A nagy reformpedagógiai mozgalmak gyorsan követőkre találtak, egyes országokban tág lehetőség nyílt a hagyományostól eltérő iskolák alapítására. Lelkes pedagógusok és szülők hoztak létre alapítványokat, melyek az iskolákat működtették. A régió országai közül elsőként Magyarországon létesült Montessori iskola 1991-ben

A rendszerváltás után a térség országaiban is lehetővé vált a sokszínű iskolarendszer megteremtése. Jelentős érdeklődés mutatkozott az alternatív és reformpedagógiák iránt. Jelentkezett az igény az új, hatékonyabb, emberségesebb és a társadalom számára hasznosabb iskola iránt. A nagy reformpedagógiai mozgalmak gyorsan követőkre találtak, egyes országokban tág lehetőség nyílt a hagyományostól eltérő iskolák alapítására. Lelkes pedagógusok és szülők hoztak létre alapítványokat, melyek az iskolákat működtették.

A régió országai közül elsőként Magyarországon létesült Montessori iskola 1991-ben, a Montessori Oktatási Centrum (MOC). Iskolánk alapítványi fenntartású, ebből adódóan a szülők alapítványi hozzájárulást fizetnek, tanulmányi és szociális viselkedéstől függően.

Ma már 3-tól 18 éves korig nevelünk diákokat. Iskolánk fölvállalja olyan, a külvilágtól már eleve esélytelenné tett gyermekek nevelését, oktatását is, akik esetleg más oktatási rendszerből kiszorulnának. Ennek okán kislétszámú tanulócsoportokra törekszünk (8 – 10 fő), így módunk van a gyermekek alapos megismerésére.

Az Oktatási Centrum három intézményt tart fent: óvodát, elemi iskolát és gimnáziumot. Az elmúlt tanévek vezető- és fenntartóváltása következtében jelenleg az óvodai képzést szüneteltetjük. A következő tanévtől azonban a tervek szerint a Montessori Gimnázium zuglói épületében nyílik az új Montessori-óvoda. Elképzeléseinket nagymértékben támogatják és segítik a kerületben élő szülők is, akik azzal a kéréssel keresték fel intézményünket, hogy lakóhelyük közelében hozzunk létre Montessori óvodát. (Korábban az elemi iskolának is helyet adó, a főváros perifériájára eső csepeli épületbe jártak az óvodások.)

Mind a Montessori óvoda, mind az iskola a gyereket állítja a pedagógiai munka középpontjába. Az óvoda és az elemi iskola képes volt egyértelműen átültetni Maria Montessori módszereit a 3 - 12 éves korosztály nevelésének és oktatásának vonatkozásában. A 12 - 18 évesek oktatásával-nevelésével a MOC mellett működő hat évfolyamos gimnázium úttörő, kísérletező tevékenységet folytat. A Montessori Gimnázium nem versenyistálló, nem zseniképző, benne minden gyerekkel azonos mértékben foglalkozunk, pontosabban a számára kellő tempóban haladunk, tekintetbe véve a tehetséggondozást és a felzárkóztatást egyaránt.

Három életkorban képezünk gyerekeket a Montessori Oktatási Centrum keretén belül:
• Óvodáskorúak
• 1 – 6 évfolyamig elemi iskolások
• 7 – 12 évfolyamig gimnázium, amely általános, államilag elfogadott érettségit ad.

Az egyes „szintek” jellemzőit az alábbiakban foglaltuk össze:
Az óvodát nevezzük inkább Gyermekek házának vagy Kicsinyek házának. A csoportok nem életkor szerint differenciálódnak. A Montessori-pedagógia legfontosabb módszerei érvényesülnek: a gyermekhez méretezett előkészített környezet, a gyermekek fejlettségi szintjéhez alkalmazkodó eszközhasználat. Rendszeresek az ún. csend-gyakorlatok.
Az elemi iskola alsó tagozata dominánsan Montessori és Piaget eszközeire, módszereire épül. A csend gyakorlatokat fokozatosan felváltják a beszélgető körök. A gyerekek a nyitott polcokon elhelyezett eszközökből, tananyagokból választanak ill. vállalnak feladatokat a különböző műveltségi területeknek megfelelően. A pedagógus megmutatja a választott eszközt ill. feladatot, s a gyerek, egyedül vagy társsal, önállóan gyakorol tovább. Az elemi iskola felső fokozatában az eszközök használatát kiegészíti, majd felváltja a tevékenység-központú pedagógia.

A középiskola alsó (bevezető) fokozata az átmenet periódusa. A 7-8. évfolyamos gyermekek számára már a reformpedagógia számos módszere, eljárása „túl gyerekes”, így ebben a szakaszban történik meg nemcsak a tananyag-feldolgozás (tantárgyakra bontás), hanem a feldolgozási formák váltása is. Megjelenik az epocha-rendszer. Elkezd bomlani az eddigi egység, néhány tárgyat már évfolyamos bontásban tanulnak.
A középiskola második (elmélyítő, fejlesztő) szakaszában ez a differenciálás folytatódik. Változnak az értékelés szempontjai is. Alapvetően még a megszokott tartalmi értékelési formák szerepelnek, de egyre nagyobb szerepet kap az objektív teljesítmény-értékelés is (pontozás, százalékok stb.). Az oktatásban előtérbe kerülnek az önálló alkotó-szerkesztő tevékenységek.

A középiskola lezáró (szintetizáló) szakasza alapvetően az érettségire, továbbtanulásra készít fel. A teljesítmény-centrikus elvárások itt háttérbe szorítják a reformpedagógiák fejlesztő törekvéseit. Ez nem jelentheti azt, hogy az oktatás visszatér hagyományos keretei közé, de több a hagyományos, frontális-orientáló óra. Másrészt jelentősen megnő az önálló kutatómunka szerepe, oldható az iskolába járási kötelezettség is (kutatónapok, könyvtári órák, stb.).

Az általános iskola legfontosabb oktatási-nevelési irányelveit az alábbiakban összegezhetjük:
A segítő, támogató, tájékoztató, csak a legszükségesebb esetben beavatkozó pedagógusok nevelnek a hagyományosan parancsoló, irányító, ismereteket közlő tanár helyett. A termet szükségleteiknek megfelelően átrendező, társaikkal, tanáraikkal kölcsönösen kommunikáló, szabadon mozgó, a feladataikat – a rendelkezésükre bocsátott választékból – önállóan kiválasztó és megoldó, aktív gyerekek élnek a padokban mozdulatlanul ülő, passzív, befogadásra ítélt tanulók helyett.

A közvetítendő ismereteket lényegükben hordozó, rendkívül széleskörű, szabad polcokon elhelyezett, bármikor hozzáférhető, a mindenkori igényeknek megfelelően választható, tervezett környezet alkotja a tanulás színterét, szemben a csekély számú, leginkább bemutatásra szolgáló, a pedagógus által használt szemléltető eszközök, előírt, kötelező tanmenet, óravázlat helyett.

Tanórák és osztályok helyett az életkori integrációt megvalósító, különböző életkorú (3-6, 6-9, 9-12, 12-18 éves) gyerekek csoportjai dolgoznak folyamatosan, illetve a saját igényüknek megfelelő pihenési fázisokkal. A kötelező haladási ütem helyett a saját fejlődési ütem a meghatározó.

A hibák javítása önellenőrzéssel történik. Nincs számjegyekkel jelzett "felülről jövő" értékelés, helyette egy közös megbeszélésen alapuló, a rövidebb távú terveket is magába foglaló helyzetelemzés használatos.

A kisebb gyerekek napitervet, a nagyobbak hetitervet készítenek, melynek keretében a vállalt feladatokat önállóan elvégzik, nehézségek esetén kérik a tanár segítségét.

A gyermeki személyiség tiszteletben tartásával a Montessori osztályokban kiküszöbölődnek azok a pedagógiai „fogások” és eljárások, amelyek következtében az iskolai élet a gyerek számára egy nehezen elviselhető, felülről értékelt és irányított, uniformizált tanulási és magatartásmódot követelő, ezért sokak számára nyugtalanságot és bizonytalanságot keltő életteret jelent. Az a fajta erős szorongás, amit a hagyományos iskolai környezet a tanulók egy részénél - és mint a szakemberektől megtudhatjuk, egyre nagyobb részénél - kivált, a legkülönbözőbb tünetekben nyilvánul meg ("tikkelés", regresszív magatartásmódok, pszichoszomatikus betegségek). Ezek enyhítését az iskolai pszichológusok ill. a Nevelési Tanácsadók szakemberei végzik.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.