Abból, ahogy a gyerekek játszanak, megérthetjük, hogy látják a világot, milyen problémák nyugtalanítják. Érdemes megfigyelnünk, mit szeretnek játszani, mit játszanak gyakran, mennyi ideig játsszák az adott játékot? Hiszen ezekből következtethetünk arra, hogy milyen problémák foglalkoztatják, milyennek látják a világot, vagy milyennek szeretnék látni. Az is érdekes információt ad, hogy milyen szerepet vállalnak a játékban. Vezetők vagy inkább követők? Kivel szeretnek játszani, esetleg egyedül játszanak?

A játék pszichológiája egy külön tudomány, nagyon szerteágazó következtetések lehet levonni, ennek ellenére nem csak a játékterapeuták, hanem tapasztalt szülők, pedagógusok is látják a gyermekekben zajló folyamatokat, ha jól megfigyelik őket.
A játék mint terápiás eszköz attól működik, hogy itt minden minden lehet. A gyermekek a számukra rossz dolgokat valamilyen módon átalakítják, számukra elfogadhatóvá teszik, esetleg megteszik azt, amit a valóságban nem mertek megtenni. Általában addig ismétlik ezeket a játékokat, amíg a problémáik feloldódnak, a feszültségük pedig csökken.
Szülőként ha észre is veszünk valami aggasztó dolgot, soha ne firtassuk, ne kérdezzünk rá, ne hívjuk fel rá gyermekünk figyelmét. A játékterapeuták sem kérdezik meg soha a gyerekektől, hogy miért ezt vagy azt játszották, nem próbálnak rákérdezni, soha nem próbálják rávezetni a gyermekeket ezekre az összefüggésekre.
Ha észrevesszük mi zajlik bennük, fontos, hogy próbáljuk őket a legnagyobb szeretettel körülvenni, támogatni. A feszültség pedig oldódik a játéktól, még akkor is, ha a gyerekek ezt nem is tudják tudatosan, csak érzik.



