ELSŐ LÁTÁSRA
Biztosan van szerelem sokadik látásra is - én mindezidáig nem tapasztaltam.
A vágy és fizikai vonzalom megjelenésének időbeni változására inkább tudnék példákat felsorolni eddigi életemből. Voltak férfiak, akik első pillantásra megdelejeztek, és akadtak, akik a személyiségükön keresztül csupán idővel voltak képesek elérni ugyanezt a hatást. Ám ezek közül is csupán kevésről merném azt állítani, hogy valódi szerelem volt.
Vágyakozás inkább, rajongás nagyobb részt, de a szerelem - az a fajta mély és intenzív érzelmi kötődés és endorfintermelő, módosult tudatállapot – bizony csak igen ritkán adatott meg.
Nem mintha sajnálnám, hiszen éppen ebben rejlik magának a szerelemnek az értéke.
Vágyakozás inkább, rajongás nagyobb részt, de a szerelem - az a fajta mély és intenzív érzelmi kötődés és endorfintermelő, módosult tudatállapot – bizony csak igen ritkán adatott meg.
Nem mintha sajnálnám, hiszen éppen ebben rejlik magának a szerelemnek az értéke.
A SZERELEM ELMÉLETE
A szerelem nem pusztán erős szexuális vonzalom. Magába foglalja a másik személy utáni erős vágyódást, a vele való kapcsolat megélésének minden lehetséges fajtáját, bele értve az egyszerű érintésen és szemkontaktuson át a fizikai közelség és szexuális egyesülés legváltozatosabb formáit. Mivel ebben az érzésben még elsősorban a szenvedély az, ami dominál, ezt a típust „elsöprő szerelemként” aposztrofáljuk.
Később, ahogyan egyre jobban megismerjük a másik személyt, annak gondolatait, értékrendjét, múltjának darabkáit, képessé válunk a fizikai valóján túl a személyiségét is egyre közelebb érezni magunkhoz – feltéve persze, ha az, amit megtapasztalunk a másikból, kellően idomul a saját belső világunkhoz.
Valami hasonló történik a baráti kapcsolatokban is. A közös élményeken keresztül egyre szorosabbra fűződik két ember kapcsolata, mely kötelékből a későbbiek során erőt, örömöt és kölcsönös támaszt meríthetnek a felek.
Nincs ez másként egy szerelem esetében sem, így, ha a szenvedély már nem csupán önmagában jellemzi a két személy érzéseit, de intimitással is kiegészül, megszületik maga a „romantikus szerelem”.Később, ahogyan egyre jobban megismerjük a másik személyt, annak gondolatait, értékrendjét, múltjának darabkáit, képessé válunk a fizikai valóján túl a személyiségét is egyre közelebb érezni magunkhoz – feltéve persze, ha az, amit megtapasztalunk a másikból, kellően idomul a saját belső világunkhoz.
Valami hasonló történik a baráti kapcsolatokban is. A közös élményeken keresztül egyre szorosabbra fűződik két ember kapcsolata, mely kötelékből a későbbiek során erőt, örömöt és kölcsönös támaszt meríthetnek a felek.

Az intimitás önmagában azonban mit sem ér az elköteleződés, a lojalitás nélkül.
A baráti kapcsolatokat is az intimitás és az egymás iránti elköteleződés határozza meg. Nem csoda, ha egy ilyen érzésvilág mentén a fellobbanó szenvedély akár szerelemmé formálhatja át a férfi-nő közti barátságot.
Azt ugyanis, ami ugyan a legritkább, ám egyben a legkívánatosabb formája a szerelemnek, mindhárom aspektus jellemzi. Az egymás iránt érzett elköteleződés és lojalitás, a gondoskodás iránti vágy, a bensőséges, meghitt kapcsolat, valamint a szenvedélyes szexuális vágy együttesen hozzák létre azt a vágyott állapotot, melyet” beteljesült szerelemnek” nevezünk.
AZ ELME, AZ ÉRZELEM, A TEST
Számomra a „beteljesült szerelem” azt jelenti, hogy egyszerre tudom szeretni, vágyni és kívánni a másik személy gondolatait, érzéseit, és fizikai valóját. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, mindezek valóban szerethetők-e egyetlen személyben, időre van szükség.
Nem érdemes azonban siettetni a dolgokat. Ki kell élvezni a szerelem érzelem-, és részletgazdag világának valamennyi állomását, lehetőség szerint kerülve az olyan zsákutcákat, mint amilyen pl. a „vakszerelem”, melyet a szenvedélyen túl semmi egyéb nem tart életben.
Nos, persze a mi felelősségünk is, hogy egy alapvetően ideális helyzetet hagyunk-e ellaposodni, hagyjuk-e kiveszni a szenvedélyt és intimitást a kapcsolatunkból, hogy mindaz, ami egykor oly fontos volt a számunkra, mára csupán „üres szerelem” legyen, melyet az egymás iránti elköteleződésen, ragaszkodáson, megszokáson túl más egyéb már nem tart össze.
Nem érdemes azonban siettetni a dolgokat. Ki kell élvezni a szerelem érzelem-, és részletgazdag világának valamennyi állomását, lehetőség szerint kerülve az olyan zsákutcákat, mint amilyen pl. a „vakszerelem”, melyet a szenvedélyen túl semmi egyéb nem tart életben.
Nos, persze a mi felelősségünk is, hogy egy alapvetően ideális helyzetet hagyunk-e ellaposodni, hagyjuk-e kiveszni a szenvedélyt és intimitást a kapcsolatunkból, hogy mindaz, ami egykor oly fontos volt a számunkra, mára csupán „üres szerelem” legyen, melyet az egymás iránti elköteleződésen, ragaszkodáson, megszokáson túl más egyéb már nem tart össze.
VISZONZOTT SZERELEM
Amikor csak öntudatlanul bámulsz magad elé, a kívülállók számára valami megfoghatatlan dimenzióban járva épp, szinte ki sem kell mondanod, hogy szerelmes vagy, hiszen rád van írva.
Az ágyból kipattanva a napjaidat széles mosollyal indítod, a fürdőben a hajkefét a kezedben tartva boldog táncot lejtesz, az utcán később az emberek között kótyagosan szlalomozol, miközben a szíved szinte majd kiugrik a helyéről, ha csak az eszedbe jut, este végre újra látod őt...
Igen, a szerelemnek több típusa van számos szakasszal kísérve, ám kár is volna tagadni, hogy talán az egyik legédesebb az a bizonyos bimbózó szerelem, mely mélyen befészkeli magát a testedbe, átveszi az irányítást a gondolataid felett, s egyre csak egyetlen szót visszhangozz benned: SZERET.
Kíváncsi vagy szerzőnőnk mindennapjaira?
Akkor a részletekért kattints ide: http://vaginautazas.blog.nlcafe.hu/
Képek:
www.piqs.de - 311. Fotokunst und Bildgestaltung..
- My heart is in your hands



