
Akárhogy is, valós érzelmek nélkül nem élhetünk, nem élhetjük át az élet kínálta legfőbb jót, a szeretetet, azt, amire leginkább vágyunk. Gondolkodjunk most egy kicsit másként, hiszen van lehetőségünk arra, hogy felismerjük az érzelmek tiszta, éltető forrását. Abból merítsünk, ne pedig a hamis emóciók energiarabló, stresszes, önző rétegéiből.
Érzelmeinkkel bánni, azokat megismerni, változtatni nem egy misztikus, spirituális dolog, hanem egy olyan képességünk, amit erősíthetünk, mélyíthetünk, és ebben a nem könnyű munkában lehetünk akár jó tanítói, barátai is magunknak.
Ha kapcsolatot teremtünk érzelmeinkkel, akkor lassan-lassan megértjük, elfogadjuk őket, és ez már nem elfojtás. Belső figyelmünkkel módunkban áll az állandóan reagáló és cselekvő, türelmetlen, akaratos, küzdő ”én”-eket tudatosabban cselekvőkké formálnunk, melynek hatására megnyugszunk, kiegyensúlyozotabbá válunk, és életünk történéseire új szemmel tekintünk, melynek mások is örülhetnek.
Megváltozunk, és ez már belső változás, mely erősíti valódi érzelmi rezgéseinket, azokat, amelyek támogatják az együttérzés, a figyelmesség és a megbocsátás, azaz a szeretet erőit, szívünk mágnesét.
Kapcsolódó cikkek
Kép: Gundula Vogel / Pixabay



