Az, hogy egy szöveg több mint szavak egymásutánja, világossá válik, amikor hangosan felolvasunk egy történetet, például a Piroska és a farkast. A hangszínt például megváltoztatjuk akkor, amikor a farkas beszél. Bizonyos szavak nagyobb hangsúlyt kapnak, mint mások. Például a "Nagymama, miért olyan nagy a szád?" "Hogy könnyebben felfalhassalak!" mondatok felolvasásakor nemcsak a hangunkkal fejezzük ki a történet félelmetességét, hanem az arckifejezésünk is ijesztővé változik közben. Amikor hangosan olvasunk, ezeket szándékosan cselekedjük. Ugyanezt tesszük ösztönösen, amikor beszélgetünk valakivel.

Egy tanulmány cseh alanyainak videoklipeket mutattak holland mondatokkal, pl.: "Istenem, de fantasztikusan érzem magam!", vagy: "Aludni akarok, és soha többé nem akarok felébredni." Néhányan látták a klipet és hallották is a szöveget, mások csak a szöveget hallották vagy csak képi információt kaptak. A kísérleti személyek minden esetben következtetni tudtak arra, hogy az információ pozitív vagy negatív tartalmú volt-e.
Néhány embert gyakran félbeszakítanak mások. Ez nem feltétlenül a dominancia hiányát jelzi. A volt brit miniszterelnök asszonyt, Margaret Thatchert is rendszeresen félbeszakították. A ’Vaslady’ általában nem vett tudomást erről és folytatta a beszédét. Tudattalanul olyan jeleket közvetített, amelyek arra utaltak, hogy befejezte a beszédét.
Amennyiben gyakran félbeszakítanak valakit, az egyik lehetséges megoldás az, ha összhangba hozza a hanglejtését az arckifejezésével, és csak akkor szakítja meg a szemkontaktust, ha befejezte a mondandóját.



