Rusztikus: valami, amit nagyon elbarmoltál, de jól fotózva még talán használható
Kézműves: nem így akartuk, de ide vidékre még jó lesz
Free style: nem létező stílus nem létező ízléshez
Provanszi: kicsit megborult a lila, ezért raktunk hozzá levendulát
Vintázs: összekentem egy bútort festékkel, így sikerült
Pop art: van rajta fánk, vagy nyalóka, vagy eszetlenül színes
Retró: ami nagyanyádról rád maradt (ócska)
Modern: megvettünk minden vackot az Ikeában
Fiatalos: használtan vettük meg az ikeás vackokat
Eklektikus: mindent összeszedtünk a lomizáson, és próbáltuk egységbe hozni, ennyire futotta
Csippendálé: chippendale utánzat vagy bármi amit nem tudunk meghatározni
Biedermeier: annyira kispolgári, hogy helyetted szavaz a Fideszre, de legalább porcelánból van, és/vagy vitrinben lakik
Mediterrán: véletlenül sem terrakotta tiszta fehér-kékkel, hanem vörös, sárga, kovácsoltvas, amit mindenki utálna, aki forró vidéken lakik
Shabby chic: minden, ami fehér, sok vagy kevés rózsával tarkítva
Minimalista: nincs pénzünk, ezért kevés fehér bútort veszünk a szürke betonra (és mellé feketére festünk néhány kockát, majd beleállítjuk az anyósnyelvet)
Japán: valahol van egy piros kör a falon (de legalább le kell rúgni a papucsot, ha bejössz) és matracon kell aludni, mert nem volt pénz ágyra.
Barokk: minden, ami faragott
Neobarokk: minden, ami kicsit is ívelt lábú
Antik: 3 évnél idősebb, kissé használttól a retek szuvas szétszakadt töröttig, legyen az bútor, nipp, bizsu, szobor vagy bicikli
Rokokó: rózsaszín habos csajok flörtölnek rajta halványkék kisfiúkkal
Francia barokk: van rajta faragás, és drágábban akarjuk adni
Ónémet: trampli szögletes fabútor, amiről úgysem tudod, hogy kéne amúgy kinéznie
Neogótikus: fröccsöntött műanyag giccs, ótvar színekben, feketével és zebramintával
Amerikai country: hatalmas, melák, bőrutánzatú kanapé, amit daruval emel be 4-5 tróger egyszerre
Art deco: Háború után maradt a lakásban, azóta se tudunk tőle szabadulni. Mutasd meg azt a dögnehéz sötetbarnát is csempekályha mögött!
Gótikus barokk: Ezt azért mégse kéne. Írjuk inkább, hogy csippendálé.
Azon még gondolkodunk, hogy az milyen stílus, amikor „ezósok” sötétben, fröccsöntött egyiptomi-buddhista(!) kegytárgy-utánzatok között, piramisok és buddhák, valamint feltétlen szélhárfák, álomfogók és olcsón nyomtatott mandalák között, kutya-macskaszőrös plédekkel letakart hetvenes évekbeli bútorokon fogadják a bizakodókat… :-)




