Anyák megbecsülése (május 13.)
Az igazi Édesanya- az én Édesanyám még lassan negyven év után is felejthetetlen! Meleg ölelése, szavai, tanácsai még ma is szívemben vannak.
Nagyon tetszik nekem ez a meghatározás: Az Édesanya az otthon királynője.
Egy fejedelmi meghatározás, amit minden Édesanyának tudnia kellene. Tapasztalatom, hogy ők maguk nem értékelik önmaguk hivatását, úgy ahogy kellene. S szeretném megkérdezni, ha én nem értékelem munkámat (nem gondolok itt önfelmagasztalásra, vagy dicsekedésre) ha mindig mást tennék, mint amit tennem kell, (s azt is csak kötelességszerűen teszem, s nem szívből)! akkor hogy várhatom el, hogy mások értékeljenek?
Tehát hol kezdődik a baj?
Hogy az Édesanya csak egy mindig soha ki nem fogyó robotmunkának tekinti munkáját, s ekkor már messze áll attól, hogy szívvel-lélekkel végezze azt. .Férje és gyermekei látják ezt, s hasonlóan fognak tenni, sőt elégedetlenek és követelődzők lesznek.
Pedig, - ha nekem ez nem is adatott meg, - úgy hiszem, hogy az anyai hivatás a legszentebb hivatás a Földön. A család lelki, értelmi színvonalának emelése, fizikai erejének fejlesztése, mind mind függ a bölcs, és jól meggondolt Anyától.
Ö a napfény, Ö a melegség, Ö a vonzerő az otthonban, aki mindig örömmel fogadja hazatérő férjét, gyermekeit. Melegséget érzek ebben a szóban, hogy „otthon”, s ha egy Anya jól vezeti háza népét, akkor az otthon lakói igazán boldogok lesznek. S ha az Apa értékeli feleségét, gyermekei példáját követve ugyan úgy fogják becsülni és értékelni az értük hozott anyai fáradozásokat. Ne csak májusban, hanem az év minden napján becsüljük meg a szerető Édesanyákat!

Édesanyáknak (május 14.)
Csodálatos szavai vannak az Édesanyáknak szóló – részemre nagyon kedves - gyönyörű éneknek, melyet Édesanyám megpihenése után sokáig nem tudtam elénekelni. Hiszem, hogy minden gyermek feladata, hogy Szüleik idős napjait olyan boldoggá tegyék, amint Ők tették gyermekeik hajnalát.
"A falu szélén
A falu szélén áll egy kis ház,
Reá az Úrnak szeme vigyázz
Nékem e hajlék kedves tanyám,
Ott lakik régen Édesanyám.
Pacsirta kérlek ha arra jársz,
S e kedves háznál kicsit megállsz,
Zörgesd meg lágyan az ablakát,
És zeng el szíved legszebb dalát.
S Te égen fénylő arany sugár,
Ha jó Anyácskám ablakot tár,
Ragyogd be végig a kis szobát,
És csókold százszor a homlokát.
S ha sötét éjjel hosszú nagyon,
S a hajnal késik az ablakon,
Sok mill’jó csillag ragyogjatok,
És jó Anyámra vigyázzatok.
Lassanként rája alkony borul,
S kihalt porára sír domborul
Üres lesz nékem a kis tanyám,
Ha nem lesz többé Édesanyám..."
Részlet Bokor Katalin hamarosan megjelenő könyvéből!



