Kivel kell megküzdeni?
Mindenkinek mással. A vitéznek a sárkánnyal, a másik vitézzel, a munkásnak a vassal, a szülőnek a gyermekével, főnökeivel, a katonának az ellenséggel, a művésznek, tudósnak önmagával. És bármily meglepő, ezt a harcot vállaljuk a legkevesebben. A művészt felmentik a katonaság alól. A tudós még a katonaságnál is kivételezett helyzetbe kerül, szellemi munkát bíznak rá – bár szolgálnia kell a hadsereg érdekeit. A hegedűművésznek, a sakkvilágbajnoknak csak gyakorolnia kell azt, amit szeret és tud. A szülők már megismerték a művész kivételezett helyzetét, szeretnék gyermeküket világbajnoknak látni, egy-két év tanulás után a gyerekek abbahagyják a gyakorlást, és belemennek ugyanabba a kerékvágásba ahol szüleik jártak. Keveseknek van akkora kitartása, hogy akár egy zenekarban állandó helyük legyen. A legnehezebb munka magunkat leküzdeni, s ezáltal megteremteni a saját világunkat.
Női tehetségek
Még mindennél is bonyolultabb, ha a társadalom is mást vár el a tehetséges embertől. Polgár Judit otthon megverte Robert James Fischert, de nem lehetett sakkvilágbajnok (holott az volt valójában, csak a gyermek és szerelem iránti vágy vonta el művészetétől).
Mozart nővére, Nannerl kezdetben együtt hangversenyezett öccsével. Őt is kiemelhette volna Leopold Mozart, de még számára sem volt evidens, hogy egy lánygyermek olyan tehetséges legyen, mint egy fiú. Büszke volt a papa, elvitte Párizsba, Bécsbe koncertezni, de nagyobb engedelmességet követelt tőle, mint öccsétől. Ő nem hagyhatta volna el Salzburgot, lánygyermek nem kezdhetett önálló életet, az az egész család számára szégyen lett volna. (Csak arisztokrata hölgyek válaszhattak maguknak önálló életet, mint tette azt Liszt Ferenc élettársa Marie d´Agoult grófné, a Liszt-gyermekek édesanyja, ő Genfben élt. Később Liszt új élettársa, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné, akivel a művész Weimarban lakott.) Maria Anna Mozart – Nannerl hiába tudott csemballózni, zongorázni, csak idős férjének muzsikálhatott, annak halála után gyerekeket tanított zenére. A világi élet szűkre szabott volt a legtehetségesebb nőkkel szemben is.
HarmoNet tipp: Megdöbbentő! 12 éves kissrác nyerte a Kortárszenei Versenyt! >>
Kislány és nagy fiú
Robert Schumann zongorázni tanult Friedrich Wieck házában. Élt itt egy nyolc éves kislány is, Clara, Wieck lánykája. Leste a tizenkilenc éves férfit, figyelte, ahogy zongorázik, s amikor egyedül gyakorolt, megpróbálta azt játszani, amit aznap hallott. Apja nem örült ennek, mert ő módszeresen tanította a lányát, nem szerette, ha játékosan improvizálgatott gyakorlás helyett. A lányka tehát eleget tett apja kívánságának is, de a szíve Schumann zongorajátéka felé vonzotta. Remélte, hogy
egykor együtt muzsikálhatnak.Az apa szigorúsága nála kitűnő gyümölcsöt termett. Hangversenykörútra ment apjával Párizsba. Clara megtanulta az önállóságot is: nem elégedett meg mások műveinek interpretálásával, rendszerint saját műveit is előadta. Azt tanulta meg Roberttől, ami számára is a legfontosabb volt: alkotni. Schumann pedig értékelte a munkáit, s mindketten úgy gondolták, hogy nincs összeillőbb pár a világon, mint ők ketten. Csak a papa vélekedett másképp, de ezzel már elkésett. A kislányt önálló gondolkodásra nevelte, nem csodálkozhatott hát, ha az érzelmeit is követte.Gyümölcsöző házasság volt az alkotás szempontjából, de Robert egyre betegebb lett, s korán meghalt.
Barátok között
Clara nőieségével sok művész munkáját segítette. Hozzá bármikor fordulhattak, kiegyensúlyozott gondolkozása átvezette őt és barátait az élet nehézségein. Johannes Brahms társasága vígasztalta férje halála után, de Chopin és Mendelsson is gyakran kérte tanácsait. Élete végéig alkotott, hangversenyezett, Magyarországon is járt.
Nő létére elfogadta mind Aphrodité, mind Áresz ajándékait, nem tántorodott meg, ha célja elérése érdekében küzdenie kellett.
Dobosy Ildikó



