A TESTMOZGÁS MINT ELLENSÉG
Sosem rajongtam a sportokért. Számomra ez mindig valami kényszerű fizikai megerőltetést jelentett, mely együtt jár az izzadás és végkimerülés kettősével. Épp ezért rajongva irigyeltem mindenkit a környezetemben, aki számára a testmozgás természetes és örömteli módját jelentette a szabadidő eltöltésének.
Mert hát valljuk be, nem csupán a fittness termek biztosítanak lehetőséget a kondíciónk megőrzésére. Sőt!
Azt hiszem, a gond valahol a fejünkben keresendő. A testmozgást ugyanis valamely oknál fogva csak kampányszerűen tudjuk elképzelni. Amikor fogyni, izmosodni szeretnénk, rövidtávon, hatékonyan, hogy lehetőség szerint minél hamarabb visszatérhessünk a régi, jól megszokott kis életvitelünkhöz középpontban a zéró testmozgással.
És aztán nézzünk körül - jelen esetben nem csupán a saját házunk táján!
Szégyen és gyalázat, hogy hazánkban már a huszonévesek többsége komoly súlyfelesleggel küzd, mely pedig az évek előrehaladtával csupán gyarapodni fog, csökkeni legfeljebb idényszerűen egy-egy fogyókúra alkalmával. És miért? Mert a táplálkozási szokásaink tragikusak, a testmozgást pedig már gyermekkorunkban megutáltatják velünk a tornaórák során.
Pedig lehet ám másként is élni, s mint minden egyéb, ez is csupán felismerés és egy egyszerű döntés kérdése.
AZ ÉTEL MINT ENERGIAFORRÁS
Hosszú-hosszú éveken keresztül számomra a testem fizikai megjelenése természetes és konstans részét jelentette a mindennapoknak. Sem fogyókúrát, sem különösebb odafigyelést nem igényelt az, hogy képes legyek megőrizni a vonalaimat, épp ezért természetszerűen a figyelmi fókuszom sem erre a kérdésre irányult. Úgy éltem, ahogyan jól esett.
Később aztán rájöttem, hogy a táplálkozás kérdése igenis hangsúlyos, ám az egyensúly fenntartását én a mértékletességben, valamint a napi energiabevitel napszakokhoz való igazításában véltem megtalálni. Magyarán csak annyit és akkor ettem, ha éhes voltam, s tettem mindezt akkor, mikor az így nyert energiára a testemnek a legnagyobb szüksége volt, vagyis napközben. Semmi csipegetés, semmi falatozás két étkezés között. Semmi olyan kulináris élvezet, mely csupán az ízek világáról szólt, s nem a testi funkcionalitásról.
Hogy járt-e lemondással? Abszolút nem.
Bármit ehettem, a kérdés csupán az volt, hogy mikor és mennyit.
Aki pedig az esti órákat nem nagy étkezésekkel zárja, éjszakára teljesen elfárad, így jóleső álomba merülve a másnapot a testi a pihenésnek köszönhetően energiával feltöltve tudja kezdeni.
Nem véletlen, hogy mindig az kívánja a legtöbb szénhidrátot napközben, aki nem aludta ki magát kellően, lévén a testének valahogy pótolnia kell a kiesett energiát ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjon funkcionálni.
A SZERELEM MINT A TÚLSÚLY ELŐIDÉZŐJE
Amikor az ember lánya megtalálja az egyensúlyt a saját teste és életvezetése között, az több mint ideális. Csakhogy az életvitelünket nagyban meghatározza a környezetünk.
Nőként persze előnyt élvezünk, hiszen otthon a konyhában mi döntünk a tápanyagok beszerzéséről és az ételek elkészítéséről, így vállalva felelősséget akár egy teljes család egészséges táplálkozásának biztosításáért.
Szingliként azonban az ember lánya nem a konyhában éli meg az önmegvalósítást.
Számára az élet egyéb kérdései nagyobb hangsúly élveznek, s ha már itt tartunk, a fizikum karbantartása sem az egészségmegőrzésről szól, csupán eszköze az ellenkező nem elcsábítása felé tett első lépésnek.
Aztán mikor így vagy úgy, de sikeresen bevonzottuk a megfelelő hímet, és a szenvedély is felperzselt már körülöttünk mindent, elérkezik annak az ideje, hogy a két ember életmódja lassan-lassan közeledni kezdjen egymáshoz. S ki tudja miért, valahogy mindig ez jelenti annak az időszakát, mikor mindkét fél a másik szeretetében és elfogadásában fürdőzve, szép lassan ugyan, de elhízik.
A TÚLSÚLY MINT EGÉSZSÉGÜGYI RIZIKÓFAKTOR
Persze jól esik azt érezni, hogy nőként szépnek találnak bennünket akkor is, ha reggel bozontos fürtökkel a fejünkön, óriási karikákkal a szemünk alatt botorkálunk ki kávét főzni, mégis szükséges volna felismernünk, hogy a hurkák, melyek kikandikálnak a hasunk táján egy-egy farmerba szuszakolva magunkat, nem csupán esztétikai jellegű problémát jelentenek.
Természetesen, ha valaki szeret bennünket, elfogad bennünket akkor is, ha épp plusz öt kilóval többet mutat a mérleg nyelve, a túlsúly azonban idővel komoly egészségügyi kockázatot jelenthet.

Ha már húsz-harminc éves korunkban megengedjük magunkat azt a bizonyos néhány felesleges kilót, vajon mi történik a testünkkel később az idő előrehaladtával?
Nem a testsúly azonban az alapvető probléma, hanem a testmozgás hiánya. És nem, még véletlenül sem az aerobic órákra, vagy az őrült spinning menetekre gondolok az edzőtermekben, melynek gondolatától a hátamon is feláll a szőr.
A legfontosabb ugyanis annak a felismerése, hogy a testmozgást végre olyasvalaminek lássuk, mely akár vér és verejték, vagyis különösebb erőfeszítés nélkül beépíthető a mindennapokba.
Nem a testsúly azonban az alapvető probléma, hanem a testmozgás hiánya. És nem, még véletlenül sem az aerobic órákra, vagy az őrült spinning menetekre gondolok az edzőtermekben, melynek gondolatától a hátamon is feláll a szőr.
A legfontosabb ugyanis annak a felismerése, hogy a testmozgást végre olyasvalaminek lássuk, mely akár vér és verejték, vagyis különösebb erőfeszítés nélkül beépíthető a mindennapokba.
A SZERELEM MINT LEHETŐSÉG A VÁLTOZÁSRA
A szerelem, s így a táplálkozási szokások hirtelen megváltozása bizony nyomott hagyhatnak a testünkön, egy kis odafigyeléssel azonban még előnyt is kovácsolhatunk a változásból.
A kikerekedett fenék és feszesen domborodó cici ugyanis színt vihet a szexuális életbe, így a megoldás nyilván nem az, ha egy drasztikus fogyókúrával megkísérelünk minél hamarabb megszabadulni a kialakulásukért felelős zsírrétegtől.
A cél az életmód megváltoztatása.
A vacsora után egy nagy séta a környéken a legközelebbi parkig, játszótérig, vagy biciklizés a városban esetleg görkorcsolyázás egy közeli aszfaltdarabon. Egymás, a mozgás, a szabadidő játékos és üdítő megélésének lehetőségei ott vannak az orrunk előtt, csak épp mernünk kellene felállni a tévé elől esténként és az aktív pihenést választani a megszokott passzívval szemben.
A szerelem ugyanis csak akkor hizlal, ha esélyt adunk neki és tespedtségbe süllyedve a boldogság fizikai megélése helyett, a tradicionálisan rossz utat választjuk, komoly kockázatnak kitéve a saját egészségünket.
Kíváncsi vagy szerzőnőnk mindennapjaira?
Akkor a részletekért kattints ide: http://vaginautazas.blog.nlcafe.hu/
Kép:
www.sxc.hu



