A hyperaktivitás ill. figyelemhiányos zavar (attentiondeficit/hyperaktivity disorder ADHD) egy döntően gyermekkorban jelentkező pszichés megbetegedés. Ebben a megbetegedésben szenvedő gyermekekre az a jellemző, hogy izgő-mozgók, nem képesek egy helyben megülni, nem tudnak huzamosabb ideig egy helyben játszani, gyakran vágnak mások szavába, kortársaikhoz képest mozgásukban aktívabbak, nyugtalanabbak, indulataikat nehezebben kontrollálják. Ez a viselkedés komoly nehézségeket jelent főleg iskolás korban. Az ilyen gyermek nehezebben tud a közösségbe beilleszkedni, tanulásában elmarad a kortársaitól, figyelmetlensége, túlzott aktivitása súlyos nevelési és fegyelmezési gondokat jelent mind az iskola, mind a család számára. A gyermek szembesül ezekkel a nehézségekkel, azzal, hogy más mint a többi, ugyanakkor segítség nélkül képtelen változtatni viselkedésén.
Létezik egy, az Egyesült Államokban honos, de a világ számos más országában is használt osztályozási rendszer, mely a pszichés megbetegedéseket veszi számba és írja le tüneteiket. Ezt a rendszert folyamatosan karbantartják és aktualizálják a kor tudományos kutatásait figyelembe véve. Ez jelenleg a IV. verziónál tart.
(DSM-IV.)
E szerint az osztályozási rendszer szerint a hyperaktivitás megállapítható akkor, ha a 18 pontos kritérium rendszerből 12 jelen van legalább hat hónapon keresztül.
Ezek a kritériumok a következők:
- nem figyel a részletekre, iskolában és munkában, más tevékenységben
- nehézséget jelent a figyelem megtartása
- gyakran úgy tűnik nem figyel, mikor beszélnek hozzá
- nem követi az útmutatásokat, elmarad a feladat, kötelesség teljesítése
- nehézség a tevékenységek megszervezésében kerüli ill. nem szereti az olyan feladatokat, melyek tartós szellemi erőfeszítést igényelnek
- elveszti a tevékenységeihez szükséges dolgokat, játékokat, iskolaszereket
- külső ingerek könnyen elvonják figyelmét
- feledékeny a napi tevékenységben
- kezével babrál, ültében fészkelődik
- helyét gyakran otthagyja, mikor ülnie kell gyakran rohangál, mászik, mikor ez nem helyénvaló
- nehézséget jelent az önálló játéktevékenység
- izeg-mozog, úgy viselkedik, mint akik "felhúztak"
- túlzott mennyiségű beszéd
- kimondja a választ a kérdés befejezése előtt
- nehezére esik a várakozás
- gyakran szakít félbe másokat
A hyperaktivitás viszonylag gyakori gyermekkori pszichés megbetegedésnek mondható, hiszen a tapasztalat szerint a gyermekpopuláció 1-6 százalékát érinti, és közel háromszor annyi fiú betegszik meg ebben a betegségben, mint amennyi lány.
A szülő és az iskola, óvoda általában akkor kéri szakember segítségét, amikor türelme, amit a gyermek viselkedése irányában tanúsított fogyni kezd. Ilyenkor a pszichiáter, pszichológus megpróbálja pszichoterápiával, viselkedésterápiával a családot és a nevelőket bevonva segíteni a gyermeket abban, hogy az iskolát és feladatait megfelelően végezhesse. Van, amikor ez sem segít, és ilyenkor szükség van a pszichoterápia mellett a gyógyszeres kezelésre.



