
Tizenévesen menekültem az enyémből, és belementem egy újba, ahol én lettem a nő és az anyuka. Hét évig olyan volt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: vasárnapi ebéd, kirándulás a Hármas Határ Hegyre, ünnepségek a gyerekünknek az oviban, a suliban és minden-szerte… Meg persze a közös nyaralások évente, egy vagy két hétre… Hét évig jó volt, de közben valami mégse ment. A párommal nem lettünk igazán társakká akkor még az életben, fiatalok voltunk és türelmetlenek. Most így a hatvanhoz közel már türelmesebb lennék, istenuccse, de minek, úgyse jönne már vissza ez az idő, mert ami elmúlt, az elmúlt. Mert minden addig tart, ameddig tart. Mindennek rendelt az ideje. De rossz nekem, hogy ez így van. Mert széthullott minden. Széthullottak az illúziók családról, gyerekekről, párokról, a végső társról, s a végső valóságról egyaránt.
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a…
De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt…
(Petőfi Sándor: Szeptember végén)
De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt…
(Petőfi Sándor: Szeptember végén)
És itt van az ősz, itt van újra, s én nem szeretem, nem is csodálom, mert én napimádó és nyárszerető vagyok, nehezen birkózom meg az elmúlással. A szemeim körüli ráncokkal, karikákkal, a testem, a fogaim széthullásával…, önmagam lassú elpusztulásával…

Mert csak az ember van tudatában saját halálának és elmúlásának.
Mert csak az ember kíséri végig elborzadt figyelemmel a szerettei vagy az önmaga leépülését.
Fel se tudom fogni, hogy lehet ezt kibírni, és végigcsinálni…
HarmoNet tipp: Egyedül a tömegben - Kongó emberi kapcsolatok. Változtass! >>
Nehéz a boldogságtól búcsút venni…, ezért ezt én meg sem teszem. Hanem bízom abban, hogy ha széthullik valami, annak szét kell hullnia, s a helyére jön egy új, valami egészen más, amire talán még álmainkban se gondoltunk volna… Vagy éppen csak ott.
Bors Mari MIRA
Képek: Piqs.de



