Tízmillióból egy vagy kettő, vagy 11 - az arány oly kicsi, hogy nincs jogunk másképp nézni az olimpiai versenyzőkre, mint levetett kalappal és tátott szájjal. Káprázatosan vívnak, eveznek, dobják vagy rúgják a labdát, vetik a kalapácsot. Nagyon szeretjük őket, s ha balsikerükön panaszkodunk, "értük haragszunk, nem ellenük".

Bessenyei Péter bíztatta a tévében a lányokat a kajak-kenu kettős előtt: Ti vagytok a legjobbak, győzni fogtok! Akkor még könnyes szemmel azt gondolhattuk, hogy Péter optimista. Pedig Bessenyei Péter realista, hiszen egy nappal korábban a budapesti repülős világbajnokságon pontosan tudta, hogy új motorjával nem kerül dobogós helyre, de a legjobbat kihozza magából és a gépből. És másnap tudta, hogy Kovács Kati és Janics Natasa, ha a legjobbat hozza ki kettősükből, akkor egy arannyal többet hoz haza az olimpiai csapat.

Óriások, delfinek, hegyhengergetők
Csodás dolog az olimpia, nyolcvanhét ország képviselői jelentek meg, s ebből az előkelő 21. helyen állunk elért érmek tekintetében. Tíz érmet és sok-sok jó helyezést nyertek sportolóink. Mesebeli történet, hogy óriások vetélkedtek emberekkel és törpékkel. Hétmérföldes lépéseket (Bolt), delfin nagyságúra növesztett uszonyokat (Phelps), amiket karoknak neveztek, és hegyhengergető izmokat (Alain Bernard) növesztettek egyes országok versenyzői; a magyarok megmaradtak embereknek, akik megkönnyezik a veszteséget, és ujjonganak győzelem esetén. De gyerekekként ruhástul vízbe ugranak, ha képességük legjavát adva a szerencse is melléjük szegődik.


Félre harag, félre háború!
Nem véres küzdelemről szól az olimpia, akkor se, ha néha folyik a vér a küzdelemben. Emlékezhetünk az 56-os véres pofonra az uszoda vizében, s később az ölelő karokra, amelyek bocsánatot kértek és adtak. A szovjet kormány nem kért bocsánatot 56-ért, az orosz játékos kitárta a karját a magyar fiúk felé. És ölelést kapott válaszul. Reméljük, hogy most az amerikaiak se készülnek rakétatámadásra, hogy a második helyre kerültek vízipólóban a magyarok mögött. Ők is nagyon szép fiúk, s a hölgyek örömére gyakran láthattuk kis fürdőgatyájukban szomorúan meghajló, de szépen kidolgozott testüket. Persze a legszebbek mégis a magyar kajakosok, és a magyar vízipólósok voltak, mert ragyogtak, táncoltak, és puszilkoztak, mint a kis óvodások. (Csak nehogy egy pofont kapjunk tőlük véletlenül a vízben!)

HarmoNet tipp: Ilyen olimpiára senki sem számított? - Tények tükrében >>

Szóval, János vitéz küzdött az óriásokkal. És János vitéz, ha tetszik, ha nem, végül győzni fog, mert ő az ember. Az ókori olimpiák idejére még az országok közötti háborúk is szüneteltek. Valóban az emberi képességek maximumát akarták megmutatni egyenlő eséllyel minden korabeli sportágban. Kezet fogunk, megküzdünk, egyikünk győz, aztán újra kezet fogunk, és nem bántjuk a másikat. Álljon le a háború, a katonák csak a rend őrzésére hivatottak, de azt tegyék a legjobb tudásuk szerint, nehogy a szurkoló, őrjöngő tömeg utólag szétverje a stadiont, a közlekedő eszközöket és egymást. 

Melyik az igazi: a görögtűz vagy az épületek, járművek robbantása?
Sajnos, ezt ma nem mondhatjuk el, az olimpiák idején is tankok, repülőgépek pusztítanak, s a szurkolók továbbfolytatják a pusztítást, a katonaság, rendőrség csendben szurkol a nagyobb pusztításért. Primitívebbek lennének a mai kormányfők, mint az ókori Hellász idején? Ezeket választjuk meg, akik nem tudják visszavonni a hadsereget, és a tévé hol egy sportgyőzelmet mutat be, hol egy „béke, demokrácia” érdekében lerombolt falut. Nem csoda, ha nem hiszünk a verseny tisztaságában, a nagyhatalmak olimpiai szereplésének valódi sikerében, hogy mindenki doppingot szimatol a jó eredmények mögött, ha az emberi elmét elsősorban újabb pusztító fegyverek tervezésére használják. Aki a „kisfiút” (atombomba) megalkotta, annak soha többé nem hihetünk el egy emberséges gondolatot se.

Szép leányok, ne sírjatok!
Örülhetünk leányaink sikerének, tornászoknak, úszóknak, vízilabdázóknak, szép helyezéseikhez gratulálunk. Magyar lányok közül Elek Ilona tőrvívó győzelmére szólalt meg először a magyar Himnusz Berlinben 1936-ban, aztán Londonban 1948-ban. Ő még megérhette a magyar sikereket, Helsinkiben (1952), szurkolhatott  az aranyérmes öttusacsapatnak, találkozhatott Keleti Ágnes négyszeres olimpikonnal, a birkózókkal, úszó lányokkal (Szőke Kató, Székely Éva), s a „legbiztosabb pont” képviselőivel: Kovács, Gerevics, Berczelly, Kárpáti, Papp, Rajcsányi csapattal. 

Arany csapatok
Be szép is volt Helsinki! Labdarúgásban és vízipólóban is verhetetlen volt a magyar csapat. Sorozatban. Gyarmati, Kárpáti nevét az egész világ ismeri. S van-e férfi valahol, aki Grosics, Puskás neve hallatán el ne mosolyodna. Londonban próbálkoztam ötven évvel később, amikor magammal vittem az angol-magyar 3-6 – az 6-3 – filmről újrajátszott videofelvételt, olyan izgalommal nézték, mint egykor a rádióból hallgathatták. 

HarmoNet tipp: Új király a sprintszámok trónján! >>

Amiként egykor az olimpiákon a győztesek szobra vezetett be a stadionba, most az elmúlt évszázad aranyérmei, ezüst- és bronzérmei adnak erőt napi több órás edzéshez, hogy országunkat képviseljék. London következik. Attila, Kati, Natasa, Zoli, Laci, Ildikó, nincs megállás, érettünk küzdötök, és mi tiérettetek vagyunk. Sírunk minden gólnál, ami bemegy a hálóba, és felhívjuk rokonainkat és ismerőseinket külföldön is, amikor a vízipólósok a legmagasabb dobogóra állnak. 

Dobosy Ildikó

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.