Détár Enikő vállalja a korát. Ezen nem csodálkozunk, hiszen irigylésre méltóan csinos, nem csak az öltözködését illetően, de a belső kisugárzása is hatalmas. Vibrál, mégis harmóniát sugároz. Derűjével megtölti a teret, pedig rengeteget dolgozik. Naponta képernyőn van, színházban játszik, önálló estre készül. Détár Enikővel Gáspár Kati beszélgetett.
- Életpályád – innen a néző oldaláról, töretlennek és sikeresnek tűnik. Igazi profi karrier a tied. Összefoglalnád a HarmoNet olvasóinak?
Ugyanúgy végigjártam a ranglétrát, ami a színházat illeti, mint bárki más. A Macskák című sztárdarabban a tánckarból lépdeltem elő különféle szerepekben az első sorba. Ilyenkor azt szoktam mondani a kolléganőknek, akiktől átvettem, megörököltem a szerepet: „A te levetett ruhádat viselem, boldogan!” Ez a mottó az életem egészére igaz. Gyakran voltak az életemben sorsfordulatok, amik akkor ott, abban a helyzetben a döntéseim nagy merészségnek tűntek, de később beigazolódott: - jól döntöttem.
Az alakod egyenesen hibátlan. Két gyereked van, a kisebbik 7 éves. Hogy tudtad tartani az alakodat, hogy tudtál a pályán maradni? A gyerekes anyáknak ez sokszor nehezen sikerül.
A kilókkal nekem is küzdenem kell. A sok tánc, a próbákon való igénybevétel bizony sokat ad ahhoz, hogy tartani tudjam az alakomat. Én is szeretem az édességet, és bármennyire is igyekszem fegyelmezett életet élni, néha nem tudok ellenállni a nehezebb ételeknek, vagy a csokoládénak. Tudod, a nő teste a babavárásra van berendezve, és ez ellen nem lehet, nem is szabad küzdeni. A baba átalakítja a bőrünket, a mellünket. Én végig az „eredeti csomagolásból” etettem a kisfiamat, és ezt mindenképp fontosnak tartom. A nők részéről ez nem áldozat, ez a természet rendje. A szülések után hamar visszanyertem az alakomat. Az első gyermekem – a ma 20éves lányom – után sajnos a depresszió miatt, ám a második gyerek után egy különleges szerepnek köszönhettem, hogy 6 hét után a régi voltam.
Ha hiszed, ha nem, én két gyerekes anyaként, túl a harmincon, amikor mások már rég kiöregedtek, éppen a Moulin Rouge-ban kezdtem táncolni. Ha valaki ezt előre megmondja nekem, akkor annak azt mondom; - neked elgurult a gyógyszered! Viszont a tánc, a napi gyakorlás a premierre úgy visszahozta a régi alakomat, hogy egy ügyes kosztümmel már felléphettem. Nehéz időszak volt, anyósom hozta utánam a picit, hogy rendes időközönként ehessen .
- Apropó – evés! – Te szoktál főzni? Tudsz?
Volt időszak, amikor nagyon meg akartam felelni minden szerepnek, így a háziasszonyinak is. Akkor sokat főztem, heti 3-4 alkalommal friss ételt készítettem. Mostanában feladtam, hogy mindenhol maximumot nyújtsak. A földön nincs olyan ember, aki mindenhol jól teljesít. Viszont, ha a legfárasztóbb előadás után hazaérek, és a kisfiam a kedvenc ételét, a császármorzsát kéri, akkor én csak azt kérdezem tőle: - Milyen lekvárral kéred?
- Anyaként hogyan tanítod a gyerekeidet? Mi az érték, az üzenet, amit átadsz nekik?
Korábban én az a típus voltam, aki nem figyel az öregekre, aki a tapasztalat bölcsességét kritikával fogadtam. Így nagyon nehéz a gyerekeknek azt mondanom, hogy fogadják el az én tapasztalataim nyújtotta bölcsességet. Én például sokat ártottam magamnak például olyanokkal, hogy nem melegítettem be eléggé, mert nem fogadtam el, hogy az én ízületeim is elkophatnak, vagy kampány-szerűen csináltam dolgokat. Ezek azok az apróságok, amit próbálok a gyerekeimnek átadni, úgy hogy tudják, én ezt korábban rosszul csináltam, de tanultam a saját hibáimból.
- A sajtó figyelmének kereszttüzében élsz – hogy bírjátok, hogy folyton viselkedni kell?
Sok-sok humorral. Megtanultunk együtt élni ezzel. Hiszen amit ezek a lapok lehoznak, azoknak a többségének a felét sem mondtuk, vagy ha igen, akkor nem akkor, nem arra és nem úgy. Az utcán sem könnyű, ha véletlenül nem Karival megyek. Mondtam, hogy az ízületeimmel probléma volt, volt egy kisebb térdműtétem, ahová Kari barátja vitt. Az emberek kritikus szemmel néztek, ki ez az idegen ember, akire támaszkodom. Egyébként ahhoz, hogy engem folyton beárulnak, besúgnak. Kerecsenden nőttem fel, ez egy pici falu. Én voltam a tanító néni kislánya. nem voltam mintagyerek, 14 évesen folyton lekéstem a buszt és sokszor autóstoppal mentem suliba. Még oda sem értem az iskolához, anyukám már tudott róla, hogy már megint mit művelek.
- Izgulós vagy? Hogyan kezeled a stresszt?
A humor sokat segít az életében, azt hiszem, a házassági krízisünkön is részben ez segített. A teraszon nevetve olvastuk fel a napi sajtóból, mit nem mondtunk a másikról. Nagyon izgulós vagyok egyébként, olyankor hajlamos vagyok arra, hogy túl sokat beszéljek. Tempósan élek, időre kell végeznem egy csomó dologgal, nagy a feszültség, a stressz körülöttem. A stressz ellen sokat segít a zene. Ha nem lehet a belső csendet megteremteni, akkor a zenével lehet egy kis nyugalmat varázsolni az életbe. Nincs egy bizonyos irányzat, ami „mindenható” volna, néha a klasszikus zene a jó, néha a metál. Diákként sokat puskáztam. Később, rájöttem, ha fel vagyok készülve, az már fél siker a stressz ellen.
HarmoNet tipp: Munka, család, sport - Hölgyek a dobogón! >>
- Volt olyan krízised, amit nem tudtál egyedül megoldani? A depresszión kívül gondolom...
Én megtanultam relaxálni, jártam szakemberhez, mert volt egy mély szakmai krízis az én életemben is. Hiszek abban, hogy jó elfogadni a segítséget, és tudom, hogy ez a fajta krízis időszak minden élő ember életében legalább egyszer bekövetkezik.. Azt a belső békét, ami a munkához kell, meg tudom teremteni, kellenek apró rituálék, kellenek szeretetre méltó emberek, fontosak azok, akik szeretnek. Emberi kapcsolatokra van szükség. Jobb néha csalódni, mint örök bizalmatlanságban élni – az önbizalom belülről indul. Meg kell tanulni kikapcsolni a telefont – ez megadja a belső csendet, szükség van a nyugalomra. Ilyenkor jön a pergős zene, vagy a csend.
- Hogy viszonyulsz a megérzéseidhez, a spirituális dolgokhoz?
1996-ban úgy döntöttem – egy belső sugallat hatására, hogy szabadúszó leszek. Ez akkor ott, egy nagyon merész döntés volt, ám utólag visszatekintve ennek fontos értelme volt. Hallgatott az ösztöneire. Kilépett a semmibe – ez nagyon nehéz volt, de utólag visszatekintve, hogy ez jó döntés volt. Az ezotériával fiatalon – 16 évesen kezdtem foglalkozni, akkor halt meg az édesapám egy autóbalesetben, éppen a 13-as kilométerkőnél. ez a krízis engem, a kamasz kislányt, a lélek mélységei felé fordított. Ám az igazi, valódi mélypontot, a beavatást, a halállal való találkozás után a lányom születését körülölelő időszak jelentette. A 13-as szám sorsfordító volt az életemben, azóta is jelzés értékű, hogyha ezzel a számmal találkozom. A babonákban nem, de a sorselemzésben hiszek. Olvasok ezoterikus irodalmat, de inkább az életútjukkal transzparens személyekkel való kapcsolat adja azt a lelki többletet, amiből töltődni lehet. A spiritualitás szerintem sokszor maga a barátság, mert a barátság a nehéz időkben a megtartó erő.

A párkapcsolatban is, a barátságban is vannak mélypontok, és ezekben a mély emberi viszonyokban a túlkapásokat is tudni kell kezelni – Mi, Karival túléltük. Használni kell a lelked billentyűit, használni a lelked mozgatásához a belső pedálokat, hogy tovább lehessen lépni.
- Te vállalod a korodat – kevés színésznő van ezzel így. Merre tartasz éppen?
Azóta szeretem a születésnapomat, amióta elmúltam 40. Jobban tudom, hogy mi vagyok, jobban elfogadom a helyzeteket. Úgy hívom, hogy megtalálom a „békécskét” magamban. mert az az igazi belső, lelki béke az csak a nagy mesterek sajátja. Amit egy ilyen rohanó életben meg lehet valósítani, az csak „békécske”. De ez megvan. Amióta elfogadtam az életkoromat, magamat, a sikereim adta erőt, jobban észre tudom venni magamban az apróságokat, örülni annak ami van, a családnak, a gyerekeknek.
- A szépség mennyire pénz kérdése?
A belső béke, az egészség megtartása a lényegesebb, ebből sokszor már adódik a szépség. ha csak pénz kérdése volna, a gazdag asszonyok mind szépek volnának. De nem mindig szépek. Én jó minőségű dolgokat vásárolok, akár kozmetikumról, akár ruháról, akár ételről van szó. Ezt fontosnak tartom.
- Netezel? Ha igen, mit olvasol, mit szeretsz nézni?
Egyáltalán nem értek a számítógéphez – tudom, ez nem dicsőség. Szeretném megtanulni. Még e-mail címem sincsen, a nagylányom segít ebben. Ez az én életem nagy fehér foltja …
HarmoNet tipp: Küzdelem a mellrákkal? - Sétálj el a szűrésre! >>
A művésznő Most a 45. születésnapja előtt „elengedő” időszakot él, az élet gyümölcsei beérni látszanak, a párkapcsolatában az elfogadás van jelen, a születésnapját egy koncerttel ünneplik majd a MÜPA-ban. Gyerekeivel való viszonya jó. Sok minden van, ami most záródik le, ami az életében helyre kerül, úgy érzi, jó úton jár.
Détár Enikővel a Flora Szívakadémián Gáspár Katalin beszélgetett.