A divat minden kornak legközönségesebb, ugyanakkor leghatalmasabb tényezője. Manapság a válás is egyfajta divat lett. Sokkal többen válnak, mint ahányszor valóban szükséges lenne, hiszen nincs annyi reménytelenül boldogtalan házasság, mint amennyi válás van. Mégis mi lehet az oka, hogy oly nagy népszerűségnek örvend?

A divat minden kornak legközönségesebb, ugyanakkor leghatalmasabb tényezője. Manapság a válás is egyfajta divat lett. Sokkal többen válnak, mint ahányszor valóban szükséges lenne, hiszen nincs annyi reménytelenül boldogtalan házasság, mint amennyi válás van. Mégis mi lehet az oka, hogy oly nagy népszerűségnek örvend? Számos tényezői közül főoknak előtérbe kerülnek a modernkor „vívmányai“.

Emancipáció
Az emancipáció, a huszadik század nagy „vívmánya“ talán úgy fog bevonulni a történelembe, mint az emberiség fejlődésének egyik legfontosabb mozzanata. Ennek során a nő – hosszú és olykor reménytelennek látszó próbálkozásai után – kivívta egyenjogúságát – viszont ezzel azt a jogot is, hogy elválhasson. Nyilván akkor, amikor ő akarja. Mert tudva vagyon, jogállamban élünk, valamennyien egyenjogúak vagyunk, mindenkinek van választójoga. Államelnököt a nők még nem mindenhol választhatnak, de boldogságot vagy boldogtalanságot igen. Manapság a lány maga választja ki a férjét - jól vagy rosszul. A férjhez menésből nem csinál nagy ügyet, mert a modern ember kitalálta magának: ha nem illenek egymáshoz, legfeljebb elválnak. Na és? Csak úgy simán, szenvedés nélkül. K.f.h.! Vagyis: „Korlátolt felelősségű házasság“. A „Na és?“ rávilágít a boldogtalanság egyik tényezőjére.

Visszaélés a női joggal
A nő, aki azzal bizonyítja egyenjogúságát, hogy ő is tud olyan részegen támolyogni az utcán, mint egykori férje, vagy aki a vendéglőben cigarettára gyújt, majd elkezdi púderezni magát, míg mások a levesüket fogyasztják az asztalnál, a válást is divatosnak tartja. Végül is modern asszony. Nem lesz olyan bolond – így érvel a barátnői előtt – hogy egész életében a négy fal közé bezárva kuksoljon, engedelmesen várva, hogy férjura méltóztasson megérkezni. Vagy: nem azért járt négy-öt-hat évig az egyetemre, hogy neveletlen gyerekek szájába grízpapit tömjön. Aztán ragyogóan részletezi a visszanyert szabadság szépségeit. A házasság kötelékei között maradt barátnőiben feltámad az irigység és titokban eszükbe jut, mi lenne, ha ők is... Az egyre jobban terjedő válási őrület a női egyenjogúság gyermekbetegsége.

Kiábrándulás
Az elrontott házasságoknál leggyakrabban emlegetett szó a kiábrándulás. Különösen az asszonyok esetében. Ám kiábrándulni csak abból lehet, amely már eleve ábrándra volt építve. A fiatalok, elsősorban a mélyen érző lányok a házasság előtt gyakran illúziókba ringatják magukat. Egyik változata arról szól, hogy egyszer eljön a mesebeli királyfi, hogy kiszabadítsa őket az unalom közönyéből és álompalotájába vigye a Boldogság szigetére. Majd megérkezik a királyfi is értük, csakhogy légvár helyett egy bérház lakói lesznek. Lényeges különbség a keleti és a nyugati világ között, hogy keleten a fiatalokat illúziómentesen készítik fel az élet egyik legfontosabb feladatára, a házasságra. Az idősebbek és a tapasztaltabbak beavatják őket a házasság titkaiba és a lányok előtt kíméletlenül feltárják, hogy mi vár rájuk. Nyugaton ez mintha hiányozna: hosszú éveken keresztül a fiatalok olvassák és nézik a filmek érzelgős szerelmi történeteit, dúdolják azok romantikus dalait, melynek végkicsengése a szokásos, kötelezően egyhangú happy end. Ehhez képest a házasság valósága enyhén szólva kiábrándító hideg zuhanynak bizonyul később. Mert az nem úgy valósult meg, ahogyan őket beetették.

Lehetetlen kísérlet
A házasság és a szabadság két egymást kizáró fogalom. Olyan megegyezés, hogy a házasságban mindkét fél maradjon szabad, hogy azt tehessen, amit akar és akkor, amikor neki jólesik, lenyűgözően hangzik. Itt van az új- vagy Vízöntőkor csodálatos adománya: szabadság, egyenjogúság, testvériség! Nagyon szép, fantáziát megindító szavak. A szabadság különösen nagy hangsúlyt kap, egyfajta „frontemberként“ jelenik meg az együttesben. Egy a baj vele: nem működik a gyakorlatban. Legalábbis eddig nem bizonyult működőképesnek. A szerelem lényegéhez tartozik, hogy a másikat magunkénak érezzük. Így működött ez a múltban és nyilván így fog működni a jövőben is ahhoz, hogy az alaptermészetükben oly különböző két fél-lény eggyé válhasson: Én + Te = Mi. Ez a házasság képlete. Az a gondolat, hogy a házasságban az egyed megőrizze minden sajátosságát és teljes szabadsággal rendelkezzen, ellentmond a házasság elvének.
Könnyebb élet

Sokan hiszik, hogy amiért könnyebb megkötni egy házasságot manapság és egyszerűbb a háztartás vezetése, könnyebb lett a házasélet. A házasság elsősorban lélektani probléma. Ezért a lényegi kérdés a házaséletben: hogyan boldogulok a másikkal és saját magammal? A modern lány azt hiszi, hogy élettársát maga választotta, vagyis jól választott. Az igazság, hogy semmivel sem nagyobb az esélye, mint a szüleié volt, bár lehet, hogy azokat megkérdezésük nélkül házasították össze a nagyszülők. Házasságuk mégis példás volt.

A férfi mindig férfi, nem könnyű vele kijönni. Önző is, olykor meg durva, mint a pokróc. A háztartás ugyan egyszerűbb lett, de a házasság nem. Hiszen a mikrosütő vagy a mixer nem boldogít. Ellenkezőleg: dolgozni, különösképpen másért, azért, akit szeretünk, sokkal több örömöt okoz, mint bekapcsolni az automata mosógépet és miközben a gép elvégzi a munkát, addig a két fél egymással veszekszik. Nagyobb boldogság három gyereket felnevelni a vele járó összes gondokkal együtt, mint egyetlen gyermekhez nevelőnőt fogadni.

Alapvető szükségletünk

A „műélet“, a modern kor divathullámai hozhatnak bizonyos könnyítést az életünkben, de mégsem pótolják alapvető, természetes szükségleteinket. Elsősorban, amiért mindenhol és mindig sóvárgunk, szeretetet. A házasság olyan kötelék, amely biztonságos keretet nyújt a szeretet megvalósításához és az emberi élet továbbadásához. Egyesek erre azt mondhatják: nincs rá szükség, a házasság elavult intézmény. Ám ők is belátják, amit a fogalomkör továbbgondolásával mások visszatükröznek: lehet, hogy a házasság az együttélésnek nem a legtökéletesebb formája, csak ennél jobbat még nem találtak ki!

Jakab Zoltán Csaba: 2002. Javaslap 50. Halak
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.