Miért pusztulnak?
Az első ok a virágzó növények hiánya. A nagyüzemi mezőgazdálkodás térhódítása előtt rengeteg vadvirággal borított mező volt világszerte, ám a népességrobbanás nyomán felfutó agártermelés egyre jobban visszaszorította ezeket a természetes méhlegelőket. Másodszor bizonyos növényvédőszerek használata okolható a méhek pusztulásáért – ez szintén a nagyüzemi mezőgazdaság velejárója. Harmadszor pedig korábban kevéssé elterjedt betegségek és paraziták nehezítik a méhek életét.

Gondoltad volna?
A mézelő méhek fél kiló mézhez 2 millió virágból gyűjtenek nektárt.
Egy méh élete során átlagosan fél evőkanál mézet készít.
Hogyan tudunk segíteni a méheknek?
Az első és legfontosabb dolog, hogy ültessünk virágot mindenhová. A kertünkbe, az erkélyünkre, az ablakunkba, közterületekre, ahová csak tudunk, ültessünk! Írjunk petíciót, ha kell, a településünk vezetőinek, hogy a parlagon heverő területek virágba borulhassanak. Ezzel nagyon sokat tehetünk a méhek pusztulása ellen. (Csodás útmutatóval segíti a méhlegelő-projektet az Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának online is elérhető kiadványa, a Beporzók a kertünkben.)
A virágültetés talán sekély segítségnek tűnik, de az éhes és/vagy kifáradt méhek számára a túlélést jelentheti egy ilyen méhlegelő. A legtöbb segítséget a méhbarát virágok nyújtják.
Tavasszal a mézvirág vagy illatos ternye, a búzavirág, a cickafark, a mécsvirág; nyáron a nyári orgona, a bugatölcsér, a levendula vagy a borsmenta; nyár végén, ősszel pedig a méhbalzsam, a kúpvirág és az őszi rózsa nyújthat táplálékot az arra járó méhféléknek.
Kertészeti áruházakban kaphatunk kifejezetten a méhek számára optimalizált, az egész vegetációs időszakban virágot adó magkeveréket – még pont időben vagyunk, hogy a magokat elültetve legyen őszig virágzó méhlegelőnk.
Ha a lakott területek elegendő táplálékot nyújtanak, akár még a túlélést is jelenthetik a nagyüzemi mezőgazdasági területekről, az “agrársivatagok”-ról kiszoruló beporzóknak.
Ha még többet akarunk tenni a méhek pusztulása ellen, készítsünk méhecskehotelt, amely biztosítja a magányos méhfajoknak a biztonságos szaporodást. Nincs másra szükségünk, mint egy 10-20 cm átmérőjű farönkre, amibe 8-10 mm-es fúrószárakkal lyukakat fúrunk, vagy egy nádszövetdarabra, amelynek üregeit kissé kitágítjuk.
A méhecskehotelt elfüggeszthetjük a virágágyasba, de akár az ablakpárkányra is tehetjük.
Márciustól nyár elejéig számíthatunk vendégekre, magányos méhekre, dongókra, darazsakra, akik lárváikat ezekbe a lyukakba falazzák majd be. Rendkívül békés fajokról lévén szó, nem kell tartanunk a csípésektől.
Közvetett, de fontos segítséget nyújthatunk a méheknek azzal, ha vásárlásunkkal a helyi öko-gazdaságokat támogatjuk, és az importáru helyett helyben termesztett szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztunk.
Kapcsolódó cikkek
A természetes gazdaságok nem használnak a méhekre ártalmas vegyszereket, és az általuk termesztett növények élelmet adhatnak nekik.
Ugyanígy segítséget jelent, ha helyi, lehetőleg ökogazdálkodásból származó mézet veszünk, amely nem csak minőségében jobb, mint a tömegtermelésű mézek, de a kis méhészetek általában a méheket is jobban megbecsülik. Keresd a közeledben található csomagolásmentes boltok kínálatában is a mézet.
Nyáron pedig ne feledkezzünk meg róla, hogy a méhek is szomjasabbak, így, ha földön pihenő rovart látunk, adhatunk neki egy kis (cukros) vizet, hogy folytathassa útját. (Csak a mennyiségre vigyázzunk, mert nem jó úszók.)
Kép: Jaesung An / Pixabay



