Létezik –e egyáltalán a mindenki által oly jól ismert(!?) női hisztéria?
Nos, a pszichiátria tudománya egyre inkább más, jobban meghatározott tünetek, ill. esetleges betegségek közé sorolja a klasszikus hisztéria ismérveit. Az elmúlt évtizedekben, mint diagnózis gyakorlatilag megszűnt létezni. Ugyanakkor mint konfliktusforrás – némi maszkulin sovinizmussal - továbbra is él a köztudatban. Ahhoz, hogy jobban megértsük a múlt-, és jelenbeli értelmezését, tekintsük át a női szerepek változását.
Miközben a társadalom megtartotta az ősidők óta fennálló elvárásokat a nőkkel szemben ( gyermekek gondozása, háztartásban való helytállás, stb.), ezalatt a változó világ új elvárásokat is rendelt a hagyományos női szerepek mellé. Ahhoz, hogy a család meg tudjon élni, kevés házaspár engedheti meg magának, hogy csak a férj járjon el dolgozni. Egyre inkább szükség van a nők keresetére is. Így egy nőnek, anyának kétféle feladatot kell ellátnia a nap 24 órájában. Egyrészt helyt kell állnia egy olyan férfias világban, mint a mai. Harcolni kell a jobb pozíciókért, a társadalmi elismertségért, profitot kell termelni ahhoz, hogy megtarthassa biztos megélhetését.
Ehhez a „harcos amazon” szerephez ki kell alakítani magában olyan – inkább férfiakra jellemző – vonásokat, mint rámenősség, versengés, mely tulajdonságoknak elengedhetetlen velejárója az agresszió. Ugyanakkor a férj természetesen szeretné, ha a munkából fáradtan hazatérve főtt étel, tiszta, nyugodt otthon, mosolygós asszonyka várná. Egyetlen ember nem képes megfelelni ennyi elvárásnak, valamit biztosan fel kell adnia. Női szerepei valamelyikét, vagy mindegyikét csak felületesen tudja ellátni, emiatt feszültségben él, mivel mindannyiunk alapvető igénye, hogy környezetünknek megfeleljünk. Egymásnak ellentmondó elvárásoknak azonban nem lehet megfelelni. A társadalomlélektan ezt a jelenséget a szerepkonfliktusok közé sorolja.
Nem csupán a megélhetési kényszer miatt állnak a nők munkába. Vannak olyan családok is, melyek megengedhetnék maguknak, hogy a nő „csak” a háztartás vezetésével, a gyerekek nevelésével foglalkozzon. Mégis a nő e helyett az egyszerűbb, látszólag mindenkinek kedvezőbb életmód helyett inkább munkahelyet keres. Vajon miért teszi? Az okot most is a társadalmi változásokban kell keresnünk. A társadalom elsődleges jutalmazási eszköze a pénz. Egy embert aszerint tart értékesnek, vagy kevésbé értékesnek, hogy mennyi jövedelmet biztosít a munkájáért cserébe. Ez pedig attól függ, hogy mennyi kézzelfogható, azonnali hasznot termel. Egy nőnek az egészséges önbecsüléséhez ugyanúgy szüksége van arra, hogy a társadalom elismerje őt, mint egy férfinak. Környezetünk egy tükör, és szeretnénk magunkat szépnek, értékesnek látni ebben a tükörben. Mivel közvetlenül pénzt nem keres az, aki otthon van - nyelvünkben is ez a kifejezés él: „nem dolgozik” (?!?) – így a nők úgy érzik, hogy hagyományos női szerepeikben nem értékesek, szeretnének kitörni ebből az alávetett státuszból.
A megváltozott női szerepek nem engednek szabad utat a hisztériának. A különböző konfliktusokból eredő feszültségek –mint a kuktában fokozódó nyomás- , keresik azon szelepeket, amin keresztül megszabadulhatnak feszítő erejüktől. A régebben hisztériaként tárgyalt „betegség” is ezt a célt szolgálta. Természetesen napjainkban is számos okuk lenne a nőknek arra, hogy hisztériás rohamok során szabaduljanak meg nyomasztó lelki terheiktől. Azonban a látványos, és ma már mindenki számára „átlátszó” rohamok nem vezetnének kellő hatáshoz (a klasszikus nagyrohamok ma már irodalmi ritkaságnak számítanak.) Nagyon fontos tisztáznunk, hogy a hisztériás mechanizmus nem a tudatos szinten jön létre, vagyis akaratilag nehezen befolyásolható. Tudásunk, orvosi ismereteink bővülése azonban a tudattalanunkra is hatással van, azaz évek-évtizedek alatt képesek vagyunk olyan tünetek létrehozására, melyeket korábban –ha ismertek is- a hisztéria fogalomkörébe soroltak. Nem törvényszerű, hogy a már ismertetett kuktaeffektus mindenképpen pszichés tünetekhez, vagy betegségekhez vezessen. A tárgyalt szerepkonfliktusok meghatározó erejűek személyiségünk átformálására.
A társadalmi elvárások, az egzisztenciálisan meghatározott kényszerpálya, egy anya típusú nőt (madonna) is amazonná tehet. A mai értelemben vett női „androgenizálódás” nem más, mint férfias tulajdonságok kifejlődése (kifejlesztése?) a megváltozott szerep mind tökéletesebb alakítása érdekében. Az androgének (nőkbe is jelenlevő férfihormonok) fokozzák az agressziót, a versengést, a rivalizációt, a szexuális érdeklődést, a fizikális terhelhetőséget, védenek az érzelmi impulzusokkal szemben. Ezen tulajdonságok nélkül elképzelhetünk-e a mai értelemben vett sikeres üzletasszonyt? És akkor még csak a férfi hormonnak a jellemre és a temperamentumra gyakorolt hatásáról beszéltünk, holott még napjainkban is a vékony, magas, androgén túlsúlyos amazonok a legkeresettebb modellek. Vagyis mindez azt jelentené, hogy az androgenizálódás korunk elkerülhetetlen törvényszerűsége? Reménykedjünk, hogy újra az érzelmek gazdag kifejezőképessége, a szeretet és romantika, a gondoskodás, az el- és befogadás lesznek a legfontosabb értékek az „ideális nőknél”.
A szociálpszichológiai megközelítésen túl nem lehet figyelmen kívül hagyni, a női szervezet biológiai működését meghatározó hormonális és gyógyszeres kezelések terén bekövetkezett forradalmi változásokat. Míg a nők többsége, pl. az 1848-as szabadságharc idejében meg sem érhette a klimax éveit, addig ma már a várható életkor több mint három évtizeddel meghosszabbodott. A gyógyszergyári kutatások is egyre inkább a „korosodó” korosztály életminőségének javítására irányulnak. A nők hormonális befolyásolása természetesen nem csak a klimax után kezdődik. A korszerű hormonális fogamzásgátlók, habár minimális hormontartalommal bírnak, mégis beavatkoznak a természetes hormonális szabályozásba. A születésszabályozáson túl a női nemi hormonoknak meghatározó szerepük van a lélek működésére is.
A hormonok és az ún. agyi ingerületátvivő anyagok sajátos kölcsönhatásának következménye lehet több pszichiátriai állapot, ill. betegség kialakulása. Csak a legismertebbek: a gyermekágyi depresszió, a menzeszt megelőző napok szorongásos hangulati zavarai (premenstruális szindróma), ill. a klimax tüneteinek is kb. 70%-a pszichés eredetű. A női nemi hormonok élettani (nem kóros) változásai következtében fellépő tüneteket ma már a pszichoginekológia, -pszichiátria és a nőgyógyászat közös területe- tárgyalja. A nők nőgyógyászati panaszainak hátterében sok esetben pszichés problémák húzódhatnak meg, és viszont is igaz, hogy pl. a depressziót is okozhatják hormonális változások.
A ma már jól meghatározható betegségek és tünetek kialakulásának mind a biokémiai mind a pszichológiai hátterét jól ismerjük, ebből következik, hogy kezelni is tudjuk.
A terápia mindig összetett és sokszor nehezen érthető klienseink számára. Példa erre, hogy egy szerepkonfliktus talaján kialakult depressziót gyógyszerekkel is kezelhetjük, ugyanakkor egy hormonális változás során létrejött szorongásos állapotra a pszichoterápia is megoldás lehet.
A cikk megjelenését az Always támogatta
Létezik -e egyáltalán a mindenki által oly jól ismert(!?) női hisztéria? Nos, a pszichiátria tudománya egyre inkább más, jobban meghatározott tünetek, ill. esetleges betegségek közé sorolja a klasszikus hisztéria ismérveit. Az elmúlt évtizedekben, mint diagnózis gyakorlatilag megszűnt létezni.
Tetszett a cikk?



