A fedél nélküliek miséje
Egyes jótékonysági szervezetek gondolnak a legszegényebbekre is. Üljenek ők is terített asztal mellé az év egy-egy napján, lakjanak jól mindenből, amit a bőség asztaláról lecsurgatnak. Láttam kerekesszékes asszonyt, amint borítékot adott a plébános kezébe: ezt adja oda a rászorulóknak. Ő maga is ott ült a legszegényebbek miséjén később, a szalvétával, terítővel, porcelánnal megrakott asztalnál, amit a környék rászorulóinak készítettek elő a csinos huszonéves fiúk.

Bementem a feldíszített templomba mise után, három fiatal férfi takarított. Felvettem egy énekeskönyvet, amiben a mise szövegei voltak, mellette a dalok. Volt köztük ismerős, volt ismeretlen, gondoltam, mindjárt megtanulok egyet. Odaléptem egy takarító fiúhoz, és megkértem, énekelje el azt a dalt. Mosolyogva rám nézett (nem nézett bolondnak, mert fekete fiú volt, és tudvalévő – gondolom én -, hogy a feketék tudnak énekelni akkor is, ha váratlanul megkéri őket egy fehér asszony). Szóval, mosolygott és énekelt szép bariton hangon, csendesen. Én megköszöntem, s a második versszakot vele énekeltem. Elmondtam, hogy vendégségben vagyok Londonban, magyar vagyok. Aztán meghívott, mert a szomszéd teremben éppen misére készültek, menjek át oda velük.
HarmoNet tipp: Vallás: Elrendelés, kiválasztottság, vagy lelki igény? - Gyermeked hitének alakulása >>
Magnó és kiskutya
Ebben a teremben máskor használt ruhákat szoktak árusítani. Most szépen fel volt díszítve, középen székek voltak, körbevettek egy miseasztalt. A háttérben szólt egy magnó, vidám dalokat játszott, a terem szélein pedig asztalok álltak megterítve, mert a mise után ebédet tálaltak. Egy fehér kiskutya is szaladgált a közönség soraiban valamint a színpadszerű emelvényen, de nem zavart senkit, őt se bántották. Egy fiatalember egy mellékajtón ki-bemászkált, gondoltam, ő főzi talán az ebédet. Bejött a pap, nagyon kedvesen üdvözölt mindenkit, megtapsolták a harmóniumon játszó idősebb urat, kottákat és misekönyveket osztogattak mindenkinek. Az én kedves három fiatal fekete barátom vezette a szertartást, mi négyesben énekeltünk olyan hangerővel, hogy a szomszéd teremben folyó teljesen fekete misét is elnyomtuk. Ugyanis a szomszéd teremben meg hallelujáztak erősítőkkel felszerelve.

Szép volt a szentbeszéd, valószínűleg csak nekem magyarázta a pap János evangéliumát, mert a tolószékes nénikék süketek voltak, egy férfi nagy zuhanással a padlóra esett, ugyanis elaludt a jó melegben, és nem értette, miért ébresztgetik fel és kísérik át a másik terembe.
A kiskutyás fiatalember rendszeresen kiment, majd egyre jobban tántorgott, amikor visszatért. De ez rajtam kívül nem tűnt fel senkinek. Néha leült, majd pár perc múlva felugrott, és kibicegett.
HarmoNet tipp: Isten létezik, ez logikus! - Canterburyi Szent Anzelm és az ontológiai istenérv >>
Templom vagy kocsma?
Érdekes látvány fogadott a mise végén. Ki-, vagy benyílt az ajtó, és ki-betántorogtak rajta az emberformájú hívek. Egy szép hosszú pult mellett dülöngéltek azok, akik az előbb még bent itták a közös pohárból misebort. Egy ajtóval odébb már nehezebb italokat is kaptak: üvegből. Vagyis hát ünnep lévén, ők is ugyanúgy költötték azt, amijük éppen volt, mint a gazdagon megrakott asztalok vendégei a vendéglőkben.

A papbácsi pedig ugyanolyan kedvesen invitálta őket a terített asztalhoz, mint az előbb az Úr asztalához. Ide már nem mentem közéjük, mert nem akartam, hogy a vállamon aludjon el valamelyik jó lélek, pedig a lányom mondta, hogy egyek csak nyugodtan, csak délutánra fognak főzni aznap.
Dobosy Ildikó



