A professzorasszony – Ági
Az ünnepelt megérkezett, s személyesen mindenkihez odament; akit ismert, azt megpuszilta, akit nem ismert, annak bemutatkozott. Ő. Személyesen mind az ötven embert üdvözölte, s már nem gondolkoztam a tituluson, hanem lehajoltam és megpusziltam én a filigrán, kedvesen mosolygó nyolcvan éves „kislányt”, majd a kíséretében lévő nyolcéves kislányt is. Ági olyan közvetlen ember, akiről azonnal érezni lehet, miért vették körül a tanítványok a világ minden táján. Ha a felkínált lazacról beszél, azt ugyanolyan közvetlen kedvességgel teszi, mint Arisztotelész ösztönláncolatáról.
Hogyan lehet elérni, hogy az ember ne legyen tudálékos, ne hasson gőgösen fellengzősnek akkor se, ha tanít?
Ági mindig csak azzal foglalkozott, amiben gyönyörűségét lelete, vagy ami kötelessége volt. Megtette a kötelességét, majd napi 8-10 órán keresztül dolgozott, vagyis azt csinálta, amit szeretett.
„Morgen, morgen nur nicht heute – sagen alle faule Leute.” Emlékszik nagymamája szavaira, vagyis majd holnap, majd holnap, nem ma (teszem, ami kényelmetlen), mondja minden lusta ember.

Miért szeretik ennyien? Miért ajándékozzák meg írásaikkal?
Bárhol dolgozott, olyan légkört tudott kialakítani, hogy sosem volt náluk belvillongás, nem voltak klikkek, senki se mártott be senki mást. Így aztán a diákok is átvették ezt a szellemet, nem panaszkodtak, legalábbis úgy látszott, hogy örülnek egymás sikerének.
HarmoNet tipp: Merj keresni! - Tapasztalat nélkül nincs tudás >>
Barátai a munkatársai, de a múlt szellemi öröksége is mindig vele van. Tanáraik képe díszíti a falat: Hannah Arendté. Aztán Castoriadis, Schurmann, Fehér Ferenc, Derida és Lukács György, Gyuri bácsi, de csak már a halála után lett az, előtte professzor úr volt. Másrészt maguk a hallgatók is aktív részesei az egyetemi vitáknak. Egy-egy szimpózium után a hallgatókkal közösen mennek vendéglőbe vacsorázni, inni, dohányozni, ott folytatják a vitát. Ági tehát megszokta, hogy az előadótermen kívül bármikor a szavába vághatnak a diákok, ettől nem lesz kisebb a tekintélye. A teremben pedig néha olyan sokan gyűlnek össze, hogy a földön kell elhelyezkedni helyhiány miatt.

Keresztút
Bitóék lakásának minden szobája nyitva volt a vendégek előtt. S az összes szoba és előszoba díszítésében meghatározó egy templomba illő keresztút. Másfél méteres képek igencsak színesen ábrázolják Jézus szenvedését és kivégzését. A zeneszobából a Jesus Christ Superstar melódiája hallatszott szintetizátoron. Ági önéletrajzi munkáiban gyakran idéz a zsidó vallás hagyományaiból személyes élményeket, mint modern tudós érdeklődik mind a zsidó, mind a keresztény mind pedig más vallások tanításai iránt is. Széderestéken olvassák a Haggadát, értelmezik, együtt öregek, fiatalok, tudósok és tudatlanok, zsidók és keresztények. A széder eleven esemény volt számukra, közös alkotás, közös élmény. Bizonyára Bitóék lakásán sem szentképként tisztelik a passióról szóló képeket, hanem műalkotásként, aminek helye van az egyébként nagyrészt buddhista családban. Olívia a Fülöp-szigetekről jött Magyarországra.
A péntek esténket pedig ünnepélyesen a művészeteknek szenteli Ági egy pohár pezsgő mellett. S nem tartja szentségtörésnek, ha Ehnaton és Mózes összehasonlításával elgondolkodik az egyiptomi verzióról, miszerint Mózes valójában talán maga Ehnaton volt…
Dobosy Ildikó



