Barátnők jönnek-mennek az életében, talán még tartós párkapcsolata is akad, egy dolog azonban sohasem változik, méghozzá ő, aki centripetális íven kering a saját szülei körül.

AMIKOR BEKAPJUK – A CSALIT

Amikor először találkozunk egy ilyen jeles képviselőjével a férfinemnek, sokszor még csak nem is sejtjük, hogy ő is ebbe a típusba tartozik.

Az esetek többségében egy szórakoztató, vonzó, a szakmájában kifejezetten sikeres férfit ismerünk meg a személyében, aki még véletlenül sem emlékeztet a fejünkben kialakult „anyuci pici kisfia” sémára, mely piros vészvijjogókkal körülvéve az agyunkban csak arra vár, hogy dekódolva a jeleket, szirénázni kezdjen, s mi még időben kereket tudjunk oldani.

Nem! Az ilyen férfiak álruhában járnak-kelnek a világban, úgy dobják be a csalit, s mi legtöbbször a kétség leghalványabb jele nélkül rá is harapunk. Mire pedig észbe kapnánk, bizony már fülig bele is szerettünk egy olyan pasiba, aki sohasem lehet teljesen a miénk.

PASI A FELSŐ EMELETRŐL

A vonzalom furcsa dolog. Képes ugyanis elhomályosítani a józan ítélőképességünket, s még, ha gyanítjuk is, hogy légy van a levesben, hajlamossá válunk elaltatni az ösztöneinket.

Végül is tényleg nem a szüleinél lakik!
 
Csupán a felső emeleten, ahová viszont külön nyíló bejárat vezet…

Aztán majd nem győzünk pislogni, mikor egy vasárnap reggeli, ráérős szeretkezésünkbe anyuci belekopogtat a frissen sült pogácsájával, vagy épp napközben elpakolja a széthagyott fehérneműnket és még az ágyat is beveti, mire este hazaérünk.

Az ember életében természetesen léteznek anyagi korlátok, melyek befolyással vannak a lehetőségeire. Az ilyen típusú férfiak esetében azonban nem anyagi, mind inkább pszichés függés tartja fenn akár harminc éves koruk után is ezt az állapotot.

A KÓRÖS KÖTŐDÉS
 
Nehéz megmondani, hogy mennyire tudatos választása ez egy férfinek.

Egyszeri döntés helyett sokkal inkább egy folyamatról beszélhetünk, melynek a gyökerei – mint sok egyéb másnak – itt is a gyermekkorban keresendők.

Az anya-gyermek kapcsolat képes kóros kötődésbe átfordulni, melynek kezdeményezője minden esetben az anya, a kimondott vagy kimondatlan elvárásaival. Közel sem biztos azonban, hogy ezt tudatosan teszi, hiszen egyetlen anya sem szeretné készakarva boldogtalanná tenni a fiát.

Az anya- gyermek kapcsolat képes kóros kötődésbe átfordulni, melynek kezdeményezője minden esetben az anya, a kimondott vagy kimondatlan elvárásaival. Közel sem biztos azonban, hogy ezt tudatosan teszi, hiszen egyetlen anya sem szeretné készakarva boldogtalanná tenni a fiát.
Egyszerűen csak szükség
 
Egy egészséges dinamikájú anya-gyermek kapcsolatból azonban a gyermek ki tud lépni, mer kilépni, mivel tudja, bármikor visszatérhet az anyjához töltekezni, ha az élet úgy hozza.
 
SZERETED VAGY MEGFOJTOD?

Mindannyiunknak megvan a maga családja. Ebből a szempontból vannak szerencsések és kevésbé szerencsések közöttünk, de ha abból indulunk ki, hogy a szeretet alapvetően feltétel nélküli, akkor látnunk kell, mennyire önző is azaz anya, aki egyszerűen nem engedi érzelmileg felnőni a fiát – egy mesterséges gyermeki szerepbe konzerválva őt, magához láncolja a szeretetével.
 
Kamaszként nem csupán az a feladatunk, hogy az identitáskeresés során rájöjjünk, kik is vagyunk, mire vagyunk hivatottak és mit várunk az élettől, de szükségszerűen kezdünk leválni a szüleinkről is, mind fizikális, mind pedig érzelmi értelemben.

Ez a folyamat, mely kamaszéveink során veszi kezdetét jócskán eltarthat egészen fiatal felnőttkorunkig, a cél viszont az, hogy idővel képessé váljunk érett személyiségként megtalálni a párunk és vele közös családot alapítani.

Ám hogyan tudna családot alapítani az a férfi, aki a saját otthonában még mindig a gyermek szerepét tölti be?
KIVÍVOTT FÜGGETLENSÉG
 
A jó anya-gyermek kapcsolat tehát meg-, és elengedő, kellő teret adva a fizikális értelemben felnőtté érett gyermek számára, hogy érzelmileg is azzá váljon: független, önálló lábakon álló, felelősségteljes személlyé.
 
Az a személy pedig, aki a saját szabályai szerint a saját maga által felállított keretek között szeretné élni a mindennapjait, előbb-utóbb igényelni fogja azt, hogy mindezt a szülői ház falain kívül tehesse meg – párral vagy anélkül.
 
Ettől még nem fogja kevésbé szeretni a szüleit, az édesanyját, csupán függetlenné válva teljesíti azt, ami az élet rendje: kirepül a fészekből, hogy idővel maga is fészket rakhasson.

ÓRIÁSBÉBI VAGY FÉRFI?
 
Mégis felmerülhet a kérdés, ha ilyen egyszerű a képlet, vajon miért van tele a világ mégis óriásbébikkel?

Elkényelmesedett, vagy csak érzelmi függésben tartott férfiakkal, akik elhitetik velünk nőkkel, hogy készek egy párkapcsolatra, készek az elköteleződésre, miközben a szennyesüket még mindig az anyjuk mossa.

A kérdés roppant szerteágazó és persze minden eset egyedi, mégis egyre fárasztóbb felállni egy-egy kudarcba fulladt csatározás után, melyet vagy a fiukat tutujgató szülőkkel, vagy magával a férfival folytatunk, hogy jobb belátásra bírjuk őt/őket, ez pedig - legyünk őszinték - legtöbbször teljeséggel felesleges, hisz úgysem tudjuk megváltoztatni a rendszer működését.

Az évek múlásával sajnos semmi nem fog változni, legfeljebb a felismerés válik egyre kijózanítóbbá, mely szerint már megint egy óriásbébibe szerettünk bele.
Hát kérdezem én, hol vannak az érett, felnőtt férfiak?
Vagy tudattalanul talán mindig mi választjuk ugyanazt a típust?

Ilyen helyzetekben – legyen szó bár rólunk, vagy a legjobb barátnőnkről - megoldás helyett többnyire csak óriási kérdőjelek lebegnek a fejünk felett, mikor is feltesszük magunknak talán a legnagyobb kérdést, hogy mindezek fényében vajon Vele folytatjuk-e tovább az életünk vagy nélküle?

Kíváncsi vagy szerzőnőnk mindennapjaira?

A részletekért kattints ide: http://vaginautazas.blog.nlcafe.hu/

Kép:
www.piqs.de - Erinnerung
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.