Mikor a Kisded Jézus megjelenik, seregszemlére sorakozik az egész világ. A római birodalom kiterjed három világrészre és egyesíti Szem, Kám, Jáfet utódait. És e nagy birodalom, az akkori egész világ lakosait összeírja. Róma köré gyűrűző roppant néptesteket a birodalomhoz tartozás tudatára hoz és a most nem hadakozó Caesar Augustus békés, belső megmozdulást kezdeményez, hogy megtudja, mennyien engedelmeskednek intésének vagy egyetlen szavának. Ez előképe, jelzése annak, hogy a kereszténység is általános, békés mozgalom lesz: Isten országa e földön.
A seregszemlére sorakozók között ott van az isteni Gyermek is, mint alattvaló. A földi és égi rend harmóniáját Isten és a császár iránti kötelességeink zavartalan viszonosságát hirdeti e cselekedete. Amit később az adópénz kapcsán oly fönségesen hirdetett, az most miny isteni Kisded cselekedettel, példával mutatja előre. Valóban: kezdett jó példát adni és tanítani. Megindulása jó példa, első lépése erény és érdem.
De ezen kívül mást is mond ez a népszámlálás.
Dániel könyve beszél Bathazár lakomájáról, melynél a megjelent titokzatos ujj. Fenyegető igéket írt a falra. Az előhívott Dániel ezek egyikét így fejtette meg: Megszámláltattál és kevésnek találtattál. A megjövendölt büntetés nem késik soká: a médusok megtámadják Babilont, melynek királya trónját és életét veszti.
Az Úr születésekor van a nagy megszámlálás, számbavétele a földi erőknek, melyek azonban mind kevesek ahhoz, hogy a világ bűneinek roppant terhét levegyék. Másrészt ez a felsorakozás az emberiség első tisztelgése az isteni Kisded előtt, aki szintén összegyűjteni, Egyházba tömöríteni, szárnyai alá vonni akarja az egész világot. Amint szent keresztjének föliratán találkoznak a héber, görög és latin kultúrák, úgy már születése előtt világba lépésének közeledtére beteljesedik a Próféta szava: "Megmozgatom a földet és a tengert": az egész világ - mint a kis Keresztelő Szent János anyja méhében - megérzi az Úr közeledtét és örömrepesve, öntudatlanul is felsorakozik, hogy megtisztelje őt.
A gyengeségek számbavétele
Minden lelkiismeretvizsgálat ilyen Isten közelségétől ihletett megszámlálása gyengeségeinknek, elégtelenségeinknek. De ennek célja a béke és nem a nyugtalanság. Az Ő jövetelére számba vesszük hibáinkat, bűneinket, megmozdul bennünk is a száraz és a víz és mikor kellő alázatossággal belátom; hogy bűneim mily sokan, erényeim mily kevesen vannak, - megjelenik lelkem istállócskájában az isteni Gyermek, hogy elvegye e kis világ bűneit és a bőségesebb életet közölje, a hozott tüzet felgyullassza, a púpozott, megrázott mértéket ölembe öntse. Másrészt viszont elővételezése egy másik, jövendő nagy felsorakozásnak, mikor a hozzánk bírói fölségében visszatérő Úr Jézus előtt "számbavétetnek minden nemzetek". Ekkor lesz nyilvánvaló sok értünk hozott áldozatának, ránk pazarolt jóságának, kegyelmének eredménye. Az élet ádventje is boldog Istenlátásra kell hogy virradjon a történelem nagy karácsonyestjén, az utolsó ítéleten.
Mi a módja ennek a Krisztus-fogadásnak?
Ezt is megmondja az evangélium: Mindenki odamegy, ahonnét családja származik. Szóról-szóra beteljesedik ez is minden karácsony ünnepén: mindenki, aki teheti, hazafut. Megtelnek a vonatok ajándékokkal, hazasiető emberekkel, akik mind-mind sietnek haza. A család - melyben a kis Jézus is megjelenik - haza vonzza őket.
Nekünk is Krisztus közeledését előmozdítani annyi, mint visszatérni lélekben oda, ahonnét elindultunk: a kisdedkorba, a betlehemi tisztaságához, tüzéhez, hangulatához. Visszatérni oda, ahonnét hivatásunk származik, annyit jelent, mint összehasonlítani mostani lelkületünket akkori magunkkal, visszaegyszerűsödni a megindulás naivitásához, melyet nem kedvetlenítenek el az utazás nehézségei, az út pora, a csacsi test csökönyössége, az útitársak közönségessége, a távolság.
És így, amikor oda visszajárunk, már magunkban hordozzuk az egyre fejlődő Igét, akit a Szentlélektől fogantunk. És mire odaérünk, egyszerre csak megint előttünk terem az édes, égi kisded, ránk mosolyog, felénk nyújtja kis kezét és bolygatva a múltat, ismét ránk bízza magát. Erre életünk minden zugát újra betölti a karácsonyi fény, dal, béke.
Istenem, nekem is kellene az ilyen minden rám aggatott külsőségektől mentes naiv, őszinte, a maga szegénységébe csendes boldogsággal belehúzódó találkozás a kis jászolnál a Jézuskával. Ahol kinn marad minden mesterkélt gondolat, minden cifra rongy, minden egymás közé merevedő korlát és így hely marad lelkemben egyedül Jézuska számára elég.
Egy katolikus pap írása
"Parancs adaték ki Augusztusz császártól, hogy összeírattassék az egész földkerekség."
Tetszett a cikk?



