A gyerek a családban kapja meg azt a stabilitást, vagy instabilitást, ami későbbi önértékelését befolyásolja. Az a gyerek, akit sokszor ítéltek el cselekedeteiért, az gyakran lesz alacsony önértékelésű, még akkor is, ha képességei a kortársaihoz képest nyilvánvalóan jobbak. A szeretet megvonása vagy a szeretet folyamatos jelenléte áll a háttérben. Az a gyerek, akit – bár a tetteit minősítik, őt magát nem – stabilabb önértékelésű lesz annál a társánál, aki mindig minősítettek, amikor nem kívánatos dolgot cselekedett.


Nézzünk egy példát – melyik szülőt választanád?
Eszter 3 éves és eltört egy vázát véletlenül. Édesanyja már a csörömpölés hallatán megy a szobába, romok fogadják.
- Eszterke, két kézzel kell fogni az üvegből készült dolgokat, és óvatosan kell bánni velük, lassú mozdulatokkal. Látod – így eltört. Nagyon szomorú vagyok, mert ezt a vázát a nagymamától kaptam, emlék volt nekem. Kérlek, máskor vigyázz jobban!
- Eszterke, lyukas a markod? Már megint ügyetlenkedtél! Eltörted a vázát, szégyelld magad! Megmondom a nagyinak is, mert ez a váza az ő ajándéka volt! Mindig mondom, hogy figyelj oda! Haragszom rád!
A gyermeki önbecsülés 7 pontja
Azoknak a gyerekeknek van helyén az önbecsülésük, akikre az alábbi 7 állítás igaz:
- Jó érzésekkel gondolnak önmagukra
- Bíznak magukban és másokban
- Senkit nem használnak ki – törekszenek mások segítésére
- Jól kijönnek családjukkal - testvéreikkel, szüleikkel
- Van humorérzékük, nevetésük telt, gyakran „guruló” – kedvesek
- Kölcsönösen gazdagító kapcsolatok létesítésére törekszenek – felismerik és nem vesznek részt kizsákmányoló viszonyokban
- Törődnek más emberek (állatok) jólétével



