Amikor évekkel ezelőtt a kezembe került néhány NLP-könyv, még nem is sejtettem, mekkora szerepet játszik majd az életemben ez a tudomány, amit a 70-es elején indított útjára Richard Bandler és John Grinder, akik kezdetben olyan kiemelkedő képességű emberek munkáját kezdték tanulmányozni, mint Virginia Satir (családterápia), Milton Erickson (hipnoterápia) és Fritz Perls (Gestalt-terápia).
Bandlerék megfigyelték, hogy miden viselkedésnek megvan a maga jól meghatározható struktúrája, amit magunk is lemodellezhetünk, így mi is megtanulhatjuk, hogyan legyünk kiválóak. Bandler és Grinder hosszas töprengés után úgy döntöttek, hogy Neuro Lingvisztikus Programozásnak nevezik el ezt az új tudományt. A neuro szó arra utal, hogy minden információt érzékszerveinkkel fogadunk, hogy azok idegrendszerünkön keresztül jussanak tudatunkba. Lingvisztikus, hiszen az NLP-ben óriási szerepe van a nyelvnek, a nyelvi elemeknek, amelynek segítségével programozhatjuk, megváltoztathatjuk élményeinket, viselkedésünket, gondolkozásunkat.

Ha szeretnéd egy kis kikapcsolódás közben személyesen is
megtapasztalni az NLP-t, kattints ide >>>
Napjainkban már több millió ember használja szerte a világon az NLP-t az élet számos területén, mint pl. vezetés, eladás, marketing, közönségkapcsolatok, oktatás és tanulás, gyógyítás és öngyógyítás, személyes fejlődés, gyermeknevelés, párkapcsolatok, sport, stb... Ha akarjuk, arra használjuk az NLP-t, hogy leszokjunk a dohányzásról, leküzdjük a lámpalázunkat, megszabaduljunk fóbiáinktól, vagy éppenséggel új erőforrásokhoz jussunk. Számtalan újszerű, érdekes és hatékony gyakorlat létezik ezekre a dolgokra. Engem mégsem az ilyen gyakorlatok fogtak meg a legjobban az NLP-ben. Használtam őket, működnek, de van az NLP-nek egy olyan "fejezete", ami még ezeken túl is különösképpen magával ragadott.
Ezek az NLP fő előfeltevései. Az előfeltevések olyan megállapítások, amiket nem kell, talán nem is lehet bizonyítani. De ha egyszerűen csak elfogadjuk őket, úgy teszünk, mintha azok igazak volnának, akkor tulajdonképpen valóra váltjuk őket, és törvényszerűen megjelennek az életünkben. Ezek olyan alapvető meggyőződések, amelyek az NLP teljes modelljét alátámasztják.
Az egyik kedvencem ezek közül így szól: "A térkép nem a terület."
Nézzük, mit is jelent ez. Az emberek élik az életüket, és közben gondolnak valamit a világról. De a világ persze nem lehet azonos azzal, amit mi gondolunk róla, hiszen mindenki másnak látja azt. Milyen is akkor maga a világ? Nem tudhatjuk pontosan, de van róla egy "térképünk". Ez a térkép jelenti számunkra a világot. Mindenkinek megvan a maga térképe, a maga világa. Ha úgy érezzük, a világ akadályoz bennünket bármiben is, észre kell vennünk, valójában a saját világképünk, saját térképünk az, ami az utunkat állja. A világot megváltani nem kis feladat. Annál egyszerűbb megváltoztatni a saját, világról alkotott térképünket. Az NLP-t - többek között - pont erre találták ki.
Mert milyen is a világ valójában?
Hihetetlenül összetett, bonyolult, gazdag... Képtelenek vagyunk az egészet felfogni. Érzékszerveinkkel látunk, hallunk, érzünk. Ugyanazokat a csatornákat használjuk mindannyian. És ezekből építjük fel, rajzoljuk meg a saját világunkat. Mivel a világ teljes felfogására, érzékelésére képtelenek vagyunk, szűrőket alkalmazunk. Általánosítunk, és ez így van jól. Bár az általánosítások korlátozó hiedelemként is megjelenhetnek ugyan az életünkben, de most mégis az általánosításra, az egyszerűsítésre van szükségünk.
A számunkra lényegtelen információkat nem vesszük észre, mert nincs rá szükségünk. Persze más pont ezeket az információkat gyűjti be a világról. Mindenkinek más és más a fontos, és így mindannyian különböző szűrőket használunk. Gondoljunk csak arra, mennyire különbözően látja ugyanazt a világot egy takarítónő, egy biológus, egy zenész és egy hegymászó. Mennyire különbözőek a térképeik. A hegymászó megmássza a hegyet, a biológus az állat- és növényvilágát veszi észre, a zenész megénekli a csúcsot, a takarítónő meg kicsavarja a felmosórongyot, és hazamegy tévét nézni.
Ha ezt megértjük, kiszélesedik a világ előttünk
Amikor megismerkedtem ezzel az előfeltevéssel, alaposan szemügyre vettem a világot magam körül. Megrajzoltam újra a saját kis térképemet. Azóta ez az egyik legkedvesebb szórakozásom. Elképzelem a térképemet. Megkeresem rajta korlátokat. Egy kis fantáziával minden korlátot át lehet rajzolni. Nagyon egyszerű, nem kell hozzá más, csak egy képzeletbeli ceruza. De egy színes ceruza-készlet még jobb. Radírozni nem szeretek. Átrajzolni sokkal izgalmasabb. Mert úgy gondolom, a korlátok alapvetően jó célt szolgálnak, csak valamilyen módon célt tévesztettek, és így nem feltétlenül hasznosak számunkra. Adjunk hát nekik valami új feladatot, újabb célt, teremtsünk ezáltal belőlük lehetőségeket.
Rajzolok a térképemre
Néha azzal szórakozom, hogy olyan dolgokat rajzolok a térképemre, amik elsőre hihetetlenül hangzanak, képtelennek látszanak, vagy nevetségesnek érzem őket. Na és ebből jó sokat. Ez főleg olyankor jó, amikor egy bizonyos problémára keresem a megoldást. Ez biztosan egyedi, de én szeretem néha egy kicsit megbolondítani a térképem.
Ha szűrőn át zuhog a valóság ...
A világból bejövő információkat sajátos szűrőinken keresztül engedjük be, de milyen izgalmas az, mikor egy kicsit megnagyobbítjuk a lyukakat a szűrőinken, és akkor hirtelen elkezd ránk "zuhogni" a valóság. Na, ilyenkor kicsit kaotikussá válik ugyan a térkép, de erre is megvan a saját megoldásom. Nem csak a világot érzékelem szűrőkön keresztül, hanem a saját térképemet is. Olyan ez, mint egy második rosta, vagy egy különleges szemüveg. Aztán egy idő múlva, ha olyan hangulatban vagyok, leveszem a szemüvegemet, és alaposan megnézem, hogy is néz ki az a térkép, aztán szépen rendet rakok rajta. Sok minden lekerül ilyenkor róla, de mégis jóval gazdagabb lesz, mint előtte volt.
És minél gazdagabb a térképünk, annál jobb lesz nekünk. De ez már egy másik előfeltevés.
Szűcs Tibor - NLP mester
Kattints a folytatásért; minél több, annál jobb! >>>
Fotó: Hans-Peter Dusel - Piqs.de



