Ha a víz megnyugszik, a hold tökéletesen tükröződik a felszínén. Ha lecsendesedünk, mi is tökéletesen tükrözhetjük az istenit. Ám, ha kizárólag csak a napi ügyes-bajos dolgaink őrült teendői kötnek le, ha be akarjuk skatulyázni a természetes rendet, és szubjektív szemléleteknek engedjük át magunkat, a vizeink felkavarodnak. Ekkor képtelenek vagyunk a Tao befogadására.

Semmilyen erőfeszítéssel nem nyugtathatjuk meg magunkat. A valódi lecsendesülés természetesen jön a magány pillanataiban, amikor hagyjuk az elmét megállapodni. Ahogyan a víz is a saját szintjére törekszik, az elme is a szent állapotok felé vonzódik. Az iszapos víz kitisztul, ha háborítatlanul áll, ugyanígy tisztul ki az elme is, ha hagyják lecsendesedni.
Sem a víz, sem a hold nem erőlködik azért, hogy a tükörkép megjelenhessen. A meditáció ugyanilyen természetesen és azonnal indul el.
HarmoNet könyvajánló: Teng Ming-Tao: A Tao 365 gyöngyszeme>>>



