A XX. században három általános válasz kristályosodott ki az ősrégi kérdésre, mitől meggyőző egy üzenet ? A modem elméletek a pszichológia három alapvető iskolája (pszichoanalízis, tanuláselmélet, kognitív megközelítések) közül választanak ki kiindulópontul, legalább egyet.
A pszichoanalitikus meggyőzés elmélet, különleges szerepet játszik, mert ez a legismertebb, ugyanakkor a hivatásos rábeszélők számára kevés a gyakorlati haszna. A meggyőzés pszichoanalitikus koncepciója, egy igen népszerű munka, (Packard: A rejtett meggyőző erők, 1957) megjelenése után került a reflektorfénybe.
Packard azt állította, hogy a hirdetési ügynökségek, azért képesek olyan hatásosan rábeszélni, mert a pszichoanalízis vívmányait használják. A hirdetők mindent elkövetnek, hogy rábukkanjanak dolgok titkos jelentésére. A téma egyik kézikönyvét Ernst Dichter írta, s ő listát készített a hétköznapi tárgyak jelentéséről, vagyis öntudatlan hatásáról. Például: rizs = termékenység, kesztyű lehúzása = erotikus és intim jeladás, leves = az élet mágikus gyógy-balzsama, tojás = növekedés és termékenység. Amint egy tárgy ilyesfajta jelentését fölfedezték, a hirdetési szakember legmélyebb érzelmeinkre hathatott általa. Sok szempontból a meggyőzés pszichoanalitikus elmélete a mesmer-izmus leszármazottja, az állati mágnesek helyébe itt az öntudatlan energiák léptek, meg a belőlük fakadó titokzatos jelek és tartalmak.
A meggyőzés rejtett erőibe vetett hit és a feltárásukért folytatott harc olyan erős volt, hogy szinte félnünk kellett, a végén csakugyan rájuk találnak. Milyen bizonyítékai vannak e rejtett erő létezésének? Kétségtelen hogy a hirdetővállalatok az ötvenes években egyre-másra szerződtették a pszichoanalízisben jártas konzultánsokat és munkatársakat, Packard állításának megfelelően, minden ügynökségnek megvolt a maga "mélység-szakértője". Csakhogy a hatvanas évek közepére e gyakorlatnak vége szakadt, pusztán azért, mert nem vált be. A hirdetők a pszichoanalitikus elméletből fakadó tanácsokat túlságosan ködösnek és szeszélyesnek találták ahhoz, hogy döntéseik vezérfonalául használhassák, dolgok pszichoanalitikus jelentésének feltárására bevetett módszereket (tintapacák formájának elemzése, szabad gondolattársítás, álmok, hipnózis) túlságosan megbízhatatlannak érezték. Ezt az elméletet az ötvenes években, magabiztosan kiáltották ki mindenhatónak, ám a reményeket soha nem váltotta be. Ennek ellenére így is a közfigyelem reflektorfényében áll.
A tanulás-elméletet, a hivatásos rábeszélők, különösen a politika területén ügyködők, legalább száz éve használják. Persze, ez az elmélet is megkapta a maga kritikai össztüzét, idesorolhatóak olyan szépirodalmi munkák, mint Aldous Huxley Szép új világ, illetve Anthony Burgess Mechanikus narancs című regénye. Mindkettő olyan jövőt fest le, amelyben zord magatartási szabályok uralkodnak. A tanulás-elmélet szerint egy üzenet akkor meggyőző, ha a befogadó megtanulja és elfogadja azt. A propaganda tehát legyen látható, érthető, elsajátítható, emlékezetes és követhető. E koncepciót gyakran követték a hatásos kommunikáció létrehozása érdekében. Walter Dill Scott, már 1917-ben írott tankönyvében azt ajánlja, hogy a hirdetés emlékezetességét fokozhatjuk ismétlés, (közöljük ugyanazt a hirdetést újra meg újra), intenzitás, (legyen a hirdetés szellemes és harsány), asszociáció, (kössük az üzenetet a befogadó már meglévő tapasztalatához) és leleményesség (váljon ki a hirdetés a többi közül) révén. A tanulás legfontosabb motívuma azonban az ösztönzés, az üzenetet leginkább akkor tanuljuk meg és fogadjuk el, ha ez valamiféle előnnyel jár…
A tanulás-elmélet talán legfontosabb és leghatékonyabb modellje, melyet a Carl Hovland és kollégái által végzett kutatások nyomán fejlesztettek ki, a tanulás folyamatát négy szakaszra bontja. A meggyőzés akkor lesz sikeres, ha a befogadót mind a négy, alább fölsorolt szakaszban eléri.
1. Az üzenet ragadja meg a befogadó figyelmét. Az észre sem vett üzenetek aligha győzhetnek meg bárkit is.
2. Az üzenetet hordozó érveket a közönség értse meg. A meggyőzés csak akkor következhet be, ha a mondandó eljut a tudatunkig, mindegy, hogy hirdetési szlogenről van szó, vagy pedig arról, hogy miért vonuljon a nemzet háborúba.
3. A befogadó sajátítsa el az érvelést, és fogadja el igaznak. A hirdető dolga az, hogy adott ügyhöz olyan érveket találjon, amelyek azután a befogadó agyában idéződnek, éppen akkor, amikor kell.
4. Mindig a "tanultaknak" megfelelően cselekszünk, amint erre ösztönöz valamilyen előny.
Noha a tanulási modell hasznosnak bizonyult, a kutatások azt mutatják, hogy egy-egy üzenet akkor is meggyőző erővel rendelkezhet, ha a szakaszok némelyike hiányzik. Néha az üzenet akkor is meggyőző például, ha az érvelés nem teljesen érthető. A Watergate botlány egyik főszereplője, G. Gordon Liddy (ő tört be a Watergate épületbe) írja önéletrajzában, hogy amikor gyerek volt, igen meggyőzőnek találta Adolf Hitler beszédeit a rádióban, pedig csupán néhány szót tudott németül… Megesik, hogy épp a kulcs érvek felfogása és megtanulása marad el, s az üzenet mégis meggyőz. A gyerekekre például nagy hatást gyakorolnak a játékokról szóló hirdetések, noha a vizsgálatok szerint abból nem sokat értenek és tartalmukra csak hézagosan emlékeznek. Ráadásul az emberek gyakran akkor is a "tanultak" (hitük vagy meggyőződésük szerint cselekszenek, ha erre semminemű előny nem ösztönöz), a vértanúk és egyéb hősies mártírok, vagy a kamikázék számára, tettük kifejezett hátrányokkal járhat (az előnyöket esetleg a hazájuk húzza).
A hatvanas évek végén kidolgozták a meggyőzés új elméletét, a kognitív megközelítést. Ennek az a lényege, hogy a befogadó nem passzív, kötelességtudó és engedelmes alanya a meggyőző tanulási folyamatának, hanem aktív résztvevője. A meggyőzés legfontosabb tényezői azok a gondolatok, amelyek a befogadó agyában végigszaladnak akkor, amikor az üzenetet látja, hallja, érzékeli. Más szóval, a meggyőzés azon múlik, hogy miképpen vesszük az adást, hogyan fordítjuk le magunknak, és mi a reakciónk, mindez nagymértékben függ az egyéntől, a helyzettől, a vonzerőtől.
A kognitív megközelítés legfőbb hozama egy szabály, amely a meggyőzési taktika eredményességének meghatározására használható: Az eredményes meggyőzési taktika olyan gondolatokat közvetít, amelyekkel a befogadónak nem ellentétesek a nézetei. A negatív, cáfoló érvek, szinte soha nem hatásosak a meggyőzésben, a pozitívak viszont szinte mindig.
Az a megállapítás, hogy a meggyőzés a befogadáskor aktív gondolatainktól függ, logikusan hangzik, de fölvet egy fontos kérdést, mitől függ, hogy abban a pillanatban mi jár a fejünkben ? Miből fakadnak kognitív válaszaink a meggyőző üzenetek láttán és hallatán ?
Forrás: Érdekességek
A XX. században három általános válasz kristályosodott ki az ősrégi kérdésre, mitől meggyőző egy üzenet ? A modem elméletek a pszichológia három alapvető iskolája (pszichoanalízis, tanuláselmélet, kognitív megközelítések) közül választanak ki kiindulópontul, legalább egyet. A pszichoanalitikus meggyőzés elmélet, különleges szerepet játszik, mert ez a legismertebb, ugyanakkor a hivatásos rábeszélők számára kevés a gyakorlati hasz
Tetszett a cikk?



