A feje tetejéről a talpára kellene állítani az élővilág eredetéről szóló mai elképzeléseket az indiai védikus felfogás képviselői szerint. A védikus írások sok olyan témáról írnak, amely a modern tudományt is foglalkoztatja - így a létformák eredetéről is értekeznek.

Spirituális evolúció?
A szanszkrit nyelvű "véda" szótudást jelent, és ez a szó fémjelzi India sok ezer éves bölcsességét bemutató irodalmát is. A védikus írások sok olyan témáról írnak, amely a modern tudományt is foglalkoztatja - így a létformák eredetéről is értekeznek. Olyan tudományágakról is beszámolnak, s tárgykörükben pontos, használható, egyszerű és praktikus tudást adnak, amire talán nem is gondolnánk, pl.: matematika, stb. a legérdekesebb tudományterületek felsorolása…

A hinduk tudása a lélekről
A hindu felfogás szerint a lélekszikráknak helyet biztosító biológiai formák - a tudomány ezt hívja fajoknak - egy felülről lefelé építkező, több lépcsős teremtési folyamat révén jelentek meg a Földön. Az egyes élőlények pedig spirituális lélekszikrák, akik ruhaként viselik magukon a biológia testüket. A lelkek a védikus látásmód szerint fokozatosan vándorolnak egyre feljebb, és a növényi szintű életek után állati, majd emberi testet kapnak. E folyamatot nevezzük "spirituális evolúciónak". Ezt a felfogást ajánlják alternatívaként a Védikus Tudományok Kutatóközpontjának munkatársai a közismert darwini elképzeléshez képest.

Százötven évvel ezelőtt jelent meg Charles Darwin "A fajok eredete" című műve, amely szerint az élőlények változatai közül a természetes szelekció válogat, és így új fajok jöhetnek létre. A Védikus Kutatóközpont álláspontja szerint Darwin teóriája nem nyert végleges érvényű bizonyítást, csupán egy igazolatlan hipotézis maradt.

Nem testi, hanem lelki evolúció
Ha a védikus megközelítés igaz, akkor Darwin tulajdonképpen összekeverte a testet a lélekkel: nem a testek, hanem a lelkek fejlődnek. Az emberi lét pedig különleges lehetőséget biztosít a lélekszikrák számára a lelki felemelkedésre, spirituális küldetésük beteljesítésére.

A Védikus Tudományok Kutatóközpontja a spiritualitás és a tudomány közötti párbeszédet szorgalmazza. Célja, hogy körültekintő elemzések során feltérképezze az ősi és a modern tudásformák közötti hasonlóságokat és különbségeket. Véleményük szerint a modern tudományos kutatás hasznos koncepciókat meríthet a több ezer éves keleti bölcsességből.
 
A kutatócsoport köztéri plakátokkal is szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy az eredet témáját napjainkban is joggal lehet szemlélni az indiai filozófia alapján. A figyelemkeltő poszterek az "Emberek, nem állatok vagyunk!" mottóval, október elején jelentek meg a metróaluljárókban. A védikus felfogás támogatói egy ötvenoldalas, "Búcsú Darwintól" című magazinban ismertetik behatóbban, véleményük szerint milyen érvek szólnak az álláspontjuk mellett. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberi faj eredetéről alkotott mindenkori közfelfogás jelentősen befolyásolja az adott társadalomban élők értékrendjét, életmódját és célkitűzéseit.

Interjúm alanya Tasi István úr, avagy Isvara Krisna prabhu, aki a Védikus Tudományok Kutatóközpontjának vezetője és oszlopos tagja. Kutatásai elsősorban a darwini evolúcióelmélet kontra védikus, lelki evolúció témakörökben zajlanak. Fenti felvetései alapján – melyet megdöbbenve olvastunk – megkerestük, hogy kissé közelebb kerülhessünk e két fejlődési elmélet részleteihez. Meddig jutott el Darwin és hol tévedett, miben mondanak neki ellent a több ezer éves szent iratok? Tőle tudhatjuk meg!

Olvasva ezt a kis bevezetőt, számtalan gondolat fogalmazódott meg bennem és nem bizonyos, hogy egészen pontosan értem a felvetéseket.

Ha jól  értem a Védák, amelyek Földünk legrégebbi szent iratai, és e mellett mérhetetlenül nagy tudást foglalnak magukban, beszélnek egyfajta evolúcióról, csak másképp, mint Darwin gondolta. Első ránézésre a védikus elméletben csak előre van, Darwin elméletében pedig visszafejlődés és elpusztulás is lehetséges. Mi a fő különbség a két elmélet között?

A legfontosabb eltérés, hogy míg Darwin a fajok változásában hitt, a Védák szerint a fajok eleve adottak és alapvetően változatlanok. Azonban a testeknek életet adó lelkek vándorolnak: a növényi testekből állati, majd emberi testbe kerülnek. Az emberi test pedig válaszút: innen a lélek visszaeshet, szinten maradhat, vagy magasabb szintre is emelkedhet. Vagyis: a testek állandóak, a lelkek vándorolnak.

Ezekben, az ősi iratokban – amik vallásos, vallásos lét felé terelő szentírások – tehát nem csak a spiritualitásról, hanem a napjainkat átható tudományos dolgokról is szó van. Ami nem világos számomra, hogy a védikus evolúcióelmélet szerint is Isten előre megteremtett minden fajt, és különböző természeti hatásokra, csoportok egymásra hatására (melyeket szintén Ő teremt) módosulnak, változnak a fajok. Ezen elmélet szerint létrejöhetnek új fajok vagy ez kötött?

A védikus irodalom tanítása szerint összesen 8 400 000 létforma létezik az univerzumunkban. De egy adott bolygón nem mindig van jelen mindegyik, hanem csak valamekkora százalékuk. A Földön például ma 2-3 millió az ismert fajok száma. Az ősi indiai megközelítés szerint más bolygókon is van élet, és ha azokat mind ismernénk, akkor számba tudnánk venni a több mint nyolcmillió mindegyikét.



A fajok a földön nem változtatják meg az alapvető formájukat, de időről időre kozmikus katasztrófák kíséretében kihalnak
(gondoljunk csak a dinoszauruszok eltűnésére). Azonban ezt követően újabb teremtési folyamat zajlik le, melynek révén a Föld újra benépesül. Tehát ami érdekes, hogy a védikus leírások szerint nem egyszeri teremtés van, hanem hatalmas időközönként, ciklikusan ismétlődő teremtések, majd pusztulások! Ez magyarázatot ad arra, hogy régebbi korokban miért volt részben eltérő a Föld élővilága: egy korábbi teremtésben más volt a fajösszetétel, mint ma.


Én abban látom a darwini és a védikus evolúcióelmélet közötti fő különbséget, hogy Darwin kihagyta a „buliból” Istent. Darwin hívő ember volt, nem? Sőt úgy tudom, ő sosem állította, hogy Isten nincs ott a rendszer mögött, csak nem foglalkozott azzal, amit nem volt képes felmérni. Hogy lett ebből egy csak a fajok eredetével foglalkozó tudomány/tanulmány, ha ő maga is hívő volt? Hogyan történhetett ez, mit tudunk erről?

Darwin teológushallgatóként kezdte, majd azt abbahagyva először a kereszténységből  ábrándult ki, majd általában – főként lánya halála miatt – egy jóságos Istenbe vetett hitéből is. Élete vége felé agnosztikus (állást nem foglaló) lett, és vannak ateizmusba hajló kijelentései is. Szóval elég széles skáláját járta be az ideológiáknak. Írásaiban annak az elképzelésnek is hangot ad, hogy az univerzum törvényeit talán Isten teremtette, de aztán a többit már a személytelen természeti folyamatok végezték el. Végső soron jelentősen csökkentette Isten szerepét a hagyományos istenfelfogáshoz képest: szerinte nem Isten teremt közvetlenül, nem ő hozza létre a fajokat, hanem azok évmilliók során, spontán fejlődés során jelennek meg. Ez az elképzelése aztán tápot adott az élővilág eredetéről szóló teljesen „istentelen” evolucionista elképzelésnek is, amelyet ma az iskolákban oktatnak. Eszerint mindent csak a mutációk és a szelekció idézett elő; nem vagyunk mások, mint tudatára ébredt anyagcsomók, és az életnek nincs semmi magasabb rendű célja. Ez a felfogás már komoly, véleményem szerint negatív morális következményeket is von maga után: Isten és az ő tanácsainak elhanyagolását, az erkölcs relativizálását és hanyatlását.



A védikus evolúcióelmélet szerint egyáltalán elfogadható ez az erősebb győz elve, az egyedek alkalmazkodása és specializálódása? Mert azért azt látjuk, pl. az embernél is, képes változni alakulni, akár a gyermek fejlődni, 2-5 éves kor között sokat fejlődik a finommozgása. Elfogadható egyáltalán az a tézis, hogy az ember, ha nem is majmokból, de egy másik, robosztusabb emberi testből finomodott, elveszette szaglását és minimális térlátását, ellenben nyert egy kitűnő gondolkodási sémát?

A védikus leírások alapján csupán félreértés, hogy az emberi faj majomszerű, vagy kevésbé emberszerű  lényekből fejlődött volna ki. Érdekességképp említem Michael Cremo „Az emberi faj rejtélyes eredete”  című könyvét, amely arról számol be, hogy léteznek több millió éves emberi leletek, csontok és tárgyak. Ezekről csak azért nem számol be az ismeretterjesztés, mert nem férnek bele a Homo sapiens párszázezer éves múltjáról szóló, uralkodó feltételezésekbe. Az emberek mindig emberek voltak, a Földön pedig mindig éltek emberek. Ha a kultúrájuk technológiai szempontból egyszerűbb is volt, mint a miénk, szellemi szempontból akár fejlettebbek is lehettek nálunk.

Az egyedek tehát a védikus elmélet szerint nem fejlődnek, hanem kötött a fajfélék száma, vagy létezik azért a kötött fajokon belül egyfajta minimális fejlődés, és ha igen akkor, ezt hogy éri el – a már tudjuk – fejlődő lélek?

A fajokon belül egyféle ingadozás, mondhatni „korlátozott képlékenység”  létezik, ezt azonban nem nevezném fejlődésnek. Látjuk, hány kutyafajtát tenyésztettek ki, de rendszertani értelemben mindegyik típus kutya maradt. Ugyanígy minden fajon belül megfigyelhető bizonyos mértékű változatosság, de a fajok nem lépik át szabott határaikat, az alapvető anatómiai felépítésük és ösztönrendszerük változatlan marad.

Az is nagyon érdekelne, hogy az iskolában miért nem hallunk több kialakulási sémáról? Ugyanúgy, ahogy filozófiaórán is megtanuljuk mi azaz arkhé, eredeti minőség, és melyik filozófus mit tart annak… Úgy érzem az újfajta látásmód megértésében hátráltat a már megszokott, berögzült kép az ember kialakulásáról… Lehet ezért csak Darwint okolni, hiszen a maga nemében azért egy elképesztő eredményre tett szert a kutató.


Nagyon jó  kérdés, hogy miért csak egyféle véleményt lehet megismerni a közoktatás során. Szerintem ez a materialista világkép dominanciája miatt van, amely akadályozza az olyan megközelítések megjelenését, amelyek számolnak magasabb rendű lények, Isten és a lélek létezésével is. Azt mondanám, hogy ez még tulajdonképpen az állami törvényekkel is ellentétes, mert a közoktatásnak hivatalosan világnézetileg semlegesnek kellene lennie, az ideológiai kérdéseket érintő témákat többoldalúan kellene bemutatni. Ehhez képest az oktatás minden szintjén csak a legnyersebb ateista, materialista nézettel találkoznak a diákok. 

Eltöprengtem e két nézet hatásain. Mit mondhatunk milyen következményei vannak az emberek viselkedésére annak, hogyha Darwin, s annak, hogyha a Védák evolúciós elképzelését fogadjuk el. Az emberek, nem állatok vagyunk mottó például nem-e egy hamis bíztatás és hamis felsőbbrendűség-érzést keltő végkövetkeztetés-e, ami által az emberek azt gondolják, kiemelkednek az állatok közül és bármit megtehetnek. Vagy Darwin elmélete szerint, jobbak, fejlettebbek, mint az állatok. Milyen következményei vannak mindennek?

A plakát nyilvánvalóan arra szolgál, hogy feldobja a témát, és gondolkodásra késztessen. Meglátásom szerint a darwinizmusnak kulturálisan pusztító következményei vannak. Ha az emberek elhiszik, hogy ők valójában csak túlfejlett állatok, akkor ne csodálkozzunk, ha állatias módon is fognak viselkedni: csupán a testi szükségletekre koncentrálnak, továbbá agresszívak lesznek egymással kisközösségi és nemzetek közötti szinten is. Mivel csak az evilági, testi élvezetekben hisznek, így végletesen kizsákmányolják a Földet és az élővilágot. Voltaképpen az egész fogyasztói szemléletmód és a kialakult válsághelyzet hátterében egy hamis, materialista eredetmagyarázat áll.

A védikus világkép ezzel szemben felemelő: mindannyian örök lelkek vagyunk, és testből testbe vándorlunk evilági létünk során. Az igazi cél azonban  nem testi szinten van, hanem a tudatunk fejlődésében keresendő: míg a növényi és állati testben a lélek gondolkodási képességei korlátozottak, az emberi test lehetőséget ad a fontos kérdések feltételére és a tudás hiteles forrásainak tanulmányozására. Így az emberi testben lakó lélek a megfelelő életmód és lelki gyakorlatok – például mantra-meditáció - követésével bűntelenül és kényelmesen élhet ebben a világban, határtalan belső boldogságra megtapasztalva. Élete végén pedig visszatérhet a lelkek örök otthonába: a legkedvesebb lényhez, aki a természet törvényeinek és az élővilág formáinak egyaránt a forrása. Ez határozottan jobb üzlet, mint „csupasz majomnak” lenni.


Végezetül egy megdöbbentő felvetés, vajon miért irtózott Charles Darwin a páváktól? A pávatoll titkai.



További információk >>

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.