Arról a társadalomról beszélek, amelyik a kocsiba való ugrást, közértbe hajtást és mindenféle kaja gyors vásárlását előnybe helyezi a szomszéddal való krumplit-tojásért csereberével szemben. Ami inkább filmet bámul otthon, mint hogy barátokkal töltené az időt. Aminek fontosabb a kényelem és gyorsaság, a hatékonyság és azonnaliság a kapcsolatoknál. Ahol a "több és nagyobb" mindig előnyben részesül az elgondolkodtatóbbnál és meggondolandóbbnál.

Szomszédi kapcsolat(lanságok)
Mindnyájan tudjuk, hogy a szomszéddal csereberélni több időt igényel, mint a boltba menni. De vannak itt egyéb kellemetlen tényezők is: előfordulhat, hogy a szomszéd Mari néninek ma épp nincs tojása, vagy ami még rosszabb, hogy a fejemet megint tele akarja beszélni az Ildi lánya legújabb vőlegényéről.
De az is túl sok időt venne igénybe, ha két vagy három környékbeli kisárushoz kellene mennünk. Hiszen a Mari néni alkudozni akart a múltkor is, a Peti polcai is porosak voltak. A szupermarket pedig sokkal jobb, hiszen ott egy helyen minden megvan, és minden ragyog.
Leegyszerűsített élet?
Ennek csak az a rossz oldala, hogy az egész ügy egy jó nagy csapda. Gondolkozásunk ugyanis lassan átalakul, amikor ilyen nagyszerűen egyszerű és kényelmes élettel találjuk magunkat szemben. Ám ez által valójában nem fogjuk az életünket leegyszerűsíteni. Ó nem! Éppen ellenkezőleg, megpróbálunk még többet elintézni:
"Nem kell ma a pékhez, henteshez mennem, és a Mari nénivel szóba állnom tojásért, a szupermarketben ez mind megvan. Ezért aztán a kocsit elvihetem az autószerelőhöz, és ha hamar kész van, este még a moziba is mehetek. Persze kicsit tovább kell ma dolgoznom, különben a főnököm nem adja meg a fizetésemelést, amiből aztán a nagyobb lakást megvehetném."
Ismerős? Néhányan annak idején azt gondolták, hogy a számítógépek majd leegyszerűsítik, és lelassítják az életmódunkat, mert minden sokkal hatékonyabbá és könnyebbé válik. Azt a kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse, ez történt-e a saját életében.
Igen a mohóság hajt állandóan, és abból kifolyóan, ahogy egyre jobban szaporodunk a földön, - ami ugyanakkor energia szempontból kifogyóban van - az ebből keletkező versengés még jobban cselekvésre fog serkenteni bennünket. És mindenki mást is.
Kiszolgáltatott kisemberek
A másik része a csapdának pedig az, hogy a szomszédságunk egyre inkább kiszolgáltatottabb lesz a nagy üzleteknek, egyre inkább rászorul a szupermarketekre, és ezzel a német joghurtra, francia sajtra és kínai minden másra. A társadalom normál menetébeni mindenféle kisebb megszakításokra érzékennyé válik. Amíg nincsenek ilyen megszakítások, mert a kínai minden mást nem probléma befuvarozni, addig nincs gond. De ha a kőolaj nem folyik többé egyenletesen a Közel-Keletről meg Oroszországból akár Kínába, vagy akár Magyarországra? Rendben, de hát akkor most mit tehetnék?- merül fel a kérdés.
Kezdjek el meditálni?
Költözzek egy kis faluba, és zárjam ki magam az élet körforgásából? Csak főtt krumplit egyek? Van azért a kettő között egy középút is (ahogy a Buddha mondja, A középutat válaszd, ne a szélsőséget.). Mint ahogy Gandhi és mások példájából is tudjuk, a békés ellenállás vagy részt nem vétel hatalmas erőforrás.
Spirituális válasz
Én egy jobb önbecsülés kifejlesztésével kezdtem- például elkezdtem egy spirituális utat járni, hogy a figyelmem ne csak külső értékekre forduljon. Mérlegeltem azt, hogy pontosan mire van szükségem ahhoz, hogy egy egyszerű és tartalmas életet éljek. Ez azért is jó, mert kevésbé téríti el a figyelmemet attól, amit igazán fontosnak tartok: a jó közösségben élést, a szeretetet; emellett nem veszek részt azokban a dolgokban, amiket mindenki hirtelen nagyon fontosnak tart.
Például nincs mobilom, nem nézek tévét, nincsenek hitelkártyáim – ez a 3 dolog, az USA-ban ma már mind különcködésnek számít- , továbbá nem vásárolok meglepően olcsó dolgokat, amikre nincs szükségem. Bevallom azért, hogy ez nem mindig sikerül: ha egyszerre csokival és almával kínálnak, sokszor a csokit választom. Nem mindenki született szentként, én sem...

A pénz szorításából kicsúszva
Ebből a különböző életmódból sok minden következik. Többek között az is, hogy míg a legtöbb ember, akit ismerek alacsony fizetésre panaszkodik, és adóssággal küszködik; az én életemben a pénznek nincs olyan nagy jelentősége. Habár szeretem a munkám, nem félek annyira, hogy elvesztem; mert igaz, hogy kevesebb lesz a pénzem, de több időm marad majd az életre. Ráadásul egyszerűbb életvitelem miatt kevesebbért is dolgozhatok mint mások, úgyhogy csak fogok majd valamilyen munkát találni.
És azt se feledjük, hogy mivel én a Mari nénitől vásárolok tojást, és gyakran elbeszélgetünk, engem fog majd megkérni, hogy vágjam ki a korhadt körtefáját, és építsek egy fatárolót a lányának.
Hátrányban?
Persze ennek az életmódnak azért megvannak a hátrányai is. Ha egy baráti kör a legutóbbi tévéepizódról vagy számítógépes játékról beszélget, nincs esélyem "nagynak lenni" a beszélgetésben. Sok csinos nő sem környékez, hiszen nem érdemes azt kerülgetni, akinek "még rendes kocsija sincs".
Az egyszerűbb élet tényleg egyszerűbb, minden (fizikai) téren. De jobban "ki is választja" az engem körülvevő embereket: ha még kevesebb is barátaim száma, barátságaim mélyebbek, tartalmasabbak, és nagyobb változatosságnak örvendenek.
Megéri?
Meg! A rossz hír az, hogy ez rám igaz, és úgy tűnik a legtöbbek számára nem. A jó hír viszont részben az, hogy azért éri meg, mert nem szeretek átlagos lenni és sorban állni, és ezzel az életmóddal valahogy nem kell sokat sorban állni. Egyszóval, ha szeretsz sorban állni (vagy átlagos lenni), ez az életmód nem neked való. Ne is kísérletezz, nem fogod csípni!
Kérdéseidet várja: Lukács Gábor - Önismereti tanácsadó
Fotó: Richard Moross - piqs.de



