
Felnőttként gyakran rettegünk a felelősségtől. Minek túrni a földet ilyen rossz időben? A feladatokat kötelezettségnek vesszük, és lázadozunk a sorsunk ellen. Pedig tele van örömmel, ha az idővel harmóniában munkálkodunk. Amikor az éppen a megfelelő alkalommal tett erőfeszítéseink gyümölcsei beérnek, rengeteg örömöt is hoznak.
Élt egyszer egy öregember, aki miután nyugdíjba vonult, gyümölcsöst telepített. Mindenki kinevette. Minek ültet fákat? Úgysem lát majd rajtuk soha egyetlen érett termést sem. Az öreg nem zavartatta magát, csak ültetett tovább, és látta őket virágokban, és evett a gyümölcseikből. Mindannyiunknak erre az optimizmusra van szükségünk. Ez a gyermekkor reményteljes ártatlansága.
HarmoNet könyvajánló:Teng Ming-Tao: A Tao 365 gyöngyszeme>>>



