Gleccserek
A napsütötte vidékről most az Andok környezetébe vezette a lányokat. A Brazo Riconál kiszélesedő gleccsertóhoz érkeztek. A jégmező és a gleccserek mellett az erózió legkülönbözőbb megnyilvánulási formái elkápráztatták őket. Gleccserteraszokat, kisebb gleccsertavakat, jégtűket, repedezett jégtáblákat csodálták. A jég mozgása során fehérre csiszolt sziklák, barázdált sziklafalak keletkeztek.
Állatok a tóban
Furcsa bömbölésre figyeltek fel. A jeges vízben felemelt fejű szarvasokat láttak úszni, azok adták a hangot. A nők csak nézték a jelenetet, Laci atya gondolkodott:
Ezeket a szerencsétleneket kiöntötte az ár. Valami elöntött szigetről menekülhettek.
Pár pillanatra eltűnt, aztán egy gerendát hozott magával. Vetkőzni kezdett.
Nővérek, vetkőzzenek, lehet, hogy be kell gyalogolnunk a jeges vízbe, ha az állatok nem vesznek észre bennünket időben. Ha félútig felénk tartanak, csak én megyek be, ha beljebb kell mennünk, meg kell fognunk egymás kezét. A kötelet a fához erősítjük és rácsavarjuk a derekunkra, hogy ne tudjon behúzni a víz.

Nem mehetünk be ruhában? – kérdezték.
Nem, mert nagyon hosszú az út hazáig a kocsiban ülve is megfáznának. Száraz ruhát kell biztosítanunk. Az alsóneműket majd levehetjük.
Gyorsan kellett cselekedni. Jó, hogy megszokták a vita nélküli engedelmességet. Minden úgy lett elrendezve, ahogy az idős atya elképzelte. Ő vitte a gerendát, a lányok belekapaszkodtak a kötélbe, és egymás kezét fogva láncot alkottak. Az atya lába már nem ért talajt, de a szarvasok észrevették őket, automatikusan a gerenda felé úsztak, ami megakadályozta, hogy továbbsodorja őket a víz. A lányok reszkettek a hidegben, közben folyamatosan mondták a rózsafűzért. Eddig még mindenben kisegítette őket, hátha most se kapnak görcsöt a jeges vízben. Attól nem féltek, hogy becsúsznak, mert a kötél a derekukon tartotta őket.
HarmoNet tipp: Szerzetesekkel az Atlanti-óceán partján - az elfelejtett városban: Olindán >>
Föld!
Végre az állatok a gerenda mentén kifelé jöttek, és Laci atya lába is földet ért. A lányok egy pillanatra elestek, de már nevetve álltak fel és szaladtak a kocsiba felöltözni. Ember nem járt a vidéken. Laci atya megvárta, amíg a nők felöltöztek, s maga csak akkor ment be a kocsiba. Volt nála elegendő ital, hogy felpezsdítse a jeges vízben lehűlt testét, de miután felöltözött, dermedt lábait futásra kényszerítette, ugrált, amíg csak nem érezte, hogy helyreállt a szervezete. A két szarvas már bement az erdőbe, a lányok a földön ülve nézték a tájat. Szerencséjük volt, elült a szél.

Viharok
Sűrű bükkerdők váltakoztak antarktiszi nyírekkel, majd előttük magaslott a Fitz Roy és a Cerro Torre, azaz Toronyhegy. A Fitz Roy utolsó 2000 métere egybefüggő sziklafal, ez a legnehezebben megmászható sziklafal, amire hegymászók valaha feljutottak. A Cerro Torre nem is hegyre emlékeztet, inkább egy toronyra: egy ijesztő szikla és jégoszlop. Szinte lehetetlen megmászni, bár sokan próbálkoznak, mert váratlanul akár 200 kilométeres viharok lephetik meg a turistákat. A viharok pedig hetekig eltartanak, csak menekülni lehet előlük, az se sikerül mindig, mert ha megindul a lavina, az gyorsabb, mint az ember.
HarmoNet tipp: Miért verték meg Laci atyát? >>
Visszatérés
Laci atya és a két nővér úgy indult haza a napfényes Atlanti-óceán partjára, hogy folyamatosan hálát adtak, amiért megmenthették a két szarvast, de azért leginkább magukat. A pap már sokszor átélt életveszélyes helyzetet, de most felelősnek érezte magát a két nővérért is. Dicsérte is őket bátorságukért végig az úton. Ők viszont nem érezték bátrabbnak magukat, csak azt tették, amit legjobbnak láttak.
Dobosy Ildikó



