Sőt, magamat is viszem, hiszen a szülinapját a vitorlázó repülőtéren tölti barátaival. Ma csak ő fog felrepülni velem, hiszen hideg tél van. Szilveszterkor és egy-egy születésnapon csak kevesek keresik a hideg felhők társaságát.
A motoros vitorlázó gép
A Movitot úgy alakították ki, hogy motorral fel tudunk menni, fenn megkereshetjük a megfelelő termiket, aztán kikapcsoljuk a motort, és szabadon vitorlázunk a felszálló meleg áramlatok között. Fűtés nincs, tehát ajánlatos igencsak felöltözni kesztyűt, sapkát, meleg lábbelit vinni magunkkal.
A társaság segített elmozdítani a gépeket a hangárban, hogy kivihessük a Movitot. Minden repülőnek neve van, úgy tisztítjuk, simogatjuk, ápoljuk őket, mint a gyerekünket. Felszállás előtt hárman is ellenőrizzük, hogy rendben van-e minden. A vitorlázó repülés maga a repülés egyik elbűvölő birodalmává fejlődött, a szelekkel és az időjárással való csendes együttéléssé, amely sok ember romantikus rajongó képzeletét gyújtotta fel. Az ötvenes években mozgalommá fejlődött, nem kellett fizetni érte, az állam fedezte a tanulás, gyakorlás költségeit. Aki egyszer megszereti a repülést, annak olyan hobbijává válik, hogy utána mindent megtesz érte. Sokan mentek ki akkoriban Moszkvába tanulni, ma pedig az Egyesült Államok várja a legtehetségesebb fiatal pilótákat. Vannak még köztünk olyanok, akik a Szovjetunióban tanultak, majd Malév-pilóták voltak. Tőlük lehet megtanulni a centiméterre és másodpercre pontos leszállást. Sosem öregszenek, még hetven évesen is megtalálnak minden termiket, addig maradnak a levegőben, ameddig akarnak.
Kapcsolódó cikk a HarmoNeten>>
Időjárás
Ez a legfontosabb a vitorlázó pilóta számára. Már amikor a reptérre kiér, a légzsákot figyeli: honnan fúj a szél. Ez fogja meghatározni az indulás irányát, mert széllel szemben lehet felhúzni a repülőket. Ismerjük a felhőket, szerencsére az interneten már előző napokban jelzik az esőt, a vihart, a napsütést. A vitorlás minden műszere a légnyomás-változás szerint működik. Most ragyogó napsütés van, föl lehet menni. Az eső árt a gép felszínének, a festék fellazulhat, a fa megszívja magát. A szárnyaknak tükörsimának kell lennie, hogy minél kisebb legyen a turbulencia. Még a légypiszkot is letöröljük róla, a hangárban pedig betakarjuk, hogy ne porosodjon.
Indulás
Meleg ruha, ejtőernyő a háton, a barátok kikísérnek, figyelik, hogyan viselkedik a motor néhány hónapos állás után. Kétüléses gép, mindkettőnk előtt műszerfal van, lábunk között egy-egy botkormány, de most Bálint vezet, majd fönn, vitorlázás közben néha átveszem az irányítást. Rádión keresztül a 125,6 MHz-es hullámon engedélyt kérünk a felszállásra a toronytól. Meghatározzuk a célt, a föl-és leszállás idejét. Előzőleg már beszéltünk a reptér-parancsnokkal, de csak az ő engedélyével indulhatunk, és ha más reptér légterébe érünk, ott is jelentkezni kell. Közel van a Ferihegyi repülőtér, a Polgári Légi Közlekedés, ezért csak délnyugat felé indulhatunk, s amíg ki nem értünk a dobozból, alacsonyan kell szállnunk. Motorral kikanyarodunk a hangár elől jobbra, előttünk van a füves felszállópálya. Felgyorsul a motor, lassan elemelkedünk a földről.
A, B, C, D….vizsgák
A vizsgák az ABC rendje szerint a végtelenségig folytatódnak. Én még csak B-nél tartok, Bálint már motort is vezethet. A B annyit jelent, hogy vitorlással felszállhatok önállóan, miközben húszan figyelnek a földről, és tartjuk a rádiókapcsolatot. De már zuhantam egyedül csavarhúzóban, ki tudok jönni belőle – bár a nehézkes gyakorló gépek maguktól is kijönnek, ha az ember nem zavarja meg őket. Egész téli időszakban elméletet tanulunk, március végén kell mindenkinek újra berepülő vizsgát tenni egy gyakorlott oktatóval.
Túláradó boldogság
Fenn vagyunk négyszáz méter fölött, lehet kezdeni az emelkedést termikben. Felesleges fogyasztani az üzemanyagot. Boldogok vagyunk mindketten, mint mindig a levegőben. A világ gyönyörű fentről semmilyen problémánk nincs, eggyé válunk a vitorlással. Legszívesebben összecsókolnám Bálintot, de most inkább figyelni kell, hol a következő felhő, amin utazhatunk, mekkora legyen a bedőlés szöge a jó emelkedéshez. Egy órán át felváltva vezetünk, aztán megkérem, hadd vigyem le én a gépet. A le- és felszállás a legkockázatosabb. A repülő a levegőben szeret lenni, a föld közelében óvatosnak kell lenni. Lenn a fiúk – lányok úgyis pontosan megállapítják, melyikünk vezette le a gépet. A hegy felől szállunk le, hosszan repülünk be a hangár elé. Felgyorsulunk, vészesen közeledik a föld, majd felemelem a gép orrát, és egy méterrel a föld fölött párnán száguldunk vagy hatszáz métert, lassítunk, és közel a hangárhoz már átesési sebességnél tartunk, amikor is a lehető legpuhábban leteszem a földre. Nekem a lehető legpuhább, Bálintnak még megmozdul a feje, de szerencsére nem szól. Gurulunk, a többiek kinn állnak, várnak, majd kiszállás után bográcsgulyással és italokkal ünnepelünk. Ma mindenki Bálint vendége.
Valentin napi ötletbörze a HarmoNeten >>
Dobosy Ildikó



