Zárszámadás önmagunkkal
A karácsony, az év vége, egyik aspektusa, egyfajta "zárszámadás" is önmagunkkal, környezetünkkel. A másik és talán az önmagunkkal való szembenézésnél is fontosabb mondanivaló, a karácsony mítoszához kapcsolódó szeretet ünnepe. A szeretet mindig kapcsolati rendszerben tud megnyilvánulni, és a kapcsolati rendszerek nehézségei, illetve hiányai jelentős pszichés terhet jelentenek az ezen a területen problémákkal küzdő embereknél.
Egyedül, mint a bügefa
Az egyedüllét, illetve a feszültséggel terhes kapcsolati rendszerek, ebben az időszakban kifejezetten előtérbe kerülnek. A szeretethez kapcsolódó elképzeléseink, vágyaink, ezekben az esetekben kielégítetlenül maradnak, és a hiány adta feszültség jelentős hangulati és érzelmi megterhelést adnak. Ez az állapot egy lehangoltsággal, bezárkózással járhat, vagy ennek kifejezéseként erőszakos cselekményekben nyilvánulhat meg.
Megáll az élet. - Megáll az élet?
Ami még nehezíti a helyzetet, hogy december 24-én kora délutántól gyakorlatilag "megáll az élet", és semmilyen, az eddig megszokott "pótcselekvésre" nincs lehetőség. Másrészt, a média és az összes információs csatorna mind a szeretetről kommunikál velünk, ráébresztve arra a hiányra, amelyet eddig valamilyen módon sikerült háttérbe szorítanunk. Gyakorlatilag ekkor szembesülünk mindazzal, milyenek is a kapcsolati rendszereink, kire számíthatunk, kiben bízhatunk, ki az, akitől figyelmet és odafordulást kaphatunk.
Ha a karácsonyfatüske a lelkünkből szúr...
Ha ez a mérleg számunkra "siralmas" eredményt ad, akkor intenzív feszültséget élhetünk meg, amelyet megpróbálunk elfojtani, és ha ezt már elég hosszú ideje gyakoroljuk, az ürességgel nézhetünk farkasszemet a szeretet ünnepén, ami természetesen fájdalmas számunkra. Bezárkózunk, magunkba fordulunk, vagy agresszívek leszünk, önmagunk, vagy környezetünk felé. A másik két jellegzetes túlélési forma, a nem kielégítő családi kapcsolatokban, vagy a teljes szétesettség, amelyben senki nem találja meg a helyét, az ünnepi készülődésben, vagy ennek az ellentéte, a nagyon merev napirend a készülődés során. Ez utóbbi a tipikus eset, amikor percre pontosan 16:15 perckor kell elkezdeni díszíteni a karácsonyfát, s ehhez mereven ragaszkodnak. Ami akár társadalmi szinten is hiányosságként jelentkezik, hogy nem nagyon kapunk megfelelő mintákat arra, hogy az ünnepi hangulatot és magát az ünnep "szertartását" hogyan vezessük le. Általában ez családi hagyományok alapján történik és sokszor nehéz a családnak megadni ennek az időpillanatnak a méltóságát és erejét. Mert hiányoznak azok a minták, amivel az ünnep fényét meg lehet teremteni. Nagyon gyakran a családban lévő emberek különböző igényei ütköznek, és ez a családtagok közötti feszültséget még inkább elmélyíti.
Az elfogadás magasiskolája
A fentiek alapján a megoldási mód is kézenfekvő, hiszen a szeretet ünnepéről van szó, s a szeretet egyik legfontosabb ismérve a másik elfogadása, úgy, ahogy Ő jelen van az életben, elvárások nélkül. Így a megoldás önmagunkban rejlik, abban, hogy mennyire félünk attól, hogy a másik önmaga lehessen. Vagyis a karácsony az alkalmazkodás és az odafigyelés fontosságát is megmutatja számunkra.
Ki szeret engem?
Ha rettegünk a karácsonytól, akkor tegyünk egy próbát! Küldjünk karácsonyi lapokat egy sor közeli és távoli ismerősnek, akár a netről is! Nézzük meg az eredményt, kik válaszolnak, kiktől kapunk esetleg személyes, kedves sorokat. Készítsünk apró ajándékokat és találkozzunk barátainkkal, cseréljük ki a meglepetéseket, és rakjuk el a kapott csomagokat, csak a fa alatt bontsuk ki. Ez is segítheti a fa alatt a szeretteinkre való együttlétet. Készítsük elő szeretteink fotóit, azokét is akik már meghaltak és ha úgy érezzük, bártan sírjunk, emlékezzünk a velük töltött szép karácsonyokra is. Ez az érzelmek időszaka, ne érezzük kínosnak szabadon engedni az érzéseket, ettől megkönnyebbülhetünk. Odakészíthetünk néhány gyertyát is, hogy szeretteink emlékére gyertyát gyújthassunk. Nézegessük együtt a fotókat a régi karácsonyokról, - ha vannak - vagy a régi időkről.
A magányos ünnep
A legveszélyesebb, főleg labilis hangulatban. Ha van ideje, mindenképpen próbáljon egy karácsonyi programot szervezni, például jelentkezzen önkéntesnek valamelyik karácsonyi szeretetszolgálati rendezvényre, így duplán jót tehet. Ha vallásos ember, vagy néha jár templomba, kérjen tanácsot lelkészétől, hogy hol volna szükség az Ön kezére, de ha nem járt eddig, a papok akkor is örömmel veszik a dolgos kezek hasznát az ünnepen. Ha van pénze, megoldás lehet egy rendezvényen, vagy társasutazáson való részvétel is, ahol Önhöz hasonló problémával küzdő emberek is lehetnek, így új ismeretségeket köthet, s nem kell odahaza búslakodnia. Ha mégis úgy dönt, egyedül lesz, beszélje meg előre egy baráttal, barátnővel, hogy ha nagyon rosszul érzi magát, akkor őt felhívhassa, s beszélhessenek egymással. Az Internetes csevegő szobák is oldják a magányt ilyenkor, ne érezze kínosnak, beszélgessen másokkal.
Olvasson, pihenjen, kapcsolódjon ki! Az ünnep az az időszak, amikor a "kell" helyére a "lehet, és a szabad" lépnek. Boldog, örömteli napokat, felszabadító élményeket kíván Önöknek a HarmoNet pszichológusa
0


