És október 23-án kilépve a főgimnázium kapuján, a Rákóczi úton meneteltek azok az egyetemisták, akik nálunk gyakorló tanárok voltak.
- Aki magyar velünk tart! Aki magyar, velünk tart! – skandálták ők, és mi nagyon magyarnak éreztük magunkat.
- Hová?
- A Parlament elé! Leváltjuk a kormányt!

Milyen természetesnek éreztük ezt a lehetetlen dolgot, hiszen erre vártunk már egy évtizede.
- Orosz csapat menjen haza, Sztálin szobrát vigye haza!
Ó, de szép volt! Akkor még nem akartuk ledönteni, elég lett volna odaadni a szovjet katonáknak: vigyék haza, és tűnjenek el a mi országunkból.
Pedig mi, a főgimnázium tanulói, ugyan jól beszéltünk oroszul – de csak egymással, hiszen arra nem volt módunk, hogy orosz gyerekekkel megismerkedjünk, legfeljebb levelezni lehetett a tanár közreműködésével. Olvastunk Lermontovot, Puskint, Leo Tolsztojt eredetiben, ám könyvekből ismerhettük meg a szovjet gyerekek életét – eltorzítva.
HarmoNet tipp: Október 23. >>
Hadifoglyok
Néhány évvel korábban érkeztek haza társaink szülei orosz hadifogságból – már aki hazatért. Agysebész orvos mocskosan, sebekkel borítva, hosszú szakállal, abban a katonaruhában, amiben 11 évvel korábban elindították őket Szibéria felé. Emlékszünk még a viccre? Gatyacsere: Első sor, le a gatyát, második sor le a gatyát! Lépjenek előre, illetve hátra, cseréljenek gatyát. Sajnos, ez nem volt vicc, Szolzsenyicin a Gulág című könyvben pontosan ilyen viszonyokat írt le. Nyári ruhában kísérték be a foglyokat az őrszobára, és onnan egyenesen a mínusz negyven fokos Szibériába, hogy a világ legnagyobb folyóját, az Obot ellenkező irányba tereljék, a tenger helyett a pusztaságba. És valami miatt ez nem sikerült.
A Sztálin tér felé
Míg a város egyik fele a Parlament elé vonult, a többiek a Sztálin téren próbálták kimozdítani helyéből az öreg bankrabló grúz vezért. Hogy honnan tudtuk, hogy bankrabló volt előzőleg? Ezt mindenki tudta az országban, miközben teli torokkal zengte: - Mert Sztálin aa néépünk, meert Sztáálin az eelső, mert Sztáálin nevéével lesz szép a világ!
Sokáig állta a harcot a bronz. De a gyerekek a hajógyárba indultak tehetautókon, és úgy adták a város tudtára:
- Bontjuk már a sztálin szobrot! Bontjuk már a sztálin szobrot!
S a hatalmas állat meghajolt a térdénél. Meghajolt a nép előtt, ahogy akkor ezt az ünneplő tömegben terjesztették.
Lett hát egyszer ünnep a világon
Amikor elfáradt a vész haragja,
S a viszály elnémult a csatákon... (Vörösmarty után szabadon)

Nagy Imre
Ő volt az egyetlen, aki pontosan tudta már aznap este a Parlament előtt, hogy ennek a nagy ünnepnek nagy ára lesz. Vállalta a keresztséget, mert nem tehetett mást, vállalta, hogy egy ország ünnepének mártírja lesz, de tudta, hogy nem tarthat sokáig a szovjet vezetés engedékenysége. Megvolt annak a pontos oka, hogy miért a Szuezi-válság idején hagytak néhány napot fellélegezni a magyarságnak. Nagy Imre nem lett áruló, mint utóda, aki „behívta a sátánt saját hazája ellen”...
S az idegen fegyvert ölésünkre hozta. (Benjámin László)
Dobosy Ildikó



