Tisz­ta kék ég kan­di­kál át ígé­re­te­sen a csu­pasz ágak kö­zött. Té­len is ki­süt né­ha a nap. Fel­nőtt­kor­ban vissza­tér­het a gyer­mek­kor.

Té­len min­den ha­lott­nak vagy mé­lyen al­vó­nak tű­nik. Vég nél­kül esik és ha­va­zik, el­nyúl­nak az éj­sza­kák. Azu­tán egy szép na­pon tisz­ta ké­ken ra­gyog fel az ég. A le­ve­gő me­le­gít. Köd száll fel a föld­ről, és víz, agyag és mo­ha il­la­ta ter­jed a le­ve­gő­ben. A ker­té­szek ül­te­tik az új cse­me­té­ket, pe­dig csak né­hány szá­raz ág és szür­ke föld­lab­da még mind. Az em­be­rek de­rű­sek: tud­ják, hogy vé­get ér a hi­deg.

Fel­nőtt­ként gyak­ran ret­te­günk a fe­le­lős­ség­től. Mi­nek túr­ni a föl­det ilyen rossz idő­ben? A fel­ada­to­kat kö­te­le­zett­ség­nek vesszük, és lá­za­do­zunk a sor­sunk el­len. Pe­dig te­le van öröm­mel, ha az idő­vel har­mó­ni­á­ban mun­kál­ko­dunk. Ami­kor az ép­pen a meg­fe­le­lő al­ka­lom­mal tett erő­fe­szí­té­se­ink gyü­möl­csei be­ér­nek, ren­ge­teg örö­möt is hoz­nak.

Élt egy­szer egy öreg­em­ber, aki mi­u­tán nyug­díj­ba vo­nult, gyü­möl­csöst te­le­pí­tett. Min­den­ki ki­ne­vet­te. Mi­nek ül­tet fá­kat? Úgy­sem lát majd raj­tuk so­ha egyet­len érett ter­mést sem. Az öreg nem za­var­tat­ta ma­gát, csak ül­te­tett to­vább, és lát­ta őket vi­rá­gok­ban, és evett a gyü­möl­cse­ik­ből. Mind­annyi­unk­nak er­re az op­ti­miz­mus­ra van szük­sé­günk. Ez a gyer­mek­kor re­mény­tel­jes ár­tat­lan­sá­ga.

HarmoNet könyvajánló:Teng Ming-Tao: A Tao 365 gyöngyszeme>>>

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.