TEA. Ezt a célt tűzte maga elé Bozóki András, amikor elfoglalta kultuszminiszteri székét. Tisztesség, Esélyegyenlőség, Alternatíva.
Nem kétséges, hogy ilyen célokkal el is vesztette a bársonyszéket. Bozóki András, a Nemzeti Kulturális Örökség volt minisztere, elődje, Rockenbauer Zoltán és Tamás Gáspár Miklós filozófus, egykori országgyűlési képviselő beszélgetett a magyar kultúra jövőjéről és múltjáról az Alexandra házban. Bozóki András Ars Politika című könyvének sajtóbemutatóját rendezte meg itt a Jószöveg Kiadó.

Az Esélyegyenlőség ma Magyarországon lehetetlen elképzelés.
A kultúra hordozói: Könyvtár, Akadémia, Múzeumok, Opera a múlt század dicső maradványai. Londonban a nagy múzeumok mind ingyenesek, napjainkban a metróig tartó sorokban haladva vitték fehér és színes bőrű szülők gyermekeiket a Science Múzeumba. (Én is oda vittem az unokámat.) A járműveken a gyermekeknek nem kell fizetni.
Szomszédom, két gyerekes munkás ember, saját kerületén kívül nem tudja elvinni gyermekeit, mert drága az útiköltség. Húsz éve minden osztályomat elvittem a Várba, a Történeti Múzeumba, a Széchenyi Könyvtárba – a cigánytöbbségű nyolcadik kerületben még az útiköltséget is fizette a tanács –, ma, ha osztállyal utazunk, megengedem, hogy lógjanak a villamoson, sőt nemegyszer az ellenőr kezéből téptem ki a nagyobb gyerekeket, mondván, hogy jelentsenek fel az iskolámnál.
Vajon választhat-e a nép az alternatívák között?
Irányítás nélkül a kultúra csak pejoratív irányban mozdul. Láttuk az Eurovízió szavazásán, hogy a nagytömegű népek – a széthullott Szovjetunió országai – a legprimitívebb produkciókra adták szavazatukat. Az ukrán, román csapat csak bohóckodott, nem énekelt, mégis besöpörte a pontokat.
A tisztesség szóról a politikában talán nem is illik beszélni, mert mindkét politikai fél könnyedén felsorolja érveit, mely szerint a másik fél hol sértette meg több százszor ezt a fogalmat.
Jelen századunkban a kultúra elvesztette prioritását
Láttuk, hogy néhány száz embernek kellett megmenteni egy időre a MEZZO csatornát, miközben a Győzike-show ostobaságai a nézők tömegeit vonzzák. Minthogy kultúrára nincs pénz, így azzal nem is kell vesződnünk. A nagy narratíváknak vége, csak katasztrófákra számíthatunk – mondta Tamás Gáspár Miklós.
(A melléklet képviccet is csak a kulturáltabb réteghez tartozók tudják megfejteni, és nevetni rajta)
Rockenbauer Zoltán mesélt a politikai remények hasonló útjairól. Egykorúak Bozóki Andrással, mindketten részt vettek a FIDESZ megalakulásában. Reménykedtek, hogy a rendszerváltást követően nem lesz szükség felső irányításra a kultúrában. Terveik valóban a kiterjeszkedés felé vitték őket, ámde a rendszerváltó kormányoknak nem volt kulturális elképzelése. Ez csak zavarná a politikát. Egyszerűbb reagálni az adott helyzetre.
Humorosan taglalták Bozóki András terveit, miszerint a kultúra közlegelő, melyen mindenki egyaránt jóllakhat, avagy közkút, melyből mindenki olthatja szomját. Ma már minden legelőért, sőt a vízért is, fizetni kell, mégpedig nem is keveset, hiszen a saját kertben ásott kút vizét is megadóztatják.
Elképzelhető, hogy politikai irányunk arrafelé vezet, mint Sarkozy francia miniszterelnöké: új minisztériumot kell létrehozni: a Bevándorlási Minisztériumot, s a kultúrából kimaradt pénzeket ide kell frekventálni.
A Nemzeti Kulturális Örökségből csak a múlt jelleg maradt meg, kilátás sincs az újjászületésre.
Dobosy Ildikó



