A törvényi jogszabály úgy rendelkezik, hogy aki augusztus 31-ig a 6. életévét betölti, kezdje meg az iskolát. Ebből elég nagy riadalom volt egy éve, ami talán a törvény kommunikációját terheli, hiszen a törvény nem ennyire merev, tágabb határt ad az iskolakezdésre abban az esetben, ha a gyermek a koránál hamarabb, illetve később éri el az iskolaérettség követelményeit.
A Pedagógiai Szakszolgálat véleményét ezek alapján akkor kérjük, ha:
- A gyermeket az éretlensége miatt az óvoda még nem tanácsolja az iskolakezdésre.
- A gyermeket korábban szeretnénk iskolába íratni.
- Nem ért egyet az óvoda és a szülő a gyermek iskolakezdésének időpontjával kapcsolatban.
A személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy az óvodapedagógusoknak nagy tapasztalata és összehasonlítási alapja van abban, hogy megjósolják, hogy fog a gyermek az iskolában teljesíteni. Általában az ő véleményük összecseng a Nevelési Tanácsadó véleményével, még ha nem is mérőmódszerekkel, hanem a hétköznapi tapasztalatokból, napi rutintevékenységből, játékból mondják meg a gyermek érettségét.
Ennek ellenére, ha a szülő nem ért egyet az óvodapedagógussal, én mindig azt tanácsolom a szülőknek, hogy ne féljenek kérni a Nevelési Tanácsadó véleményét, hiszen ők kívülállóként, objektíven tudják nézni a gyermeket.
Van olyan gyerek, akik bátran kezdhet iskolát, érett 6 évesen, még akkor is, ha a szülők szeretnék, hogy tovább maradjon oviban. Ritkábban, de a másik véglet is előfordul, ha a szülő nem ismeri fel, hogy jót tenne a gyermekének plusz egy év az érésre.
Az iskolaérettséget három terület mutatja:
- Fizikai érettség (testsúly, magasság, fogváltás, …..)
- Szociális érettség (mérhető abból, hogy viselkedik a gyermek egyéni és csoportos helyzetben)
- Pszichés érettség, (ide tartoznak az értelmi funkciók is, mint pl. a megfigyelés.)
A Pedagógiai Szakszolgálatban a gyermekek egyéni és kiscsoportos helyzetben is kapnak feladatot, pont amiatt, hogy az értelmi képességeik mellett a szociális érettségük is látható legyen. (Egy ennyi idős gyermeknek már képesnek kell lennie a szülő jelenléte nélkül is boldogulni idegen helyzetben, beilleszkedni egy új közösségbe.)
A feladatok nagyon sokszínűek, megpróbálom érzékeltetni, de szándékosan nem írom le konkrétan, hogy ne forduljon elő a rátanultatás, mert akkor az eredmény nem mutatna valós képet.
A terápiákban is úgy dolgozunk, hogy hasonló feladatokat kell a gyermeknek végezni, de soha nem magát a mérési anyagot gyakoroltatjuk be.
A vizsgálat spontán csoportos játékhelyzettel kezdődik. Míg az egyik szakember játszik a gyermekekkel, addig a másik helyiségben a szülővel beszélgetnek.
Ebben a kiscsoportos helyzetben a gyerekekkel különböző szempontok szerint rajzoltatnak, ahol a kézügyességükön kívül látják a dominanciát, az emberábrázolást, mintamásolást, sematikus ábrázolást. Végül egy történetet hallgatnak meg, amit meg kell jegyezniük.
Ezt egy rövid szünet után az egyéni helyzet követi. Itt visszakérdezik a mesét, hogy lássák a késleltetett emlékezetét, aztán általános tájékozottságra vonatkozó kérdéseket tesznek fel.
Szerepel még a vizsgálatban képi emlékezeti, formaemlékezeti feladat, képolvasás annak felderítésére, hogy tud-e összefüggő mondatokat alkotni.
A pszichés érettséget az jelzi, hogy képes alapos megfigyelésre, kialakul a szándékos figyelme, rövid idejű emlékezete közelít a felnőttéhez, problémamegoldó képessége jó.
A feladatmegoldás alatt jól megfigyelhetőek a következők is:
- Figyelmesen hallgatja-e a feladatot, esetleg többször szólni kell neki, hogy figyeljen.
- Azonnal nekilát, vagy inkább sok bíztatást vár a megoldáshoz.
- Ha valamit nem ért megkérdezi, netán túl sokat kérdezősködik.
- Önállóan oldja meg a feladatot, segítséget kér.
- A munkatempója gyors vagy lassú.
Tehát a feladatok megoldásából nem csak az értelmi képességekre kapunk választ, hanem az iskolához olyan fontos feladattudatról, feladattartásról, figyelemről, monotóniatűrésről, szabályok betartásáról, kudarc felismerésről, kudarctűrésről is.



