Az emberi kultúra régi emlékeiben kutatva azt találjuk, hogy a különféle célokat szolgáló épületek alakját, elrendezését, sőt a bennük használt építészeti formákat, mintákat, alakzatokat és színeket is gondosan lefektetett térrendező elvek alapján határozták meg.
A Vasztu és a feng shui közös alapelve
A kínai és az indiai építészeti hagyományok legfontosabb alapelve egyaránt a harmónia, vagyis az erők egyensúlya. Az univerzumot alkotó legfontosabb energiát, az életerőt, a kínai hagyományban csinek, az indiaiban pránának nevezik. Ez az életerő az egész univerzumot áthatja, szervezetünket fenntartó erőként jelen van az emberben és az összes élőlényben, de ugyanúgy megtalálható a természeti erőkben, a szélben, a napfényben, a vízben, a földben, környezetünk tárgyaiban, így értelemszerűen a lakóépületekben is. Az egyes tárgyak, a lakóépület formája, elhelyezkedése, az építéséhez felhasznált anyagok elősegíthetik, vagy éppen megakadályozhatják az életerő harmonikus áramlását, jótékony hatásokat vagy zavart idézve elő a térben és az abban tartózkodó emberek életében. Ha kellőképpen érzékenyek vagyunk, akkor ösztönösen is érezzük, hogy egy helyiségben, lakásban milyen az energia áramlása, hogy kellemes, harmonikus-e, vagy kellemetlen, zavaros, hogy túl sok van-e belőle vagy túl kevés. Egyes épületekben az ember megnyugszik és kellemesen érzi magát, míg másokban szorong, feszült, esetleg rosszul is lesz.
Az életerő – csi vagy prána
A kínai bölcselet szerint a csi kétféle jelleggel rendelkezik: a jinnel és a janggal. A jin a passzív, nőies, befogadó, érzelmi, hideg, nedves, sötét jelleget, míg a jang az aktív, férfias, kezdeményező, racionális, meleg, tüzes, világos jelleget képviseli. A csi e két aspektusának dinamikus egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy az életfolyamatok a megfelelő harmonikus módon tudjanak zajlani. Ha bármelyik jelleg túlsúlyba kerül, az zavarokat okoz az energiaáramlásban és az adott épületben élő emberek (vagy állatok) életében. A Feng-shui tudománya tehát a csi áramlásának megfelelő biztosítására és kiegyensúlyozására törekszik.
A Nap az életerő forrása
Hasonló módon a Vasztu-sásztrában is fellelhető e pozitív–negatív kettősség és a két pólus harmonizálására való törekvés. A Vasztu-sásztra szerint a prána forrása a Nap. A modern tudomány szintén úgy tartja, hogy az élet éltető forrása univerzumunkban (vagy legalábbis naprendszerünkben) a Nap. A Nap látja el az élethez szükséges energiával a bolygókat. A Föld bioszférája is ezt használja fel és építi be az élőlények szervezetébe. A Nap tehát az életerő, vagyis a prána fő forrása. A Nap kelet–nyugati mozgása az égen meghatározza a Nap energetikai változásait, és ezeknek az élőlényekre gyakorolt hatását. A kora reggeli és a délelőtti napsugarak kedvező hatást gyakorolnak az élőlényekre, a délutáni és az esti napsugarak viszont már károsan befolyásolják az életerőt. A házunkat ezért úgy kell megépíteni, hogy kelet felé lehetőleg minél nyitottabb, nyugati irányba pedig minél zártabb legyen, hogy elősegítsük a kedvező, és meggátoljuk a káros napsugarak behatolását.
A Föld energiatere
A Föld szintén komoly energiatérrel rendelkezik. Ennek egyik bizonyítéka az iránytű, amely a Föld egész területén észlelhető mágneses vagy elektromágneses mező jelenlétére utal. A Föld negatív mágneses pólusa az Északi-sarkon, a pozitív a Déli-sarkon található. Ennek megfelelően a Vasztu-sásztrában az áll, hogy az északi irányból érkező hatások kedvezőbbek az élet kialakulásához. Ha megvizsgáljuk bolygónkat, azt látjuk, hogy az északi félteke jóval népesebb és fejlettebb a délinél. Az ember testén belül is megfigyelhető az elektromágneses polaritás. A felső részünk és a bal felünk a negatív, az alsó részünk és a jobb felünk pedig a pozitív oldal. Ha tehát lefekvéskor a déli irányba néz a fejünk, a Föld energiatere és személyes energiaterünk egyensúlyba kerül, és mély, pihentető álomban lesz részünk.
Az életerő kiegyensúlyozása
Amint a fentiekben láttuk, a feng shuihoz hasonlóan a Vasztu-sásztra is az életerő pozitív–negatív jellegének kiegyensúlyozására törekszik. A Vasztu-sásztra éppen ezért azt javasolja, hogy az északi és a keleti oldalon minél több kedvező energiát engedjünk be a házunkba, a déli és a nyugati oldalról pedig minél jobban védjük meg az épületet. Mindehhez még a telek lejtését is számításba kell venni, mivel a prána az alacsonyabb fekvésű területek felé halad. A kínai elméletben a jin és a jang jelleget leginkább képviselő elemek a víz és a tűz. Éppen e két elem kiegyensúlyozása a Vasztu-sásztra fő célkitűzése is.
Az őselemek
Mindkét hagyomány nagy hangsúlyt fektet az ún. őselemekre vagy ősprincípiumokra. Ezek az őselemek nem feleltethetők meg teljesen a periódusos rendszer vegyelemeinek, mert az őselemek esetében inkább az anyag és az energiák bizonyos jellegéről, tulajdonságáról, illetve halmazállapotáról van szó. A kínai és az indiai elmélet egyaránt öt elemet említ, ezek alkotják a teljes fizikai valóságot. A kínai elemtanban ezek a föld, a víz, a tűz, a fém és a fa, a Vasztu tanításaiban pedig a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter. A kínai hagyomány szerint az öt elem folyamatosan egymásba alakul át és egymást támogatja, mintegy körforgást alkotva. Az anyagi világ a csi tárgyiasulása az öt elem formájában, szükséges tehát, hogy biztosítsuk megfelelő arányukat és körforgásukat az épületben.
Az öt elem kölcsönhatásai
Az öt elem a Vasztu tanításai szerint is a pránából nyilvánul meg, de az elemek nem feltétlenül tudnak egymásba alakulni, sőt: egyesek gátolják, mások pedig segítik egy adott elem működését.
A föld például felszívja a vizet, eloltja a tüzet, de a levegő elsöpri a földet.
A víz eláztatja a földet, kioltja a tüzet, de a levegő felszárítja a vizet.
A tűz elégeti a levegőt, elpárologtatja a vizet, de a föld eloltja a tüzet.
A levegő elfújja a földet, felszárítja a vizet, ám a tűz elemészti a levegőt.
Az éter mind a négyet áthatja és táplálja, mivel a prána fő alkotóeleme.
A föld a szilárd, a víz a folyékony, a tűz a gerjesztett (plazma), a levegő a gáznemű, az éter pedig az anyag dematerializált halmazállapotára utal. A kölcsönhatások vonatkozásában a föld az erős, a víz a gyenge, a tűz az elektromágneses, a levegő a gravitációs, az éter pedig az éterikus kölcsönhatást képviseli. Az elemi részecskék közül a föld tulajdonságaival a proton, a vízével a neutron, a tűzével az elektron, a levegőével a graviton, az éterével pedig a vákuum (vagyis a tér) rendelkezik leginkább. Nyilvánvaló, hogy ezen elemek hatást gyakorolnak az ember testében lezajló biokémiai, bioelektromos és bioenergetikai folyamatokra. Tehát az elemek hatásának harmonizálása – ami a Vasztu-sásztra célja – jelentősen befolyásolja az emberek egészségi, pszichológiai és szociális közérzetét is.
Gauranga Das
www.atmacenter.hu



