Billegő táncukkal a méhek megadják a lelőhely irányát is. Hosszabb távolság esetén a Napot használják iránytűként. Az egyenes táncok a Nap iránya szerint orientálódnak. A Naphoz való viszony az égtájat jelöli, nem a horizont feletti magasságot. A kaptár sötétjében azonban nem látszik a Nap. Így függőleges mozgással fejezik ki magukat.
• A felfelé irányuló billegő tánc azt jelenti, hogy a tápláléklelőhely iránya a Nap felé esik.
• A lefelé irányuló billegő tánc jelentése az, hogy a tápláléklelőhely a Nappal ellenkező irányban van.
• Ha az egyenes tánc iránya 60-kal eltér a függőlegestől, azt jelenti, hogy a Nap irányától 60-os lesz a repülési irány.
• A tánc által riadoztatott méhek pontosan megfigyelik azt a szöget, amely a tánc iránya és a függőleges között van, és kirepüléskor a repülési irány és a Nap állása közé helyezve alkalmazzák.
Jól fejlett gravitációs érzéküknek köszönhetően a méhek az optikai szöget gravitációs szöggé tudják alakítani és fordítva.
Polarizált fény
Ahhoz, hogy ez működjék, nem kell a Napnak látszania. Mivel a kék ég fénye legnagyobb részben polarizált, és lengési szintje meghatározott módon orientál a Nap pozíciójához, a méhek még akkor is érzékelik a Nap irányát, ha az ég teljesen felhős.
Alkalmazott információ
A méhek nem minden esetben táncolnak, ha felfedezték a nektárt. Ha a nektár mennyisége vagy cukortartalma kicsi, a táncok teljes egészében elmaradnak és elmarad az újonnan jövők tánca is. Viszont a legédesebb, legtöbb nektárt tartalmazó virágfajtákra sokan repülnek. Az elsőként riadoztatott újonnan jövők viszont ugyanis hazaérkezésükkor szintén táncolnak, és így még több méh jut nyomra.
Tehát a nektármennyiséget begyűjtő méhek száma egyre nő, mindaddig, míg minden egyes méh számára hozzáférhető nektármennyiség teljesen elegendő lesz ahhoz, hogy megtöltse mézes-hólyagját. Akkor már nem táncolnak tovább, és nem kapnak új segítséget.
Ekkor zárt csoportot alkotnak, amely a lehető legracionálisabban és gazdaságosabban használja ki saját virágfajtáját. Ugyanakkor más csoportokat a méhtársadalomban hasonló módon riadoztathatnak saját speciális növényfajtájukhoz.
A virágfajták termelésétől függően a táncok intenzitása variálódik, amelyhez alkalmazkodik az azonos csoporthoz tartozó méhek száma is. Ha elvirágzott a növény, a kitermelő méhek az újonnan nyíló virághoz, az új nektárlelőhelyhez riadoztathatóak.
Nyilvánvalóan biológiailag előnyös a méhtársadalom számára hogy adott repülési területen belül különböző növényekre repülnek, mert ezt a tánc szabályozza. A riadóztatási rendszer ugyancsak célirányosan működik. A táncot kiváltó cukortartalom és nektármennyiség a légvonatnak megfelelően változik. Minél nehezebb elérni egy területen a táplálékot, annál kevesebb cukor és nektártartalom elegendő ahhoz, hogy a méheket táncra ösztönözze.
Mágneses elhajlás
Egyes méhek billegő táncuk során egy kis – a gyakorlatban jelentéktelen – mágneses elhajlást követnek, ami a Föld mágneses mezőinek változásaival függ össze – ez már bizonyított. Azok a méhek, amelyek nem közvetlenül halált okozó adagú, kártékony rovarok elleni vegyszert vettek fel, nagyobb mágneses elhajlást mutatnak – a méhtársadalom előnyére. Ilyen hatás eléréséhez elég olyan kis mennyiség is, mint 0,000 03 mg méhenként. Ezeknek a távolságról szóló közlése sem korrekt. Túl rövidnek adják meg. Ez azt jelenti, hogy mérgezett társaik félrevezetik társaikat, amelyek ezáltal elkerülik a veszélyes virágokat.
Dobosy Ildikó
Billegő táncukkal a méhek megadják a lelőhely irányát is. Hosszabb távolság esetén a Napot használják iránytűként. Az egyenes táncok a Nap iránya szerint orientálódnak. A Naphoz való viszony az égtájat jelöli, nem a horizont feletti magasságot.
Tetszett a cikk?
Oszd meg a barátaiddal!
Címkék:



