Bilizés? Mindenki átesik rajta!
Minden felnőtt és egészséges ember átesik ezen a szakaszon. A pszichológusok az egyed fejlődésén belül külön fejeztet is szentelnek ennek az életszakasznak, mivel lelkileg is olyan jelentős lépésnek számít. Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyermeket rászoktatják, erővel ráveszik, vagy egyszerűen élnek a gyermeknek azzal a belső igényével, hogy már ő is úgy szeretné csinálni ezt a különleges dolgot, ahogy a nagyok. A szoktatás, az erővel való ráhatás általában káros, ha a gyermeket hagyjuk a saját tempójában bilire szokni, és ezt motivációval tartjuk fenn és dicsérettel erősítjük meg, akkor nem okozunk kárt a csemete lelkében.
A szobatisztaság kialakításával, a gyermek egy alapvető vágyának (ösztönének) kielégítéséről mond le, a szeretett személy kedvéért. Valójában ez a gyermek életében az első olyan pont, amikor a szülők és a civilizáció valamilyen teljesítményt várnak el tőle és neki magának kell akarnia valamit, amit a szülei akarnak tőle. Ebben áll a szobatisztaság kialakításának kiemelkedő jelentősége. Ekkor jelenik meg a gyermek életében az azonosulás vágya, az hogy hasonlóvá szüleivel. – mondja Ignusz Iván pszichológus.
Azt mondják, nyáron könnyebb!
Ilyenkor a kicsiket egyszerűbb egy szál kisnadrágban, bugyiban, vagy akár meztelenül kiengedni a szabadba, ahol megfigyelhetik, ami a pelenkában el volt zárva előlük. A pisit, a kakit és az ezzel járó érzéeket. Lehet a pisivel meglocsolni a szép kis virágot, vagy a fát, a kakival bebújni a bokor alá. Az egész játékosabbá sé örömtelibbé válhat, mint télen, a pelenka fogságában. Ezért van, hogy a legtöbb gyerek nyáridőben lesz szobatiszta.
10 dolog, amit tilos elkövetni a bilire szoktatásért!
Fenyegetni a gyermeket, hogyha nem ül bilire, szankciókat vezetünk be. (Példa: Addig innen ki nem mész, amíg a bilibe nem pisilsz, vagy kakilsz, ha két óra, akkor két óra!)
Éjjel költögetni, hogy keljen fel bilizni. (A gyermek egy idő után kontrollálni tudja, hogy ne pisiljen be, addig viszont éjjelre érdemes pelenkát adni rá. Maga fogja kérni, hogy vegyük le róla.)
Megalázni, mert bepisilt vagy bekakilt. A már szobatiszta gyermek maga is szégyenkezik, kudarcnak éli meg, hogy ez megtörtént vele, hiszen büszke arra, hogy ő már nagy. Semmi szükség a kudarcát még jobban elmélyíteni.
Csúfolni, mert még nem szobatiszta. Sőt a csúfolás lehetőségével fenyegetni is csúnya dolog. (Példa: Ha majd óvodába mész, ott azt fogják mondani rád, hogy egy kis pisis vagy!)
Kényszeríteni arra, hogy a bilire, vagy a szűkítőre üljön, erővel lenyomni, ott tartani.
Időre végeztetni. Talán furcsán hangzik nekünk, de a mai 20-asoktól kezdve szinte mindenkit ezzel a módszerrel szoktattak bilire, valószínűleg túl korán is. A módszer lényege, hogye kétóránként, ha esik, ha fúj, bilire kell tenni a gyereket, és ha véletlen bele sikerül, akkor meg kell ünnepelni egy rituáléval. Ilyenkor a gyermek még nem tudja kontrollálni a pisi és a kaki keltette ingereket, és az igénye nem belülről fakad arra, hogy szobatiszta legyen.
Túl korán kezdeni ugyancsak nem helyes. Meg kell várni, amíg a gyermek maga kezdeményezi a dolgot. (olvassa el a Mikor OK? Című bekezdést!)
Helyette dönteni dolgokban. (Például: Mától már nagy vagy, és a WC-be pisilünk, nem bilibe. Vagy: mától te már nagy vagy, mától nincs többet pelenka.)
Összehasonlítgatni. A másik gyermek egy másik gyermek, így az ő dolgai, szokásai nem föltétlen követésre méltók. Lehet, hogy a szomszéd Józsika már másfél évesen WC-be pisilt, de egyrészt nem tudhatjuk, milyen áron, másrészt egyéb tulajdonságai tekintetében egy renitens kis alak. Ne tegyük ki példaképnek. A testvérekkel példálódzni ugyanígy nem helyes. Ezzel azt az üzenetet küldjük a gyermeknek, hogy ő nem egyéni, és csodálatos, hanem baj, hogy kilóg a sorból, mert nem olyan, mint a többiek.
Mikor OK?
Sok gyermek van, aki már másfél éves kora körül elkezdi igényelni, hogy szobatiszta lehessen, lefejti magáról a pelenkát, esetleg a játék edényeibe, vagy valamely kiszemelt sarokba pisil, vagy kakil. Nekik mindenképp hamar teremtsünk lehetőséget, hogy egy szimpatikus helyre pisilhessenek, vagy kakilhassanak. Más gyermekeknek még a három éves kor is korainak számít. Igen sok gyermek nem hajlandó WC-be, vagy bilibe kakilni, akár hónapokkal a pisilésben való szobatisztaság után is. Ne legyen ez kényszer, de ne is kerülhessen ezzel a szokásával a figyelem középpontjába. (Például ne emlegessük ezt minden létező ismerősnek, mert ezzel akár meg is hosszabbíthatjuk a folyamatot.)
A gyermekek többsége élettanilag körülbelül 20 hónapos koruk és 3 éves koruk között válik éretté testileg-lelkileg a szobatisztaságra.
Ha nyaggatnak "az öregek" ...
A mostani anyuka korosztály szülei még azt tanulták, hogy az időre történő, minél korábbi bilire szoktatás az anya nagyszerűségét dicséri, így a legjobb még egy éves kor előtt (!!!) elkezdeni. Ezért sokan meglepődnek, ha a mai anyák nem ezt az elvet vallják. Ha nyaggatnak bennünket, egyszerűen mondjuk meg neki, hogy mi ki tudjuk várni a megfelelő időt, és még mi nem szeretnénk elkezdeni a dolgot. Ha a nagyszülők megpróbálják ezt a kérdést erőszakolni a mi gyermekünknél, álljunk a sarkunkra, és beszéljük meg velük, hogy mi hogyan szeretnénk.
Még a legmakacsabb, elvhű nagymama is hajlítható, ha az unokájáról van szó, csak beszéljünk őszintén.
Hová tedd a bilit? Ne az étterem közepére!
A gyerek számára meg kell tanulni, hogy a pisi, a kaki intim dolgok, melyet nem végzünk közönség előtt, ezért ha pisilni, kakilni kell, akkor mindenképp vonuljunk félre, lehetőleg a WC-be vagy a mosdóba, és ne az út közepén, vagy a szoba közepén kelljen kakilni. Sok gyerek már a pelenkával elvonul pl a kanapé mögé, vagy valami védett helyre kakilni - semmi akadálya, hogy a kedvenc helyére tegyük a bilit eleinte, míg hozzá nem szokik.Később a bilit és a szűkítőt lehet egymás mellett használni, sőt a kisfiúk számára ciki kis piszoárokat vásrolhatunk, amire a pisivel célbalőhetünk a béka vagy pingvin fugurára. A gyereknek remek móka, és hamar megszereti a szobatisztaságot.
Sosem felejtem el azt az újlipótvárosi anyukát, aki egy menő bisztróban találkozott anyukatásaival, és az ebédidőben tömött bisztróban az asztalok közé kicsapta a papírbilit, és ráültette a kakilni készülő kisfiát. Mikor a közönség szólt neki, hogy ők épp ebédelnének, még anyuka kérte ki magának. A gyerek neveltetése itt kezdődik.
Utánzás –ami segíthet
A kisebbek természetes késztetéseik szerint utánozzák a nagyokat. A nagy lehet apa és anya, a Pisti, aki a barátunk, vagy a bölcsiben a társak, de a nagyobb testvér, vagy testvérek is. Engedjük a picinek, hogy bejöjjön velünk a mellékhelyiségbe, és figyelhesse meg, mit kell ott csinálni. Figyelhesse meg az „ügyes nagyokat” a játszótéren, akik bizony már nem a pelusba végzik a dolgukat, és tudassuk vele, hogy egyszer, ha úgy érzi, majd ő is ilyen nagy lesz.
Mi van, ha visszatartja?
Ha a gyermek bármiféle szélsőséges módon reagál a pelenka levételekor – visszatartja, akár egy napig is, vagy ordítva követeli megszokott pelenkáját, - akkor nem a gyermek a hibás. Nem rossz, nem buta, csak egyszerűen még nem érett meg arra, hogy szobatiszta legyen. Nem szabad erővel ellene szegülni ebben a kérdésben sem. Ha jön a nyár, a jó idő, próbálgassuk a szabadban, hogy milyen érzés meztelenül lenni, hogyan lehet pisivel megöntözni a kis virágokat, hogy még szebben nyíljanak, vagy a szabadban belekakilni a bilibe. A lényeg, hogy a gyermek megélje; választhat, hogy mikor jött el az ő ideje, és dicsérjük, motiváljuk őt, ha már olyan nagy és ügyes, hogy ez az idő elérkezett.
Motivációs ötletek, gyakorló anyukáktól
Olvassuk a Bilikönyvet – Samut, a könyv főhősét, nagyon szeretik utánozni a gyerekek.
Vásároljunk szép kis bugyikákat – fiúknak tetszik a kék, Verdákkal dísztett fajta, vagy Micimackó, a lányok pedig a hercegnőkért és a virágokért vannak oda. A bugyikát akkor veheti fel, ha már nincs pelenka. Akár játék gyanánt is próbálgathatja, milyen érzés is ez.
Kaphasson olyan bilit, amit maga választ – színben, mintában, formában megfelelőt, ám azért mi is ellenőrizzük, hogy kényelmes és nem borulós-e az a darab, amit vettünk.
Kreatív anyukák a fehér IKEA-bilit közösen dekorálhatják a gyermekkel, matricákkal, festékkel, vagy "berakásos" technikákkal. Ettől a bili még vonzóbb lehet.
Mindegy, hogy a bili zenél-e vagy sem! A zene, mint visszajelzés talán még ijesztő is lehet -főleg a rémes, kínai dallamok - inkább a sikerrel járó örömérzés adja meg a motivációt. Ám van olyan gyermek, aki nagyon élvezi, hogy ilyen módon is hat a világra, tehát tetszik neki a zenélős bili.
A lépcsős WC ülőkét a gyermek önállóan használhatja, de legyünk résen: -Nem mászóka! Ilyenkor egyébként is minden vegyi anyagot el kell tűntetni a gyermek közeléből, mivel a balesetveszélyhez ez is hozzá tartozhat, nem csak a csúszás, vagy a leesés!
Ünnepeljük meg, vagy fogadjuk természetesen?
Van aki szereti "megünnepelni" a bilibe sikerült kakit és pisit, de van olyan is, aki az élet természetes folyamatának fogja fel, és nem ad érte nagyobb dicséretet, mint egy ügyes rendrakásért, vagy bármi természetes dologért, amit a gyerek jól csinál. A legjobb, ha teljes figyelmünkkel gyermekünk felé fordulunk, és a neki legjobbat tesszük. Félénk, tartózkodó gyermek megijedhet a nagy ovációtól, a vezéregyéniségű kicsik pedig nagyon boldogok lehetnek attól, hogy minden szeretett személy azonnal értesül arról, hogy ügyes volt.
Egy recept van: a gyermek személyes szükségletét figyelni.
Bili, vagy WC?
A tapasztalt - sok gyerekes - anyukák azt tartják, hogy mindkét lehetőség legyen elérhető. Sok eset van, amikor a bili a praktikus, és sokszor jó, ha a WC-t, vagy a WC-szűkítőt használhatjuk. Egyik gyermek vonzódik a WC-hez, mert felnőttes dolog, míg a másik szereti, ha önállóan intézkedhet, és a WC-t többnyire csak szülői segítséggel tudja használni. Ha ebben a kérdésben sem akarunk dönteni a gyermekünk helyett, hanem hagyjuk neki, hogy akár mindkét lehetőséget használhassa, vagy önállóan dönthessen egyik, vagy másik mellett.
Ha kérdése van, keresse tanácsadónkat, Novák Juliannát!
Tóth Zsuzsanna
Fórum a témáról: Kezdő szülők



