
Amikor nem a fülünkkel hallgatózunk, hanem a szellemünkkel, érzékelhetjük a hangot. Ha belépünk ebbe a hangba, a legmagasabb tisztaságba érkezünk. Ez az oka annak, hogy sok vallásos hagyományban imádkozással, énekléssel vagy kántálással készítik elő a csendet. Felismerték, hogy a hang ismétlése és elnyelése önmagában a szentséghez vezet.
A csend a legmélyebb hang. Ez csak abban az esetben tűnhet ellentmondásosnak, ha a csendet az élet és a rezgések hiányának tekintjük. De egy meditáló számára a csend olyan hang, amelyik egyesült az összes, vele ellentétes hanggal. Együtt rezeg a hangos és a hangtalan, és ebből az együtthangzásból születik meg a meditáció ereje.
HarmoNet könyvajánló: Teng Ming-Tao: A Tao 365 gyöngyszeme>>>



