A tervek szerint a legnagyobb norvég városokban, mint Oslo, Bergen, Stavanger, Trondheim és Kristiansand indult volna be a nemes mozgalom, amelynek az lett volna a célja, hogy a megérdemelt örömökhöz juttassa az erre éhes norvégokat, és az ingyenességgel megkerülje az üzletszerű kéjelgést büntető helyi törvényeket.A Fripolitisk Bevegelse politikai mozgalom céljául tűzte ki, hogy fellép mindenféle túlszabályzás, törvény és rendelet ellen, amelyek gúzsba kötik a polgárokat. Végső céljuk magának az államnak a megszüntetése lenne. Az első akciójuk azonban dugába dőlt, bár büszkén jelentették, hogy a nyilvános házaikba már márciusban 90 önkéntes munkásuk volt, mégpedig 60 nő és 30 férfi.
A kudarc azt bizonyítja, hogy még a legnemesebb eszme győzelemre viteléhez is több kell, mint 90 önkéntes, és a legvonzóbb ideológiai terméknek is szakszerű marketingre van szüksége. A politikai bazárokban nagy a túlkínálat, és nem egyszerű betörni a piacra, még akkor sem, ha az ember a legősibb, és eddig mindenütt bevált, és eladható termékkel rukkolt elő, akár ingyen is.



