Kertjeinkben ;s parkjainkban az érintetlen természetnek megfelelő védett helyet kellene biztosítani, ha azt szeretnénk, hogy a madarak újra visszatérjenek hozzánk.
Március eleje van, ragyogó napsütés fogad a kertben. Minden zöld, csak a magas fák teteje kopasz. Londonban már február közepén kinyíltak a krókuszok, bimbózott a labdarózsa. A gyerekek itt nemigen látnak havat, egy-egy hópehely röpködik előttünk, s a babakocsira öt hópehely száll. Meg lehet számolni a hópelyheket. Télen is csak eső esik (az persze bőségesen).
A homokozó vízhatlan ponyváján összegyűlt a csapadék, s egy mozdulattal megpróbálom lerázni. A mozdulattól jégdarabok hullnak szét. Vékony jégtábla úszik a víz tetején. Csak látszat a szép idő, nem olvadt még fel a jég. Ha ledobjuk a földre, ott sem enged fel, csillog-villog, mint a tört üveg.
Az egyik sarokból madárdal erősödik, halkul, csattog. Eddig is hallottam, de nem figyeltem rá. Kedvesen beszélt a madár, közölte mindenkivel, hogy a hideg ellenére itt a tavasz.
„Dadidloi, didlui” énekelte, s nem zavarta, hogy madarak gyűltek köré. A kicsi kertek és a hatalmas parkok lassan megtelnek madárdallal, a fészkek kismadarakkal. Ám a környezet változása miatt már az embernek magának kell megteremteni az élőhelyet a városban a madárkáknak.
Iszonyatossá vált a forgalom. Délután órákba kerül, amíg átmegyünk a városon. Vidéken is utak épülnek, tudjuk, hogy a betonrengeteg tönkreteszi az élő földet, nem tudnak élni benne a bogarak, rovarok. A globalizáció lassan a vidéket is tönkre teszi, hiszen megszűnnek a kis gazdaságok, a termőföldet tönkreteszi a tömegtermelés. Egyre kevesebb természetes élőhely marad, s így kevesebb lesz a fajok száma is az állatvilágban.
Kertünk ami világunk
Valamit mégis tehetünk, ha csak egy kis darabka földünk van akár a városban is. Nyújtsunk védelmet ezekben a kis oázisokban a madaraknak. Ha vaskerítés helyett sövénykerítést telepítünk, máris megbújhatnak benne a rovarok, bogarak, hernyók, melyek a dalos madarak táplálékai. A természetes bokrokon, cserjéken, fákon szívesen megtelepszik a barátka, az énekes poszáta, rászállnak a bogyóevő madárkák.
A rendszeresen kaszált, partyhoz kiépített kertrészek mellett, hagyjunk szabadon növőfüveket, ahol ritkábban járunk, itt tudnak a madárkák élelemet keresni. A magasabb fűben szívesen bóklászik a citromsármány.
Lehet kertünknek olyan területe is, ahol összegyűjtjük az ősszel lehullott avart, itt jól megtelepszenek a bogarak, hernyók, melyet szívesen fogyasztanak a feketerigók, sárgarigók, seregélyek.
Madárfürdő
Minden madárbarát kertnek természetes része a madárfürdő. Megfelel a célnak egy régi tányér vagy kisebb tálka is, de figyeljünk arra, hogy a macskák útjától távol legyen. Legjobb megoldás, ha magasabb helyre építjük, egy önálló állványra tesszük, ahol más állatok ritkábban járnak.) Érdekessége Londonnak, hogy mókusok, rókák sétálnak a kertekben, még a kertész által kialakított műkerteknek is rendszeres vendége a mókus és a róka, jobb, ha nem hagyunk főtt élelmet a szabadban.)
Élelmezés
Magunk is beszoktathatjuk a madarakat, ha télre madáretetőt készítünk. Szalonnadarabkákkal, magokkal láthatjuk vendégül kicsiny társainkat, akik később, ha megszokták nálunk az életet, tavasztól őszig segítenek tisztítani a kertet, és dalukkal nagy örömöt okozhatnak a vendéglátóknak.
A fákon elhelyezett madáretetőkkel visszahozhatjuk az életet a legkisebb kertbe is.
Dobosy Ildikó
Kertjeinkben; s parkjainkban az érintetlen természetnek megfelelő védett helyet kellene biztosítani, ha azt szeretnénk, hogy a madarak újra visszatérjenek hozzánk.
Tetszett a cikk?



