Je­ges le­he­let kí­gyó­zik a he­gyek­ben, Zör­ge­ti az er­dők csont­ja­it. Eső­csep­pek csim­pasz­kod­nak az ága­kon: Mint csil­lo­gó ék­kö­vek hul­la­nak a föld­re.

Té­len a fák el­hul­lajt­ják a le­ve­le­i­ket. Van, ame­lyi­ket ki is dön­ti egy-egy vi­har, de a leg­több tü­rel­me­sen áll, és tű­ri a sor­sát.

Ki­tar­ta­nak eső­ben, hó­ban, szél­ben és fagy­ban. Áll­ják a dísz­ként hoz­zá­juk ta­pa­dó gli­ce­rin eső­csep­pek, csil­lo­gó jég­csa­pocs­kák vagy a fe­hér hósipkák rohamát, nem tö­rőd­nek ve­lük. Nem ag­gód­nak, ami­kor egy csil­lo­gó cse­cse­be­cse a föld­re zu­han. Áll­nak, és vár­nak, nö­ve­ke­dé­sük ere­je lát­szó­lag meg­tor­pant. Be­lül azon­ban rü­gyek fej­lőd­nek ész­re­vét­len.

Övék a bel­ső ter­mé­sze­tük­höz hű­sé­ge­sek bé­ke­tű­ré­se. Eb­ből me­rí­te­nek erőt, hogy ki­áll­ják az élet örö­me­it és vi­szon­tag­sá­ga­it, sem sze­ren­cse, sem bal­sors nem vál­toz­tat­ja meg őket. Ne­künk ha­son­ló­an kell lé­tez­nünk. Akár fel­emel, akár por­ba sújt a sors, tü­rel­me­sen bír­juk ki mind­ket­tőt. Nem szá­mít, mi van oda­kint, ha min­dig hű­ek ma­ra­dunk a bel­sőnk­höz.


Kép: Téli táj
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.