Halott vagyok-e már?- teszem fel gyakran a kérdést magamnak. Honnan számít? Az orvos szerint még élek, de ha a lehetőségeimre gondolok, már rég meghaltam. Vajon, honnan datálódik?

A haldoklók számkivetettségében

Valószínűleg rajtatok múlik az egész, azon, hogy bántok velem, velünk. Én mindössze annyit érzékelek az egészből, hogy haldoklom, néha nagy hangon, máskor mély, depresszív apátiában.

Nem tudunk mit kezdeni egymással, nálunk nincs kultúrája sem a haldoklásnak, sem a halotthoz való viszonyulásnak Egy haldokló mindig nagyobb zavart okoz, mint egy halott.
Egy halottat lehet, illik megsiratni, egy haldokló sokkal inkább részvétet vált ki a környezetéből.

Részvét?

Már a szó is taszít, micsoda hülyeség! Ha egészséges emberek között vagyok, és kiderül, hogy halálos betegségben élek, szinte lebénulnak. Közhelyeket kezdenek puffogtatni, és igyekeznek rövid úton elsompolyogni, mintha szégyellenék tehetetlenségüket a halállal szemben.

Ezek az emberek, még csak nem is szívtelenek, egyszerűen, nem tanulták meg, miként kell viselkedni egy ilyen helyzetben. Kitől is tanulták volna?

Mennyivel egyszerűbb, kimenni egy temetőbe, mondjuk, egy évben egyszer, letámasztani egy csokor virágot, átnézni a szomszéd sírokra, és megállapítani magunkban, hogy ezek bizony, ugyanolyan szerencsétlenek, mint mi. Sírdogálni egy picit, aztán néhány, keserédes történetet felidézve kiballagni a temető rozsdás vaskapuján, a halomba dobált, rég elszáradt koszorúk mellett.

A halottak napjáról

A  halottak napja a megemlékezésről szól, mennyivel jobb lett volna nekik – nekünk –, ha addig emlékeztek volna ránk a szeretteink, amíg éltünk, élünk. Talán, nem lettünk volna, annyira magányosak, talán nem bámultuk volna mindig az ajtót, reménykedve abban, hogy valaki ránk nyitja még valaha.

A „megemlékezés napja”- engem ez a karácsonyra emlékeztet, az meg a „szeretet-napja. Szeretjük egymást, egy teljes napig, aztán még itt van a Húsvét, a Feltámadás ünnepe, akkor részegek vagyunk egy napig, mindenre van egy napunk, csak egymásra nincs, nincs egy percünk, hogy valóban figyeljünk a másikra.

Nincs halottaknak napja, a halottak naptalanok, mert a halál kortalan, időtlen, és mindig pontos, kegyetlen, mert végérvényes. Igazságtalan, mert megöl minket, igazságos, mert nem kivételezik.

Megváltás? A félreértelmezett halál

Néha, rosszul értelmezzük a halált, és ilyeneket mondunk: Megváltás volt számára, én még élek, (bár, már nem túl sokáig) de azt, azért már tudom. 
A halál, nem vált meg senkit. A halál, elpusztít, befejez, lezár, eltöröl, véget vet.

Szép halála volt, hallom néha, kinek volt szép, és mi volt szép benne? Az, hogy valaki egy fájdalommal, kínlódással, betegségekkel megterhelt életből távozik, még nem jelenti azt, hogy szép lenne a pusztulás számára, csak vége.

Nincs napja a halottaknak, az élőknek van napja, a születésnek, az anyáknak, a nőknek, és még egy csomó mindennek.

Az élők napja, a találkozások ideje

Most bizonyára sokakban felmerül, mennyire cinikus, mennyire érzéketlen lehet az-az ember, aki ilyeneket ír. Nem vagyok az, ezzel az írással, sokkal inkább az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy Halottak Napjára márpedig igenis szükség van.

Nekünk van rá szükségünk, hogy emlékeztessen minket saját esendőségünkre, így talán hamarabb észrevesszük, a körülöttünk oly nagy számban előforduló, magányos, beteg, elhagyatott embertársainkat.

A Halottak Napja rólunk, még élőkről szól, nekünk lehetőség. Lehetőség arra, hogy a régen látott, testvéreinkkel, barátainkkal találkozva, felidézhessük mindazok emlékét, akikre érdemes emlékezni, akiknek az elvesztése valóban veszteség számunkra.

Ilyenkor közelebb kerülhetünk egymáshoz, régmúlt történeteket idézhetünk fel együtt. Nagy szükségünk van az ilyen alkalmakra. Nagy szükségünk van arra, hogy minden alkalmat kihasználva, mi élők, beszéljünk egymással, figyeljünk picit jobban egymásra.

Ideje van mindennek, a születésnek, épp úgy, mint a gyásznak, fogadjuk méltósággal azt, hogy néhányan soha nem jönnek már szembe velünk. 

És vegyük tudomásul, igazán akkor haltunk meg amikor már senki nem emlékszik ránk.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.