Azoknak, akik meglátják mindenben a lényeget."
T.S.
Az utcán járva minduntalan tülekedő emberekbe botlunk. Valamennyien tudjuk és érezzük, hogy nem ajándékhajhászásból kellene állnia a karácsonynak, mégis magukkal ragadnak bennünket a reklámok és annak olcsó ígérete, hogy tárgyakkal örömet tudunk szerezni szeretteinknek. Mindannyian, akik gondolkodunk és érzünk, tudjuk azt is, hogy az, akit meg szeretnénk ajándékozni, annak a szándék lesz fontos, és a választásban megnyilvánuló figyelem. Nincs az a csillogó csomagolópapír, ami ezeket pótolná. Mégis tolongunk, tülekedünk, furakodunk és a szörnyű tömegben letapossuk egymás tyúkszemét, arra mordulunk, aki keresztezi az utunkat. Mert... karácsony van? A szeretet ünnepe?
Milyen az a szeretet, amit mi ünnepelni készülünk?
De vannak, akik karácsonyra készülve máshogy viselkednek. Vannak, akikben maradt annyi belső csönd, tisztaság és öröm, hogy amikor boldog karácsonyt kívánnak egy vadidegennek, őszintén tegyék ezt. Vannak, akikben ott van a karácsony minden fénye. Van-e ennél több? Lehet-e többet adni gyerekeinknek, mint ezt: megteremteni egy belső birodalmat, ahol béke van. Újra és újra megharcolt béke, igaz. De e nélkül a birodalom nélkül nem tudnánk újrateremteni az érték fogalmát, ami - akárhonnan nézzük, végső soron, akármilyen formában, minden nyelven, akármilyen megközelítésben: a szeretet.
Van-e egyáltalán olyan, hogy "vadidegen"?
Mindannyian osztozunk valamilyen fájdalomban, örömben, érzésben - a megszállott individualisták és azok, akik egy csoport értékítélete nélkül semmit sem tesznek, megfosztják magukat valamitől tudatlanságukban, ami elérhető volna mindnyájuk számára. Ahogy sokan elfelejtettük tanulni az okos szeretetet, ami bizony tanulás és lecke figyelemből nemcsak az Egy iránt, hanem az iránt az Egy iránt is, amelybe mindenki beletartozik. Ez a közösség. A mindnyájunkon végigáramló sötét folyó.
Sötét, mert magunk sem tudjuk, hogy hányféleképpen és milyen mélyen kötődünk egymáshoz.
Sötét, mert bennünk éjszaka van.
Ez a közösség nem fogja megszabni, hogy mit tégy és mit ne. Vannak értékítéletei, de nem ítél meg Téged. A közösség, az emberek közössége, ahol minden másság egyenrangúan van jelen, ahol a szeretetet más és más szóval nevezik, de körülbelül egyet értenek rajta. Van egy kis közösség, amelyért valamennyien egyformán felelünk. Ez a család. Amikor megértjük, hogy a szeretet nem az, ami megköt, hanem az, ami szabaddá tesz, amikor megértjük, hogy a felelősség nem az, amit ránk ruháztak, mert kellett, hanem magunk választottuk, azokért, akik itt ezen a kicsi kis bolygón fontosak nekünk, az kegyelmi pillanat. Az ünnep ideje. Senki nem mondhatja, ítélheti meg, mikor éled át ezt a pillanatot, csak Te egyedül. Nem fogod összetéveszteni egyetlen más pillanattal sem, mert találkozni fogsz azzal, ami olyan nehezen megfogható, és a következő pillanatban el is illan: a bizonyosságot érzed magadban. Ez az ünnep ideje.
És innentől fogva már van mit megosztanod.
Zsigmond Kinga



