Régen az emberek úgy éltek, hogy életük minden percében igazodtak a természet rendjéhez, hiszen benne és általa éltek. A megtapasztalt körforgás, örök megújulás egy kozmikus folyamat részesévé tette őket, a környező világgal való azonosulás összhang-, biztonság- és teljességérzetet teremt, hiszen a káosszal ellentétben rendet, kiegyensúlyozottságot, harmóniát hozunk létre magunkban.

Régen az emberek úgy éltek, hogy életük minden percében igazodtak a természet rendjéhez, hiszen benne és általa éltek. A megtapasztalt körforgás, örök megújulás egy kozmikus folyamat részesévé tette őket, a környező világgal való azonosulás összhang-, biztonság- és teljességérzetet teremt, hiszen a káosszal ellentétben rendet, kiegyensúlyozottságot, harmóniát hozunk létre magunkban. A harmónia megteremtésének egyik, a művészet mellett talán legfontosabb eszköze az ünnep. Az ünnep célja tehát az egyensúlyteremtés önmagunkban, valamint önmagunk és a világ közt.

Az ünnep ugyanakkor a kapcsolatteremtésről is szól, három módon:
? egyrészt kozmikus rítussal az istennel, a teremtés kezdeti állapotával, tágabb önmagunkkal, tehát az egységgel. Az éggel való kapcsolat megújítása konkrétan meg is jelenik például a májusfa állítás, illetve annak megmászása esetében, ugyanis ez volt az eredeti értelme;
? másrészt a közösségben. Az ünnep közösségformáló erővel bír, igazán mindig közösségi, együttes, egymással megosztható élmény, ami megerősít a meglévő emberi kapcsolatokat és szellemi találkozást teremt az emberek között. Eszközei: szertartás, zene, közös cselekvés közös jelrendszer, szimbólumok alapján.
? harmadrészt szellemi találkozás önmagunkkal, önnön mélyebb tudatunkkal, szellemünkkel.

Az ünnep ettől lesz szakrális jelentőségű, vallásos élmény, az ünnep ideje pedig szent idő. Maga az ünnep szavunk is ezt fejezi ki: eredetileg id-nap. Az id összefügg az egy-gyel (például egyház) és az üggyel is, az ünnep első szótagja is erre utal. Az ünnep kiemelkedés a hétköznapokból, az idő többletjelentéssel való felruházása, periodikus megszentelése. Az idő folyása ugyanis körkörös is, vissza-visszatérő, a ciklikus, így az ünnepek ritmust adnak az emberi létezésnek.

E célt szolgálja a névnapok és születésnapok megtartása is. A ritmus a rítussal is összefügg, azaz a szertartással, áldozathozatallal. Az áldozatbemutatás olyan központi kultikus cselekmény, amikor magunkból feláldozunk valamit, hogy azt az űrt valami több, gazdagabb betölthesse. A szent valóság, a transzcendencia így megnyilatkozhat.

Ami azonban igazán fontos lehet számunkra, az az, hogy mit tehetünk mindebből élővé. Ehhez fontos, hogy ne a jelképeket tiszteljük, hanem a jelképek mögötti üzenetet értsük, lényeget éljük. Például a gyertyagyújtás, a Karácsonyfa feldíszítése, egymás megajándékozása, az együtt elköltött ünnepi vacsora szimbolikus tettek. Csak rajtunk múlik, mit váltunk valóra, mit tárunk fel, ami az évkörön végighömpölygő, például a jegyek természete szerint arcát változtató erőhöz igazodva a hagyományból, ünnepekből, szertartásokból ? lehetőleg legmélyebb üzenetüket megragadva ? ma is élhető.

Hogy életünket újra és újra megélhető és építő szertartások láncolatává változtathassuk, megfigyelhetjük magunkban a természetet és a természetünket, bensőnket egyaránt átható erőket. Mivel ezeket az erőket az égi jegyek, a Nap állomásai is megjelenítik, azt is tudatosíthatjuk, hogy mi vagyunk a Naphős, aki végigvándorol az égi útján, miközben fénye, a mi tudatosságunk fénye télről nyárra, nyárról télre vívja a sötétséggel harcát. Ahogy a fa tövéhez érkezik meg, a gyökereknél születik a növekvő világosságú, égi pályáján innentől emelkedő Nap, úgy mi is újjászülethetünk Karácsonykor, akár az első gyertyagyújtáskor a karácsonyfa mellett.

Az ünnepek mai időpontjai azonban már nem minden esetben esnek egybe a kozmikus eseménnyel. Például a Karácsonyt, a fény születését ma nem a téli napforduló idején ünnepeljük, amikor már elkezd nőni a fény a világban, hanem három nappal később. Ez alkalmat ad nekünk egy olyan rendszer kialakítására, amikor a kozmikus esemény napján belül élhetjük meg az ünnepi élményt, a hivatalos ünnepen pedig társainkkal, közösségben.

A belső ünnep így: szellemi találkozás magunkkal. A külső ünnep: szellemi találkozás másokkal. Mert az igazi ünnephez olykor olyan közösségre is szükség van, amelyben átélhetjük az egység érzését.

Csörgő Zoltán
Javaslap
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.