó életmódot és hitet terjesztenek el. Ezt a kitüntetést mindenki kapta szerinte, aki e tennivalóknál jelen volt. Talán sokan meg is döbbentek e kijelentéseken, ám a Szvámi a Krisna-tudatúak hajójának kapitánya. Nem csak távolról irányít, hanem aktívan részt vállal a munkákban. Már 60 esztendős, de fittségét máig megőrizte. Korahajnalban kel, részt vesz az istentiszteleten, sőt ha csak teheti, ő maga vezeti a programokat, szinte megállás nélkül utazik s közben újabb könyvén dolgozik, naponta több órát szentel az írásnak. Jellemét, hangulatát kiválóan mutatta, hogy a vacsora során is ő maga sokáig nem étkezett, hanem híveit és barátait felkeresve, fel s alá járt-kelt az asztalok között, mindenkivel pár jó szót váltva.
Az est másik fénypontja az eszményi koncert, egy zenei duett Horgas Eszter fuvolaművész és Lantos Zoltán hegedűművész közreműködésével. A hegedű, azt gondolom, minden magyar ember szívéhez közel áll, egy csárdás, egy rapszódia épp úgy meseszépen szól belőle akár a brandenburgi verseny, a fuvola pedig hanghatásánál fogva akaratlanul is megpendíti a lélek húrjait. E kettő együtt még teljesebb hatást keltett, s az indiai hangulatot se hazudtolták meg e tehetségek, bizony különlegesre hangolták hangszereiket. Játékuk India trópusi forróságát idézte, dallamuk Kelet minden varázsát magában foglalta, s szinte látni véltük a hívek által oly szeretett isteni pár Rádhá és Krisna versengő táncát a kadambafák alatt.
A fényjáték a pávatollak legyezését idézte, míg a vetítőkön legszebb történetek elevenedtek meg szentírásaikból és eposzaikból. Pazar este, melyet csak átmenetileg árnyékolt be Balogh Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnökének beszéde, aki a sötétség koráról, a jó és rossz elvont harcáról, a félelemről szólt az egybegyűlteknek. Komor beszédét hamar feledtették, Dr. Manherz Károly, Felsőoktatási és tudományos szakállamtitkár és India nagykövete, Őexcellenciája Ranjit Rae pozitív kicsengésű, vidító szavai. Dívaliról még az USA elnöke, Barack Obama is megemlékezett, s egy vallási hovatartozástól független, gyönyörű, és témájában is nem nemes alkalomnak minősítette.
A felszólalásokat ünnepélyes gyertyagyújtás követte, a hatalmas teremhez képest, kis kerek asztalok körül kezet fogó csoportok egy-egy láng köré gyűltek, szépen példázva a kisebb közösségek és családok szorosabb kapcsolódásait a nagy Egészbe olvadva.
A vacsora a helyhez, és a fények ünnepéhez méltó módon ízletes vegetáriánus étkekből állt össze: paradicsomos házisajt, padlizsános zöldségkrém, csípős szilvaszósz, sáfrányos rizspuding, hogy csak néhány kuriózumot említsünk, amik persze házilag is elkészíthetők, ha valaki nem rest elkérni e kedvelt ételek receptjeit a hívektől.

Dívali nem az egyetlen ünnep és jeles alkalom mostanság. A hívek nem régiben ünnepelték a Govardhana-hegy felemelésének (Indiában, Vrindávanában található) egy különleges isteni kedvtelésnek jeles napját, a bőség ünnepét, mintegy 2 tonna édességgel, ami világrekordnak számít. Előtte nem sokkal INGYENES fenntarthatósági konferenciát rendeztek az érdeklődő szakemberek és laikusok számára, Dívali estéjét követően pedig megemlékeztek lelki tanítómesterük Sríla Prabhupáda dicsőséges eltávozásáról, aki mintegy tíz esztendő alatt terjesztette el szerte a világon a Krisna-tudatú mozgalmat.
A fények gyújtása még ma sem késő. Gyújts ezért egy mécsest Te is, gondolj szeretteidre, gondolj az égiekre, gondolj a Legfelsőbb Úrra, s ahogy hívek mondják: Légy boldog!
Fodor Kata
(Képek: www.divali.hu)



