Mivel a természetben egyre kevesebb élelemforrás és búvóhely marad a rágcsálóknak is, ezek az állatok szívesen beköltöznek otthonainkba vagy az ember által birtokolt helyiségekbe. Az egerek és patkányok általában éjjel aktívak, mindent elfogyasztanak, ami kicsit is tápláléknak nevezhető, kárt tehetnek berendezéseinkben, bútorainkban, élelmiszereinkben, rendkívül szaporák és sajnos néha betegségeket is terjesztenek.
A patkányirtó használata hosszú évtizedek óta a városi lét kiegészítője, hiszen nem kell ahhoz tanyán élnünk, hogy találkozzunk ezekkel a nagyméretű rágcsálókkal. Sőt, a vándorpatkány sokkal jobban szereti a városi környezetet, míg az egerek inkább a vidéki részeken gyakoriak. Közülük nemcsak a házi egerek keresnek élelmet és szaporodó helyet a kamrában, fészerben vagy tyúkolban, de a mezei és erdei egerek is előfordulnak. Egy macska jó szolgálatot tehet a háznál ilyenkor.
A patkányok jóval komolyabb kihívást jelentenek, sokkal ijesztőbbek, kevésbé félénkek és sajnos olykor betegségeket is behurcolhatnak, harapásuk kimondottan fertőzésveszélyes. Tilos megpróbálni megfogni őket, egy munkavédelmi kesztyűt is képesek átharapni!
Míg az egereket humánusabb élvefogó csapdákkal is elejthetjük, addig a patkányok semlegesítése szinte kizárólag vegyszeres módon, méreggel valósulhat meg.

Fontos: ha rágcsálómérget helyezünk el, figyeljünk arra, hogy megfelelően felcímkézett, zárható patkányetető ládába rakjuk ki és erről figyelmeztessünk másokat is, mert ezek a kemikáliák a házi kedvencekre, pl. a kutyánkra, vagy a gyerekekre éppúgy veszélyesek!
És persze a garázsban, konyhában, szobában, a virágoskertben. Az aprótermetű rovarok egész birodalmakat építenek fel a szemünk előtt rejtve maradt részeken, a padló alatt, a földben. Mindenhol találkozhatunk velük, és az esetek nagy részében nem is zavarják az embert, hasznos tagjai az ökoszisztémának és a táplálékláncnak. A hangyák nem az ellenségeink, számos hasznos tulajdonságuk van, az egyik ilyen, hogy a lebontó szervezetek részeként újrahasznosítják a szervesanyagokat.
Nem kell tehát ádáz küzdelmet folytatnunk a kicsiny seregekkel, de van az a pont, amikor nagyon irritálóvá válnak. Ez az, amikor beköltöznek a lakásunkba és a semmiből megjelennek egy egész hadosztállyal, hogy elvigyenek egy morzsát, vagy ellepik a házi kedvenc tálkáját, felmásznak a konyhapultra a kiszagolt gyümölcsökért.
Ezeket a rovarokat tehát csak jó okkal szabad irtani, ha valóban kártékony a jelenlétük számunkra. Ilyenkor szóba jöhetnek a hangyairtó spray-k, a ragasztócsíkok és a letehető hangyacsapdák. Ez utóbbiak olyan illatanyagokat tartalmaznak, mint a rovarok feromonjai vagy mint a táplálék, becsalják őket a méreggel átitatott kis berendezésbe, és ezután szabad elvonulást kapnak. A méreg azonban rajtuk, bennük van, beviszik a bolyba, és akár az egész kolóniától megszabadulhatunk így.
Aki a természetes megoldások híve, netán humánusabb kezelést keres, azok számára is vannak házi praktikák:
● Ha nem szeretnénk vegyszert alkalmazni, a forró, sós-ecetes víz hatékony pusztító fegyver lehet a bolyra öntve. A gyomnövényeket is kiírtja az elegy.
● Szódabikarbóna, kávézacc, sütőpor. Ezek az anyagok cukorral összekeverve természetes csalétkek. A dolgozók beviszik a bolyba, az elfogyasztásuk azonban végez a rovarokkal.
● Fahéj/fahéjolaj, citromolaj. Ezek a számunkra kedves illóolajokat a hangyák nem igazán kedvelik. Víz és illóolaj elegyével itassunk át vattacsomókat és helyezzük el a kijáratukhoz vagy a vonulási útvonalra.
● Végül ne feledjük a megelőzést! Rajtunk is múlik ez a történet: ne hagyjunk elő élelmiszert, a kis kedvencek tálját pedig étkezésük után mossuk el!
Az ágyi poloskák is sajnos elég elterjedtek a városi környezetben. A ruhákon, szőnyegeken utazva egy költözés miatt, de akár egy kondi terem meglátogatásával az öltözőből is hazavihetők. Csípésük fájdalmas, a nyoma látványos, csalánkiütés szerű. Éjszaka aktívak, ha ilyenkor felkapcsoljuk a villanyt, észrevehetjük, hogy csoportban a falon “gyülekeznek”.
Mivel mélyen a kárpitokba fészkelnek be, de a bútorok repedéseiben, falakban is tanyáznak, nem megoldás egy fertőzött kanapé kidobása, sem egy szőnyeg áthelyezése vagy kimosása.
Kiírtásukra poloskairtó szert, poloskacsapdát alkalmazhatunk, de ezek csak enyhe fertőzöttség esetén hatásosak. A legbiztosabb megoldás, ha az érintett területek megtisztítását szakemberre bízzuk, akik általában kétszer is vegyszerezik a területet (7-10 nap elteltével újra). Ilyenkor fél-egy napra el kell hagynunk a lakást, hogy ne lélegezzük be a kemikáliát. Éjszaka előtt pedig jól ki kell szellőztetni.
Az a hír járja, hogy ezek az ízeltlábúak akár az atomtámadást is túlélik. Tény, hogy a nagyméretű rovarok rendkívül ellenállóak, hihetetlenül szaporák és mindenhova, de tényleg mindenhova eljutnak, befészkelnek. Szinte lehetetlen küldetés a kilakoltatásuk pl. egy panelban, ahol keresztbe-kasul járják át az emeleteket. A házi praktikák esetükben szinte mind hatástalanok.
A csótányok ijesztőek és kártékonyak is, ezért fel kell számolni a jelenlétüket. Velük nem lehet kesztyűs kézzel bánni. 1-1 példányt elpusztíthatunk spray-vel, de sajnos ez nem fogja megoldani a problémát. A csótánycsapdák nem írtásra valók, hanem monitorozásra: megtudhatjuk, hogy jó-e a gyanúnk, miszerint csótány van a lakásban.
Hatékony megoldást a csótányirtó gélek jelentenek, nagyobb kolóniák esetén viszont csak a szakemberekre számíthatunk, akik manapság már csomagokban forgalmazzák a szakszerű irtást és a szükséges kiegészítőket.



