Az esküvő előtt nem csak a jövendőbeli férjjel, vagy feleséggel, hanem a szüleivel is egy családot fogunk alkotni.

Nem véletlenül van talán annyi anyósvicc, annyi sok kellemetlenség a párkapcsolati terápiákon, melyek úgy kezdődnek: - ha akkor anyád... . Amikor kimondjuk a boldogító igent, lehet, hogy arra is igent mondunk, hogy az anyós is boldogítson bennünket! Vannak tényleg kivédhetetlen konfliktusok, de a legtöbbet megelőzhetjük!


Nem véletlen kaptad az anyósodat!
Ugye tudod, hogy a párodat tükörnek, kiegészítő felednek kaptad? Ha ezzel tisztában vagy, akkor azzal is meg kell békülnöd, hogy van egy asszony és – jobb esetben – egy férfi, aki ilyenné nevelte életed párját! Ők a Te apósod és anyósod. Fanny, amikor a házasságuk már a végső romláshoz közeledett apósa-anyósa miatt, ezt mondta: - pont olyanok, mint az én szüleim! Gergő, egy másik krízisben élő pár férfi tagja pedig pont az ellenkezőjét kifogásolta. Azon mérgelődött, hogy felesége szülei éppen az ellenkező értékrendet képviselik, mint amiben ő felnőtt. Helyzetük nem könnyű, de ezt már akkor tudták, amikor összeházasodtak. Akkor még reménykedtek abban, hogy minden jobbra fog fordulni, ám az évek során rájöttek, hogy a helyzet csak elmérgesedett.

Az anyós „küldetése”
A modern „para”pszichoterápiában már nem csupán a szülők szerepét elemzik. Ha házastársak jutottak zsákutcába, és úgy látják, hogy viszonyuk elmérgesedésének gócpontja az anyós, vagy az após viszonya a házastársakhoz, érdemes megfejteni, hogy mi az üzenete ennek a hatalmas különbözőségnek. Természetes, hogy vannak elmebeteg idős emberek, akik saját elméjük csapdájába oly mélyen beleestek, hogy abból már nem vezet kiút, gyűlölködésükhöz azonban a betegeknek kijáró részvétteljes szeretettel is viszonyulhat az, aki felismeri, hogy itt nem valódi, személyes indulatról van szó, hanem önpusztító önsanyargató mélységekről.

Anyóstükör
Az anyósok és apósok valamilyen fel nem ismert tulajdonságunkat, vagy mélyre letemetett küldetésünket „tükrözhetik” vissza számunkra. Igen gyakori, hogy egy olyan fájdalmas „vakfoltra” vetítenek fájdalmas ívfényt, hogy abba belesajdul a lélek. Ilyenkor a megszokott védekezési mechanizmusok ördögi körébe kezdünk, és addig-addig bosszantjuk egymást, amíg csak végleg el nem mérgesedik a viszony nem csak a szülők és a pár között, hanem a pár egymással is összeveszik. A meditációs és oldásokkal egybekötött hatékonyan megválasztott terápia általában rávezeti a vitázó feleket arra, hogy mi a magyarázata annak, miért fáj annyira, miért bánt annyira éppen az a tulajdonság, ahogy az anyósom/apósom viszonyul hozzám.

A saját szüleinkkel, a párválasztásunkkal és az apósunk, anyósunk vállalt szerepével foglalkozó terapeuták gyakran látják, hogy a krízises anyós-vő, vagy anyós-meny viták kiindulási pontjai éppen a meg nem oldott szülő-gyermek konfliktusok tovább gyűrűzése először a párkapcsolatba, majd pedig a pár egymás szüleivel való viszonyába. A konfliktus – ha nem is oldódik meg teljes egészében – legalább értelmet nyer, és ki-ki elrendezheti magával, milyen üzenetet hordoztak egymás számára anyósával és apósával.

Miért mindig az anyós?
Valóban többnyire az anyós az, aki megkeseríti a fiatalok életét, bár az após is lehet féltékeny egyetlen leánykájára, és viselkedhet legalább olyan rémesen. Az anyós – vagyis a párunk anyja – elsősorban saját anyai tapasztalatait „adagolja túl”, legyen szó gyereknevelésről, vagy akár az új ebédlőgarnitúra elhelyezéséről. A dolgok hátterében szinte mindig azonos motivációk rejlenek. Az elengedésre való képtelenség, a magánytól – vagyis önmagunktól! - való mély és fájdalmas félelem. Ezek a félelmek és érzelmek motiválják a fiatalokra rátelepedő, a folyton „segítő” anyóst, aki állandó jelenlétével inkább gátolja a fiatalok önállósodását. A helyzetet megoldani nem könnyű, főleg Magyarországon, ahol a fiatalok közel ötven százaléka nem saját otthonba, hanem valamelyikük szülői házába vonul haza az esküvő után. Após-anyós házában saját háztartást vezetni pedig szinte képtelenség. A megoldás gyakran nem csupán az elköltözés, hiszen a segítség itt is többnyire a szülőktől érkezik, és „ésszerűségi okból” gyakran a szomszéd utcába, vagy akár azonos házba költöznek a fiatalok.

Ahol a konfliktus kezd elfogadhatatlan méreteket ölteni, érdemes időben észbe kapni és megfelelő szakemberhez fordulni.

Tóth József

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.