Anyák énekelnek
Van ebben valami ősi, valami tiszta, valami asszonyi. Olyasmi, ahol egy férfiember kakukktojásnak érzi magát, de ahol az anyák úgy érzik, hazaértek. Egy apuka fogalmazta meg ezt, aki az asszonyok közös éneklését hallgatva egy pillanatra az ősi, autentikus asszonyközösségek hangulatát érezte. A fizikai síkon csak ölbéli játékokat játszottak, de egy magasabb síkon Istennel találkoztak, a közös énekben, a gyermekük szemében és kacagásában való feloldódásban. Ettől több ez, mint daltanulás.
Dalolás – de hogyan?
Gállné Gróh Ilona karvezető, énektanár, zenepedagógus nem csak énekel. Amit ő beletesz ezekbe a gyermekfoglalkozásokba, az sokkal több pár tiszta énekhangnál. Lélekből, belső elhívatásból, őszinte, szíve mélyéből fakadó gyermekszeretetből, és a hozzá kapcsolódó szaktudásból ad minden alkalommal jókora adagnyit. A gyerekek teljes átélésén látszik, hogy itt tényleg megmozdul a levegő. A zene adta katarzisra, ha fogas lenne, egy súlyos juhászsubát akaszthatnál. Ha nem hiszed, próbáld ki!
Mit énekeljünk?
Ili csak olyan dalokat válogat, melyek a gyermekek életkorának megfelelnek, és főleg a hazai népi dalkincsből, valamint a kortárs költők-zeneszerzők míves dalaiból válogat. Mondókák
Olyan dalok, mondókák hangzanak el itt, melyek segítik a tiszta éneklés, jó hallás, ritmusérzék kialakulását. Nem fejlesztés zajlik, hanem a gyermekek természetes életkori adottságainak megfelelő spontán fejlődés. Nincsenek mesterséges hangok, zörejek, csak természetes tiszta hangzások. Ili az édesanyákat tanítja a dalokra, a gyermekek teljesen szabadon közlekedhetnek a foglalkozás alatt, nincsenek merev szabályok, nem kell senkinek igazodni a foglalkozáshoz. Mégis a természetes gyermeki érdeklődés meghozza gyümölcsét. A gyerekek maguktól figyelnek, maguktól érdeklődnek, a nagyobbacskák maguktól kérik: MÉÉÉG! Egyszerűen csak énekelni lehet, játszani, ölbe venni a kicsiket. Ili gyakran mondja az anyáknak: - Nézz a szemébe, énekelj neki!
Ölbéli játékok
Az ölbéli játékok, a höcögtetők, kacagató, ringató, simogató játékok teljes élményt adnak, minden érzékszerven keresztül az anyai szeretet közvetítik a babához. Valamennyi ölbeli játék egy-egy miniatűr "dráma". Kezdete van, fokozódó feszültsége, majd végül csattanó, örömteli oldódás. A kisgyermek számára ezek a mozgásos-énekes vagy mondókás játékok jelentik a művészeti nevelés csíráit.
Természetesen – ritmusra és dallamra
Az anyák között sok a pedagógus, aki maga is szívesen énekelt, vagy énekel társaságban. Saját dalkincsük fejlődik, bővül itt, de olyan anyák is jönnek, akik nem sok dalt tudnak, és itt tanulnak meg olyan énekeket, mondókákat, amiket odahaza is örömmel mondogathatnak a gyerekekkel. A közösségi élmény az anyáknak is sokat ad, a gyermekek pedig heti félórában a garantált figyelem és játék mellett látnak maguknál kisebb és nagyobb, de korban hozzájuk közeli társakat. Ellesik egymástól a kúszást, a mászást, a járást, és a két évesek már gyakran együtt mondják anyukájukkal: „Megy a hajó a Dunán, lemarad a kapitány!”
A foglalkozásra három éves korig lehet menni. A legkisebb baba a foglalkozáson gyakran a nagyobb testvérrel érkező 6-8 hetes, a legidősebb pedig a három év felé járó, már fecsegő „óriás”.
Túl sok? Túl kevés? Túlzás?
A túl sok inger épp úgy káros, mint a túl kevés. A játékokat addig játsszuk, míg a gyermek maga is értékeli, kívánja azt. – mondja Ili. A foglalkozásokon nem hallgatunk mesterséges hangokat, nincs gépi zene, csak természetes ének, és hangszeres zene. A gyermekek – mivel a kicsik még nem tudják használni őket – nem kapnak még ritmushangszereket sem. Nincsenek feladatok, minden gyermek azt tesz, amit tud, amit akar, amit szeretne.
Hangszerekkel ismerkedünk
Ili megszólaltatja a hegedűt és a furulyát. A gyerekek a hangoktól teljesen elvarázsolódnak. A bátrabbak odakuporodnak, odamásznak elé, a félénkebbek anyukájuk ölében ülnek, elvarázsolva, tátott szájjal. A hegedűbe cica, boci, méhecske, mackó, szúnyog bújik, majd egy gyönyörű – korábban már éneklésből ismert – tiszta dallam is előbújik. A kisgyermekek megfoghatják a vonó végét, a csigát, a furulya végét, így közeli kapcsolatba kerülnek a hangszeres zenével. A majdnem két éves Noémi igazán bátor, ő lesz a furulya „felelőse”, egyedül teheti helyére a hangszert.
A találkozót az anyukák hirtelen szerveződött kánonja zárja, amit Ili profi karvezetőként vezényel. A gyerekek alig akarnak hazamenni, az anyukák a foglalkozás után még beszélgetnek, kérdeznek, recepteket és dalokat, mondókákat cserélnek egymással.
Nemsokára országosan!
Tanfolyam! A foglalkozásokra hatalmas az igény. Egy- egy csoporton néha 20 anya és baba is van, így elérkezett az idő arra, hogy az ország minden pontján szerveződjön Ringató. Ili a módszertani elveket továbbadja azoknak, akik ezt a szellemiséget szeretnék adni az édesanyáknak. Így Szombathelytől Miskolcig minden édesanya és miden kisgyermek átélheti az együtt éneklés, csoportos éneklés csodáját.
Aki a szekszárdi, budapesti, vagy szegedi kurzusokra szeretne járni kisbabájával, nézze meg a www.ringato.hu weblapot.
G.K.
Minden csütörtök délelőtt a budai Fonó Zeneház ad otthont a Ringatónak. Pici babák, ölben ringatódzók, lábukon totyogók jönnek anyukáikkal - néha apukáikkal - a foglalkozásra. Gállné Ili, Kodály Zoltán szellemi örökségének megfelelően "tiszta forrásból" merít.
Tetszett a cikk?



